Ez a nehéz időszak máris egy csomó mindenre megtanítja azt, aki hajlandó tanulni. Aki hajlandó mutogatás helyett felelősséget vállalni. Most vizsgázunk: meg kell értenünk, hogy nem minden körülöttünk forog, nem mindent vagyunk képesek irányítani, ugyanakkor mégis hatalmas szerepünk van abban, hogyan reagálunk. Aki “ébredező lélek”, tehát a helyzet többlet jelentésével is foglalkozik a WC-papír darabszám mellett, az tudja, hogy már ebben a fázisban rengeteget tanulhattunk a helyzetből.
Jelen lenni a jelenlétben: éber vagyok, a legrutinszerűbb mozdulataimat, a szokásaimat is képes vagyok (kell lennem!) kontrollálni, átalakítani. Hallok, látok, észreveszek dolgokat, amiket eddig nem (pl. egyszerű tüsszentés).
Minden mindenre hatással van: minden egyes iparág és ember érintenek a kihívások: ha megszűnik a munkája, azért, ha dolgozni kell miközben otthon van a gyerek, azért… Csakis egymás felé fordulva, empátiával, bagatellizálás és mutogatás nélkül tudunk túlélni.
A reakcióimért én vagyok felelős: vannak dolgok, amelyekért nem tudok jót állni (ilyen maga a világjárvány, az időjárás vagy más emberek viselkedése), de a saját reakcióim és tetteim minden esetben az én kezemben vannak.
Hálás vagyok: igen, hálás vagyok egy csomó mindenért, például, hogy ráébredtem új dolgokra, vagy hogy NINCS 10 év alatti gyermekáldozat egyelőre, hogy megismertem sokak (pl. a kollégáim) emberségét, és azért is, mert rájöttem, hogy a humor és a nevetés zseniális gyógyszer és immunerősítő
Az érzelmi spirálon nem csúszhatunk le: most luxus az önsajnálat, jó ha meg tudjuk állítani magunkat a lefelé száguldó érzelmi spirálon, vagyis az aggodalomtól nem csúszunk egészen le a depresszióig, szégyenérzetig… Anyaként ebben hálistennek segítenek a gyerekeink:)
“Most azonnal helyett” türelmesen várni: a 21. században mindent azonnal kapunk meg, szóval furcsa érzés, hogy nem jön rendbe minden most egyből. Sőt, türelmesen kell várni, alkalmazkodni. Mi ez, ha nem tanítás az élettől?!
Mások közelsége, fizikai érintése létszükséglet: ugye, mennyire tud hiányozni a kézfogás, a másik megérintése, a puszilkodás barátokkal és családdal, a bandázós beszélgetések a játszin? Talán most, hogy kerülnünk kell ezeket, ráébredünk, hogy az embertásainkkal való érintkezés mennyire csodás dolog.
“Azért a víz az úr”: talán most megszólalt a vészcsengő, és felfogjuk, hogy ésszel éljünk a Földön, mert még annyi, de annyi mindent nem tudunk…
Prioritás, hasznos és fontos dolgok, értékek: új sorrend kell (reméljük, hogy a pénz csökkenése vagy hiánya nem azt erősíti majd bennünk, hogy később még többet halmozzunk…), célokban és értékekben. Átértékelődnek a dolgok, talán ráébredünk, hogy eddig olyan ajándékaink voltak, mint a a szeretteink közelsége, a testünk jól működése, a szabad séta, egy egyszerű bevásárlás…
Nektek mit tanít ez az időszak? Csodásak vagytok, hogy itt vagytok, olvastok, fejlődtök még most is! <3
Blanka
