A szülinapomon írtam róla, hogy a 30. életévem kezdete elgondolkodásra késztetett: számot vetettem magammal és rá kellett ébrednem, hogy valódi változtatásokra van szükség, ha valódi változásokat szeretnék. A szorongásból és depresszióból keresem a kiutat, melyekkel évek óta küzdök. Fokozatos, kisebb-nagyobb szokásbeli és gondolkodásbeli változtatásokat vezetek be, hogy megnézzem: jobban leszek-e tőlük és munkában és anyaként és egyáltalán tudok-e még életvidám, netán boldog lenni. Nyitottam is egy naplót, melyben az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat, gondolataimat osztom meg:

Az első héten nagyon alap, egyszerű lépéseket iktattam be, melyek tulajdonképp eddig is az életem részét képezték, most azonban azt szeretném, hogy szokássá váljanak:

FIZIKAI szinten a folyadékbevitelre való odafigyelést tűztem ki célul. Többször is leírtam, hogy a vízivás nagy kihívás nekem is, ezért telefonos emlékeztetőt használok, hogy napközben ne felejtsek el inni. Érdekes volt, hogy alighogy kimondtam, hogy ez lesz az első változás, az edzőteremből hívtak a csajok, hogy vár egy csomag a recepción. Mikor megérkeztem a terembe, láttam, hogy az Európai Sporthét rendezői küldtek nekem egy ajándék kulacsot a bloggeri tevékenységemért “jutalmul”:

Nyitottam egy naplót az élményeimnek. És a #beacive meglepi kulacs 🙂

Ez jól esett és persze egész héten ezzel a kulaccsal erősítettem meg a folyadékbeviteli törekvéseimet. 🙂 Eleve a napot innentől nem kávéval, hanem MINDIG egy pohár vízzel kezdem, és mellé beveszem a kis étrend kiegészítőimet, amiről máskor-máshol írtam.

Szóval a napom egy pohár kristálytiszta vízzel kezdem. Amúgy meg csináltam egy “30 lépés felfelé kategóriát” ahol majd a további lépésekről olvashattok!:) (lásd a jobboldali oldalsávban)

CSODÁS VÁLTOZÁST, FEJLŐDÉST, ÉPÜLÉST-SZÉPÜLÉST MINDENKINEK! 🙂

Blanka

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Merjünk elköteleződni egy döntés mellett (8. lépés) 30 LÉPÉS FELFELÉ: 2. hét (Zavaros gondolatok kiiktatása és mini-meditáció) 30 LÉPÉS FELFELÉ – A depressziótól a harmóniáig 30 lépés felfelé: 3. hét (Érteni és kezelni a dühöt)

Okt. 4. Ma vagyok 29 éves. Reggel óta zokogok, megállíthatatlanul. Korábban azt gondoltam, fájni fog, hogy pont a szülinapom reggelén megy el a gyerekem apás-hétvégére, de most ez tökéletes így. Mert használhatatlan vagyok.  Legszívesebben magzatpózba kucorogva sírnék a kanapén estig, de persze nem fogom megtenni: hamarosan megmosom az arcom, a hajam, sminkelek és elindulok a terembe – istenments hogy bárki is megsejtse, hogy valami nem oké. Vagyis hogy semmi nem oké.

Persze nem a mai napról van szó. 29 évesnek lenni fura, de a probléma ezen túlgyűrűzik. Ez elmúlt évekre visszatekinteni: nyomasztó. Előre nézni: ijesztő. A közbülső időben pedig, vagyis a hétköznapokban, pedig reggeltől estig szorongok, SENKIVEL nem találkozom szívesen, és SEMMIT nem csinálok szívesen. A feladatokat – a legkisebbeket is – óriási kihívásnak érzem, és rettegek a kudarctól. Egyre több mindenben hibázok.  Gyomorgörcsöm van a legkedvesebb emberektől is. A gyomorgörcsöt migrén követi, mindegy mennyit iszom, hogyan eszem, mennyit pihenek: hányásig menő migrénjeim vannak. Közben hihetetlenül dühös vagyok. Éjszaka rémálmaim vannak és egy ijedt, összezavarodott aggyal kelek fel, amíg le nem tisztul, hogy új nap kezdődött –  és visszacsöppenek a szorongásomba. Néhány hónapja még legalább nagyítóval kerestem az apró örömöket a napjaimban – már ehhez sincs kedvem. Rezignáltam látom el a feladataimat, és alig várom, hogy vége legyen a napnak. A munkám, a blogírás, a sport nem tölt el örömmel. Sőt, újabb okokat adnak a szorongásra.

Összeomlások, majd készülődés és munkába menetel – a két kép közt 5 perc telt el

Tudom, hogy van probléma.

Ez nem puszta rosszkedv.

De most, mielőtt gyógyszerhez és terápiához folyamodnék, adok magamnak 30 hetet. Ez a szülinapi elhatározásom. Az utolsó esély, amibe kapaszkodom.

30 hét – 30 lépés.

Olyan dolgok, amiket jól esik változtatni, vagy nagyon kell változtatni – mert évek óta ugyanazok a feladatok, problémák jelzik ezt!

Tudom, kristály tisztem érzem, hogy gyökeres változtatásokra lesz szükség. Kifejezetten nagy dolgokat tekintve is, és egész apró, napi szintű kis szokásokat tekintve is. A hozzáállásomról nem is beszélve. Szóval jön. A 30. életév. A legfontosabb felismerésem pedig a szülinapomon, hogy az idő nem vár meg:

ha nem használod ki, nyomtalanul tűnik tova.

“A legnagyobb hiba, hogy azt hiszed, hogy van időd.”

Szóval 30 olyan dolgot találtam (mint írtam: kicsiket es nagyokat, kézzel fogható tetteket es belső folyamatokat)  amiket TUDOM HOGY RENDBE KELL TENNEM. Azt nem tudom, hogy ez hoz-e nagy áttörést. Vagy bármi újat is. De most szükségem van erre a (fokozatos) változtatásra, hogy innen, a mostani lélekállapotomból el (fel) kerüljek. A lépéseket hétről hétre ebben a blogban osztom meg, mert ez kicsit személyesebb-anyukásabb-lazább, a holisztikus blogra továbbra is inkább már letisztult és főleg szakmai gondolatokat hagyok.

Úgy érzem, ha kiírom magamból jobb lesz.

Szóval:

Kedves Naplóm… Íme a következő 30 lépésem fölfele… >>> posztok

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé:Tedd meg azt, amit halogatsz (6.) 30 LÉPÉS FELFELÉ: 1. hét (A napot egy pohár vízzel kezdem) 30 LÉPÉS FELFELÉ: 2. hét (Zavaros gondolatok kiiktatása és mini-meditáció) 30 lépés felfelé: 3. hét (Érteni és kezelni a dühöt)