fitneszanyu

Mi az a "WIIFM", és mit jelent ez a fitneszben?

Ádinak írtam egy mesét a saját születéséről: hogyan vártuk, hogy érkezett meg, kik látogatták először, milyen volt újszülöttnek, hogy nézett ki, mit éreztem, mikor először kinyitotta a szemecskéjét… Nos, Ádiról tudni kell, hogy nem kapkod az olvasási lehetőségek után, és van bőven gyakorolni valónk e téren. De ezt a történetet FOLYÉKONYAN OLVASTA‼

A miértje igazán egyszerű: van egy jó szlogen, ami meghatározza, hogy mit csinálunk szívesen és mit nem, mire tudjuk magunkat rávenni és mire nem:

➡️”WIIFM”⬅️

= What’s in it for me? Mi van ebben a számomra?

Ez a legfontosabb kérdés, amit (tudattalanul) felteszünk magunknak bármibe is kezdünk… Amiben van valami izgi, érdekes, valami pluszt ad nekünk (infót, érzést), azt kedvvel csináljuk – és végigcsináljuk. (Amúgy ezzel a kérdéssel közelítenek bennünket a profi marketingesek, értékesítők is – jó érzékkel “oda nyúlnak” ami a potenciális vevő WIIFM-je, vagyis ami a vevőt valóban motiválja: másképp kommunikál eladás közben azzal, aki időt akar nyerni, mint azzal, aki vonzóbb akar lenni.)

🙈 Ádit nem köti le a kökény bokorról szóló vers az olvasó könyvben – de a saját története annál inkább. Erre az egyszerű WIIFM-kérdésre alapoztam, mikor a mesét megírtam, és nem a tankönyves gyakorlást erőltettem.

💡 A kérdés: mikor változtatsz valamin (életmódon, szokásokon, szemléleten) akkor mi az igazán izgi neked abban? Mi a nyereséged? Ha nem elég motiváló, érdekes az eredmény, akkor nem fogod kitartóan tartani…

➡️ Példa: a testünk néha nem vevő arra, hogy még a szabadidejében is kontroll alatt legyen (=diéta) vagy a távoli jövőben egészséges legyen (ami megfoghatatlan dolog), de ha találunk egy sportot, ami elvisz a flowba és imádjuk, jó társaságban egy finom fehérje turmix-szal a végén, akkor lesz olyan “nyereség” kilátásban, amiért érdemes új szokást beiktatni!!

Amúgy a coachingban is azonnal “csekkoljuk”, hogy valóban megvan-e a WIIFM, vagyis kellő motiváció abban a dologban, abban a célban, amivel az ügyfél jön… Rengetegszer kiderül, hogy pl.csak más elvárásainak vagy félelemből indulna abba az irányba… Ilyenkor teljesen felesleges energiát tenni az adott vonalon, hiszen ha sikert is ér el benne, nem lesz gazán boldog tőle.

Neked mi a célod és mi a WiiFM-ed? 🙂

Szép napot Nektek! 😊

Alapanyagcsere vs. Napi kalória szükséglet karantén idején

Az alapanyagcsere azt az energiamennyiséget jelenti (kalóriában), amelyre a szervezetnek alapvetően szüksége van – tehát csupán az életben maradáshoz, pihenés közben, az alap életfunkciók fenntartásához. Vagyis napi x kalória csupán ahhoz kell, hogy a testhőmérsékletünk, szervek működése, izomzatunk stb. megmaradjon. FONTOS, hogy nagyobb izomzattal ez a mennyiség is nagyobb – ez később fontos lesz! Ez a mennyiség egyébként egy átlagos testalkatú nem sportoló nőnél kb. 1000 kalória, sportolónál 1500 kalória.

A napi kalória szükségletünk ellenben azt a mennyiséget jelenti, amire valóban szükségünk van nap közben: munkához, rohangáláshoz, jövéshez-menéshez, intézkedéshez, sportoláshoz… Ez nyilván magasabb az alapanyagcserénél, hiszen arra jön pluszban: ha ülő munkát végzünk és kocsival járunk mindenhova, akkor csak kicsit több, mint az alapanyagcsere. Viszont, ha fizikai munkát végzünk, vagy sportolunk, sokat rohangálunk, vagy szellemileg igencsak igénybe vagyunk véve, akkor viszont magasabb.

MI TÖRTÉNIK A MOSTANI ÉLETHELYZETBEN??

1.Ami (jó esetben) nem változik a kijárási korlátozás illetve esetleges karantén idején semaz az alapanyagcsere. Jó lenne, ha sikerülne megtartani az izomzatunkat, vagyis mozogni és elegendő fehérjét fogyasztani az otthonlét alatt is!

2. Ami biztosan mindannyiunknál változik, az a napi kalória szükséglet. Egyszerűen képtelenek vagyunk (még tornázással is!) tartani azt a mennyiségű mozgást, amit eddig a mindennapokban végeztünk: lementünk a lépcsőn az utcára, majd felléptünk a villamosra, meg kiszaladtunk a büfébe, meg siettünk a gyerekért az oviba… Szóval most fizikai mozgásban korlátozottabbak vagyunk!

Erőltessük a minél több mozgást (sport, kimozdulás, házimunka), és igazítsuk a napi kalória bevitelt a jelenlegi (csökkent!!) szükségleteinkhez. Ha ugyanis ugyanúgy beviszünk mondjuk 2000 kalóriát, mint az eddigi rohanós-dolgozós napokon, akkor biztosan plusz kilókkal számolhatunk!

 

HOGYAN CSÖKKENTSÜK AZ ÉHSÉGÉRZETET??

  • Vegyük észre, ha nem fizikai éhség, hanem stressz, bánat, ingerhiány miatt vagyunk kívánósak, itt írok erről: érzelmi evés a karanténban!
    .
  • Ne raktározzunk be korlátlan mennyiségű nasit otthonra, így kevesebb eséllyel nyúlunk ehhez a pótcselekvéshez!
    .
  • Most simán ledobhatunk néhány kilót, hisz nem szaladunk ki a munkahelyi büfébe kávézni, nem ugrunk be a gyroszoshoz, nem esik útba látvány pékség 🙂
    .
  • Mindettől függetlenül most NE görcsöljünk az a alkunkon, diétánkon, most ne tetézzük a negatív érzelmeket bűntudattal is! Természetes, hogy az evés amúgy örömforrás és családi találkozás is, ezek igenis pozitív dolgok!

Gyere a zárt csoportokba és tornázz velünk! Hámori Blanka vagyok, edző és coach és igyekszem most is pozitívan, hatékonyan és a fejlődésre koncentrálva élni és írni, segíteni Nektek is!:) Részletek a honlapomon!

 

Időt mozgásra és önmagunkra!

Tervezhető és egyértelmű eredményt hoz.

A mozgásról és az önszeretet gyakorlásáról beszélek: mindkettőre igaz, hogy időben tervezhető, vagyis napirendi pillérként szolgálhat, és mivel eredményt hoz, így sikerélményt, jobb közérzetet és fejlődést várhatunk tőle.

Bárhogyan is alakul ez az egész, nem lenne jó, ha pont ugyanúgy vagy rosszabb állapotban jönnénk ki belőle, mint ahogy beleléptünk. Valahogy a javunkra kell fordítani.

Ez egyébként már most igaz, különösebb direkt törekvés nélkül:  az élet maga tanította meg, hogy rugalmasnak kell lenni, jobban belelátunk a gyerekünk dolgaiba, több időt vagyunk egymással, felértékelődött a napfény és társas kapcsolatok.

DE!!

HA IGAZÁN FEJLŐDÉS-PÁRTI VAGY, AKKOR PLUSZBAN TESZEL A JOBB ÖNMAGADÉRT:

sportolj, ha csak 20 perceket, az is szuper. Most akarhatsz csak picit jobban lebni bőrödben, vagy akár megtanulni kézrnállni, spárgázni, vagy ledobni 5 kilót. Most táncolhatsz, kipróbálhatod, hogy hajnalban vagy délben esik jobban a mozgás, van idő azokra a mozgásokra, ami eddig kimaradt pl. Pilates.

önszeretet gyakorlása. Direkt nem önismeretet írok – ugyanis erre krízis közepén kevésbé alkalmas az emberi agy. Viszont gyakorolni, napi 3 percben, hogy keresek magamban 2 jó dolgot, 3 szép dolgot a testemen, 5 jó dolgot az életemben… ez most működhet és nagyon sokat adhat!

kezdj meg egy naplót, és írd le hogy haladsz a kitűzött céloddal a sportban, hogy érzed magad. Pici célok is teljesen jók, de ha csak önmagáért csinálod ezeket, máris nyertél.

 

Hámori Blanka vagyok, személyi edző és coach, anyuka. Nézz rá a honlapomra vagy csatlakozz a zárt Facebbok csoportjaimhoz!:) Részletek

Elindult a digitális oktatás! (2. rész) - A 60 éves tanár anyukám most reggeltől estig készül és dolgozik

Már 5 napja megírtam ennek a posztnak a vázlatát, de a tegnapi Maruzsa-nyilatkozat után tudtam, hogy muszáj kifejtenem, hogy néz ki a valóságban, belülről egy 60 éves tanár egy napja.

Anyukámról tudnotok kell, hogy angol tanárként dolgozik 30 éve. Angol és orosz szakos nyelvtanári diplomája van, és habár a húszas éveiben idegenvezetett is, valójában mindig tanár akart lenni. Már ovis korunkból vannak olyan emlékeim, hogy a rendes gimnáziumi órái mellett magán tanítványokat és plusz ovis csoportokat vállalt, aztán megjárt még néhány középiskolát, nyelviskolát, és jelen pillanatban (vagyis 1 héttel ezelőttig) így nézett ki egy napja:

  • délelőtt egyik középiskola (külföldi diákokkal)
  • délután esti iskola a fő munkahelyén (Budapest egyik legjobb gimijében)
  • a szabadidőkben néhány magántanítvány

 

Mielőtt továbbmennék, szeretném tisztázni, hogy anyutól távol állt az online világ, emailt tudott küldeni, viberen már létrehozott egy családi csoportot, de ez minden. Se Facebook, se Skype, semmi. (A KRÉTA megtanulása az ő korosztályának már eleve kihívás volt.) Na, most akkor képzeljük el, hogy érezte magát mikor fenekestük felfordult az élete és néhány nap leforgása alatt:

AKI LUSTA ELOLVASNI, ANNAK ÖSSZEFOGLALOM: 15 ÉVNYI TUDÁST HOZOTT BE 3 NAP ALATT + AMIKOR NEM TANÍT, AKKOR KÉSZÜL!

  • a magántanítványok lenullázódtak, a hobby nyelvtanulás vagy felnőttek nyelvvizsgára való készülése most nem prioritás
  • a délelőtti iskolában 3 napjuk volt telepíteni, megismerni a ZOOM programot, kamerát, eszközt beszerezni, kedden éjszakáig telepítettünk, csatlakoztunk a nethez, telefonon is kipróbáltuk, teszteltük… És tegnap már felkészülten órát tartott az érettségizőknek!
  • a délutáni, estis csoportjának először úgy nézett ki, hogy a Facebook lesz a fórum, vagyis profilt készítettünk, átnéztük, csevegést teszteltünk, majd kiderült, hogy mindez sztornó, újratervezés van (természetesen a hasonló korú kollégák szintén megrökönyödve álltak egymással szemben, hogy mi is történik), és a CLASSROOM lesz a befutó: bejelentkezni, csoport hozzáadás, tankönyvek bogarászása PDF-ben (mi az a PDF?), videó küldési lehetőségek…

 

Még nincs vége: a tankönyvek letöltése, befotózása, a videózás megfelelő fóruma a témánk, telefonról és viberen screenshotokkal próbálom őt terelni, tanítani, miközben szedeget össze infókat a sulikon belülről is. (Erről még mindjárt írok.) Szóval:

  1. De összességében: anyu hozta a szintet, átugrotta a határait. Ma már magától mondta, hogy (ugye nyelvtanárként!) neki kelleni fog az élőzés, a hangfájl küldés, a videó megosztás, a gyerekek kiejtése miatt a videó és hangfájl fogadása… Nagyon nagyon büszke vagyok rá! Átlépte a komfortzónáját, még hozzá 3 nap alatt, és mindenképp sikerélmény neki, hogy helytáll.

2. Tudom, hogy most nagyobb bajban van, aki eddig lemaradt, “Miért nem vette fel a tempót?” -mondhatnánk. Igen, most sajnos beigazolódik, hogy a nyugdíjhoz közelálló, vagy nyugdíjas tanárok óriása elmaradásban vannak a digitalizáció világában – de ne feledjük, hogy ők álmukban sem gondoltak ezekre a megoldásokra, senki nem tanította őket, és szükségük sem volt rá eddig!

3. Ne feledjük, hogy nagy a tét – főleg ha érettségiztet valaki. Nem a saját kényelmi zónája, hanem a lelkiismerete, felelősség tudata vezérli az elhivatott tanárt.

NEM LETT TÖBB szabadidejük, a felkészülés (digitálisan és szakmailag és lelkileg) most 10x annyi energiát kíván, mint az eddigi munka.

4. Egyúttal indítványozom, hogy MOST kifejezetten sürgősen tanítsák meg a főbb teendőket a sulikon belül! (Később pedig rendszeresítsenek egy ilyen képzést.) Vicc, hogy a tanárok egymástól csipegetnek infókat, és most az egyikük külön kérésére az infó tanát hétfőn (!vagyis amikor már lehet, hogy nem is tudnak bemenni!) tart egy 1 órás gyorstalpalót… Nem ezzel kellett volna kezdeni?

 

Én pozitívnak tartom az anyukám alkalmazkodását és történetét, de -visszakanyarodva a kezdeti Maruzsa-gondolathoz – ez egyáltalán nem plusz szabadidő, sőt, nagyon komoly stressz, plusz idő a tanárnak is és az egész családnak, plusz költség (kamera, laptop villámgyors beszerzése). Felkészületlenül nagyon nehéz jól helytállni – de szerintem nekünk most sikerül. <3 Büszke vagyok!

Elindult a digitális oktatás! (1. rész) - A kisfiam imádja

Mint anyuka és mint életmóddal foglalkozó szakember is izgatottan vártam, hogyan hat majd ránk az otthoni suli. Ehhez hozzájött egy csepp abból a gyerekkori álomból, hogy tanító néni legyek, szóval önző módon a saját elnyomott céljaimat is ki akartam élni. Pluszban úgy éreztem, hogy végre van időnk áttekinteni mindent, felveszem a fonalat, megértem miben hol tart a gyerekem – az eddigi rohanásban ugyanis a periférikus tárgyakkal nagyon keveset foglalkoztunk otthon…

KONKLÚZIÓ:

imádjuk az otthon tanulást!

 

Ami miatt könnyű:

  • Nekem egyetlen gyerekem van, Ádi, ő is már 8 éves, és elég jól tudunk együttműködni. (Biztos vagyok benne, hogy más 2-3 vagy még több gyerekkel otthoni sulit koordinálni, vagy makacsabb gyerkőccel.) Én máris bevetettem egy új otthoni órarendet, hisz a rendszerben gondolkodás segíti a biztonságérzetet és együttműködést (erről készült egy videó ma a Zárt Klubban!) – így mindig tudjuk mi következik, hogyan néz ki a nap, ez látom, hogy neki is segít.
  • A tanítónénink és bácsink csodálatosan ráérzett a tartható mennyiségekre: épp teljesíthető, épp elég, nincs krepp-papíros-ragasztós technika házi gyöngyökkel (hallom, hogy másnál van…) Ráadásul a jelen helyzettel és egymással is összehangolják a feladatokat: pl. technikára pudingfőzés a gyerekkel teljesen jó közös program is, a szoba növények meglocsolása (környezet) segítség, rajzból meg a társaskészítés szorzőtáblával abszolút 3:1-ben megoldás.
  • A tesiórát tudatosan rakom össze: napi 2x is mozgunk (egyszer otthon, egyszer a környező utcákban téve egy kör – de ez lehet, hogy már nem sokáig kivitelezhető), hisz most nagyon elmaradunk a rendes átlagtól mozgásban! A tesi órának van eleje és vége (bemelegítés és levezetés, nyújtás), a haranggörbét tartom (vagyis fokozatosan nő az intenzitás majd csökken), és minden kondicionális képességet igyekszem fejleszteni az egyensúlytól az állóképességen át a rugalmasságig.

 

Mindent összevetve viszont az én gyerekem imádja ezt a szisztémát (egyelőre), mert az ő tempója szerint haladunk, közös élményeket szerzünk, az eddig levegőben lógó félinformációk és lemaradások a helyükre kerülnek. Most készítettünk el 12 szókártyát angolból, olyan szavakról, amit ősz óta nem tud megjegyezni… Rengeteg félelem és frusztráció oldódik, ha felvesszük a fonalat – és erre most van idő.

Ami miatt nehéz:

Mivel nekem is haladnom kell a dolgaimmal, néha bizony a TV és a telefonos játékok előkerülnek – az eddigi minimálhoz képest sűrűbben. Biztosan alakítunk még ezen, de az egyik mottóm a mostani helyzetben, hogy nem görcsölünk túl, nem kontrollálunk túl, szóval belefér a napi 1-2 óra. A mozgás és tér hiánya is nehezíti az otthonmaradást (bele sem merek gondolni mi lesz ha ez hetekig így marad!), illetve a kis barátok és egyéb szeretteink hiánya…

Ti hogy vagytok ebben az őrületben, Anyukák? 🙂

 

Hámori Blanka vagyok, edző és coach, anyuka, vállalkozó, blogger. Mindenféle dolgok történnek velünk – ahogy Veled is, kedves Olvasóm – és ebben a blogban erről igyekszem, kicsit anyukaként, kicsit szakemberként írni. Tudsz hozzám fordulni egyéni tanácsért, csatlakozhatsz a Facebook-csoportokhoz, megtalálod a termékeimet is a honlapomon.

 

Tesióra otthon: így vezesd le a gyerek energiáit

Te is rettegsz, hogy hogyan kötöd majd le a gyereke(ke)t otthon? Napi minimum 1 óra intenzív mozgásra mindenképp szükség van!

1. Szabadban ameddig lehet!☀️

Pillanatnyilag a kormány által javasolt megelőzési módszerek közt nem szerepel, hogy egyáltalán ne menjünk a szabadba: csupán nem gyülekezzünk csoportokba, tartsunk távolságot. Vagyis egy séta a parkban jó lehet, de férjen bele a futkározás, bicikli, ugrándozás – a lenti “tornaórás” mozgásanyagot is bevethetjük. Ne feledd: a D-Vitamin miatt a napon lenni ameddig lehet! Ez a vitamin az immunerősítés egyik alapfegyvere.

2. Otthoni tesióra🤸‍♂️

Állíts össze egy otthoni tornaórát az ovis/sulis emlékeid alapján (indiánszöldelés, békaugrás, sarokemeléssel futás…), vagy ha nincs ötleted, kérdezd meg a gyereked mit szoktak csinálni. Szívesen segítek olyan gyakorlatsort összerakni, ami az állóképességet, erőt, rugalmasságot és egyensúlyt is fejleszti, bemelegítést is tartalmaz, korosztálynak megfelelően. Nyilván a nagy tér és a társak hiánya picit kereteket szab, de érdemes beiktatni az “órarendbe”.

 

3. Mozgás anyával👩‍👦

Az is megoldás, ha együtt mozogtok: legyen egy olyan gyakorlatsorod, ami téged is átmozgat és a kicsi(ke)t is bevonja. Én Ádival szeretek együtt nyújtani, mert már kifejezetten segítség benne – igaz, ez kortól is függ, és számoljunk azzal is, hogy a Te edzésed “énidő” jellege megszűnik, de ez viszont közös proginak is megfelel. Ezt a típusú edzéstervet is szívesen összerakom neked online, figyelembe véve a Te célod és kondid, és a gyerkőc korát és kondiját!

ONLINE EDZÉSEK (A KORONAVÍRUS IDEJE ALATT HITELRE) – részletek a honlapon

Én anyaként, edzőként és coachként azt javaslom, hogy legyen napirendünk, mert az egyik legalapvetőbb emberi igényünk a strukturált élet, és nagyon meg tudunk zuhanni a rendszer hiányától.

Szóval elsőként próbáljunk egy laza napirendet kialakítani, amiben helyet kapnak a kötelezettségek is, a közös idő is, de pl.anya énideje is (ha lehet). (Nyilván más lesz a helyzet annál, aki még dolgozik és annál, aki már nem.)

Hámori Blanka vagyok edző, coach és anyuka. Töretlenül hiszem, hogy nagyon is jól helyt tudunk állni mindenféle helyzetben, ha kamatoztatjuk az erősségeinket és összefogunk❤🤞

 

Amire a koronavírus (eddig) megtanított

Ez a nehéz időszak máris egy csomó mindenre megtanítja azt, aki hajlandó tanulni. Aki hajlandó mutogatás helyett felelősséget vállalni. Most vizsgázunk: meg kell értenünk, hogy nem minden körülöttünk forog, nem mindent vagyunk képesek irányítani, ugyanakkor mégis hatalmas szerepünk van abban, hogyan reagálunk. Aki “ébredező lélek”, tehát a helyzet többlet jelentésével is foglalkozik a WC-papír darabszám mellett, az tudja, hogy már ebben a fázisban rengeteget tanulhattunk a helyzetből.

 

Jelen lenni a jelenlétben: éber vagyok, a legrutinszerűbb mozdulataimat, a szokásaimat is képes vagyok (kell lennem!) kontrollálni, átalakítani. Hallok, látok, észreveszek dolgokat, amiket eddig nem (pl. egyszerű tüsszentés).

Minden mindenre hatással van: minden egyes iparág és ember érintenek a kihívások: ha megszűnik a munkája, azért, ha dolgozni kell miközben otthon van a gyerek, azért… Csakis egymás felé fordulva, empátiával, bagatellizálás és mutogatás nélkül tudunk túlélni.

A reakcióimért én vagyok felelős: vannak dolgok, amelyekért nem tudok jót állni (ilyen maga a világjárvány, az időjárás vagy más emberek viselkedése), de a saját reakcióim és tetteim minden esetben az én kezemben vannak.

 

Hálás vagyok: igen, hálás vagyok egy csomó mindenért, például, hogy ráébredtem új dolgokra, vagy hogy NINCS 10 év alatti gyermekáldozat egyelőre, hogy megismertem sokak (pl. a kollégáim) emberségét, és azért is, mert rájöttem, hogy a humor és a nevetés zseniális gyógyszer és immunerősítő

 

Az érzelmi spirálon nem csúszhatunk le: most luxus az önsajnálat, jó ha meg tudjuk állítani magunkat a lefelé száguldó érzelmi spirálon, vagyis az aggodalomtól nem csúszunk egészen le a depresszióig, szégyenérzetig… Anyaként ebben hálistennek segítenek a gyerekeink:)

“Most azonnal helyett” türelmesen várni: a 21. században mindent azonnal kapunk meg, szóval furcsa érzés, hogy nem jön rendbe minden most egyből. Sőt, türelmesen kell várni, alkalmazkodni. Mi ez, ha nem tanítás az élettől?!

Mások közelsége, fizikai érintése létszükséglet: ugye, mennyire tud hiányozni a kézfogás, a másik megérintése, a puszilkodás barátokkal és családdal, a bandázós beszélgetések a játszin? Talán most, hogy kerülnünk kell ezeket, ráébredünk, hogy az embertásainkkal való érintkezés mennyire csodás dolog.

“Azért a víz az úr”: talán most megszólalt a vészcsengő, és felfogjuk, hogy ésszel éljünk a Földön, mert még annyi, de annyi mindent nem tudunk…

Prioritás, hasznos és fontos dolgok, értékek: új sorrend kell (reméljük, hogy a pénz csökkenése vagy hiánya nem azt erősíti majd bennünk, hogy később még többet halmozzunk…), célokban és értékekben. Átértékelődnek a dolgok, talán ráébredünk, hogy eddig olyan ajándékaink voltak, mint a a szeretteink közelsége, a testünk jól működése, a szabad séta, egy egyszerű bevásárlás…

 

Nektek mit tanít ez az időszak? Csodásak vagytok, hogy itt vagytok, olvastok, fejlődtök még most is! <3

Blanka

 

Öngyilkosság a tesi órán - mit tanít a sport az iskolában?!

Egy fiú felakasztotta magát a testnevelés órán – habár szerencsésen túlélte az esetet, a hír elgondolkodtatott. Mint anyát, mint edzőt, mint egykori tinédzsert.

 

Tegnap egyébként elkezdtem egy posztot írni az (iskolai) elvárások súlyáról, hogyanjáról, de nem tudtam jól rendszerezni a gondolataimat – pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon megérett az idő a változásra. A távolból véleményt momdani nem szeretnék, hisz nem tudjuk pontosan, hogy mi váltotta ki a szörnyű döntést – engem csupán megszólított a hír, hogy pont TESTNEVELÉS órán jut el idáig egy gyerek.

Azon az órán a mozgás szeretete, a testünkkel való megbarátkozás és együttműködés kialakítása, sikerélmény megélése lenne a feladat. Persze a fizikai ügyesség, erő, gyorsaság fejlesztése is cél lehet, de ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy ha 3×20 percet gyakoroljuk a kislabdahajítást, majd jön az osztályzás és ezzel vége a folyamatnak, az bármi féle fejlesztésnek nevezhető.

 

Edzőként számtalan olyan sztorit hallgattam végig, ami arról szólt, hogy ki mennyire gyűlölte / rettegte a tesiórát, hogyan utálta meg egy életre a sportot és a testét… 30-40 éves embereknek új élmény megélni, hogy a testüket képesek irányítani, együttműködni vele, netán élvezni a mozgást! Milyen izgalmas lenne, ha ezt a tudást már gyerekkorunktól hoznánk…

Anyaként elkeserítőnek tartom az összes olyan hírt, ami azt bizonyítja: már a suliban (a világ és önmagunk felfedezése helyett, ami akár jó móka is lehetne) kezdődnek az elvárások, értelmetlen összehasonlítások… hogy aztán felnőttként hurcoljuk halálunkig ezt a mazochista összehasonlítós hozzáállást, amivel csak veszíteni lehet.

És mint ex-túlsúlyos tinédzser, aki utálta a tesit évekig, hangoztatom: MÁSKÉPP IS LEHET. Nálunk a gimuben a tesitanárnőnk felhúzta a jegyünket, ha az előző cooper-futáshoz képest, mármint a saját teljesítményünkhöz képest javítottunk. Az osztályfőnökünk (szintén testnevelő, férfi) arra biztatott, hogy járjunk aerobikozni, külön futni, ha a suliban nem találtunk olyan sportot, ami tetszik. Edzéstervet írt, edzésnaplót ellenőrzött…

 

Persze nem biztos, hogy ebben a krízisben pont a tanár vagy a tantárgy a közvetlen kiváltó ok, de a sztori akkor is szörnyű és elgondolkodtató.

Figyeljünk egymásra!

 

 

Nőnek lenni = szabályok szerint élni

“Viselkedj hölgyként!” Emlékszel, mikor először hallottad ezt? Mikor először hallottad, hogy a lányok nem viselkednek így vagy úgy? Hogy ne vágatsd le a hajad? Most meg miért növeszted, a rövid jobban állt? Hogy szoptass, ahogy illik? De ugye tudod, hogy már nem kéne szoptatni? Hogy legyél igényesebb és érezd magad jól nőként? De amúgy miért is kurválkodsz?

Na ugye. Mindenre van egy szabály. Egy külső szabály. A szabályok jók – lehetnek. Ha van értelmük. A visszajelzések jók – lehetnek. Ha van értelmük.

Mit gondoltok erről a videóról? A nőknek osztogatott elvekről, érvekről, megmondásokról?

Amikor az egyetem utolsó évében várandós lettem a kisfiammal, MINDEN ismerősöm azt mondta: “Ugye, tudod, hogy tanulásnak, örömöknek és karrierednek most vége?!”

Napi százszor ismételtem el, hogy ezek az ő szabályaik. És létrehoztam a sajátjaimat.

Az izgalmas rész ott kezdődik, mikor minden elvárást, keretet felrúgsz, hogy csak a valóban értésekeseket és a sajátjaidat tedd le. (A fitnesz és a coaching is erről szól.) Hogy csak arra hallgass, aki megérdemli, és merj magadra is hallgatni.

Peace✌😘

Ki vagyok én?

Hámori Blanka vagyok, edző, coach és blogger. Meg anyuka. Meg nő. Meg társ, barát, valakinek a lánya, valakinek az unokatestvére. Ezer szerepben állok helyt és élvezem. A nagy feladatom, újragondolni (Veled együtt) a jelenlegi szabályaid és újraformálni őket olyanná, amivel Te igazán jól tudsz működni. Több cikk, edzés es coaching a honlapomon!

Fokozatosság: edzésben, étkezési reformokban és önismeretben

Edzőként már sokszor beszéltem a fokozatosság elvéről, de tudnotok kell, hogy a lépésről-lépésre haladás mindenféle változtatásban bevethető. TUDOM, hogy a hirtelen nagy, látványos fejlődések sokkal motiválóbbak (pl. a “10 kiló fogyás 3 hét alatt” című cikkre biztosan 100x többen kattintanának, mint erre:P), de a valóságban a legtöbb igazán eredményes változás lépésről-lépésre zajlik. Hoztam 3 területet, amiben a fokozatosság elve fontos vagy jól jöhet: edzés, étkezési reformok, önismeret.

 

Erről részletesen itt írok (kapcsolódó videót is találsz)! 🙂

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!