A 3. héten kicsit mélyebbre ástam, megintcsak egy fizikai és egy lelki “újítást” beiktatva.
Az eddigi legizgalmasabb, legújabb lépés a “30 lépés projektem alatt” ha hívhatom így, a HARAG ÉS STRESSZ OLDÁSA, a rákérdezés módszerével. Ez (a korábbi 2 hét lépéseivel ellentétben) tényleg teljesen újdonság nekem is, vagyis még sosem próbálkoztam vele. Maga a felfedezés, hogy tele vagyok dühvel, stresszel és frusztrációval önmagában meglepő gondolat volt – rengeteg sírás, dühös pillanat kellett hozzá, hogy ráébredjek, mennyi minden marcangol belülről és milyen erővel!! Mennyi hibáztatás, szégyen, elvárás, tehetetlenség okoz bennem feszültséget, mely
fáradtságban,
idegességben,
agyalásban,
rémálmokban,
sírásban,
migrénben,
dekoncentráltságban és depresszióban nyilvánul meg a mindennapjaimban.
Ijesztő érzés volt!
Képzeljétek, alighogy erre ráébredtem, és elhatároztam, hogy a bennem rejlő érzelmi-vulkánnal kezdek valamit, máris jöttek a jelek, hogy jó úton indultam el: először is egy ártatlan történés dühös sírást váltott ki belőlem. Először voltam képes kimondani, hogy igenis DÜHÖS VAGYOK. Aztán egy barátnőm osztotta meg velem, hogy ő mennyi haragot tartogat magában évek óta – igaz, ez nem rólam szólt, de a téma jelezte, hogy ez a probléma létezik. Pár nappal később egy újságosnál sétálva figyeltem fel a “Hasznos tudás 30 percben – Harag és frusztráció kezelése” c. kis könyvre. Az a fajta, ami pár száz forint és tényleg pikk-pakk elolvasod. Úgy éreztem, hogy ez pont illeszkedik a ’30 lépéses’ projektemben: nem bonyolítja, misztifikálja a problémát és pont arról szól, amiről kell. Megvettem és az ebben található “rákérdezéses módszert” osztom most meg veletek. Én a héten (hisz a héten ezt választottam feladatomnak) többször elővettem, gyakoroltam, a kérdéseken újra és újra végigmentem más-más stresszes témákat elővéve (munkaügy, gyerek, múltbéli esemény, családi ügyek, anyagi ügyek, stb.) és nem is gondoltam volna, hogy bizonyos témákat mennyire megkönnyít!!
A módszer lényege, hogy azt a dolgot kell monitorozni, ami régóta és/vagy nagyon dühít, idegesít:
1. Először is fel kell ismerni, hogy minden frusztráció és harag mögött egy VÁGY áll. Azért vagyunk frusztráltak vagy dühösek, mert AKARUNK valamit, amit NEM KAPUNK meg. Ezt a vágyat kell megfogalmazni úgy, hogy szerepeljen benne a “kellene” szó.
Nekem (nem meglepő módon) az egyik ilyen düh-forrásom az egyedüllét: egyedül vagyok a gyerekkel, magányos vagyok, mindent egyedül oldok meg, többet dolgozom mint más, versenyt futok az idővel, nem számíthatok senkire, anyagilag nehezebb nekem, miért-nincs-5-percem-magamra, stb. Az én valódi VÁGYAM tehát: “Több segítséget kellene kapnom.“
2. A mondatot néhányszor elolvasva el kell fogadni, hogy a vágyam hátterében egy nagyon alapvető igény van – a könyvecske szerzője szerint minden vágyunk bekategorizálható a lenti 4 igény valamelyikébe:
– vágy a biztonságra
– vágy a kontroll megszerzésére
– vágy az elismerésre
– vágy az egyedüllétre, eltávolodásra
Természetesen a saját példámon jól látszik, hogy néha több kategóriába is besorolható a vágyunk. 😛
3. Meg kell állapítani, hogy esetleg nem REMÉNYTELEN-E a vágyunk? Teljesíthető-e egyáltalán? Ha nem, akkor el kell fogadnunk. Teljesíthetetlen egy vágy, ha:
– másról szó (az én esetemben a “Több segítséget kellene kapnom” például ilyen, hiszen a segítség-nyújtás ténye nem tőlem függ.)
– múltról / jövőről szól (“Nem kellett volna egyedülálló anyává válnom.”)
– feltételhez kötött (“Ha lenne segítségem…”)
4. Kinek a hatalmában áll?
Az, hogy pillanatnyilag nem kapok több segítséget, nem 100%-ban az én hatalmamon múlik. Amit megtehetek megoldásként: segítséget kérek. De a segítség kapás
5. Létezik egyáltalán a probléma kézzelfoghatóan vagy csak egy gondolati-halmaz, egy relatív meglátás?
Valójában nem létezik a probléma, hiszen RENGETEG segítséget kapok, szülőktől, barátnőktől, közvetve az óvónőktől, munkatársaimtól is, mint egyedülálló anya. Néha kifejezetten szerencsésnek érzem magam. Nem egy “senkim sincs” állapotban élek, szóval a probléma nem állandó és nem mindent behálózó.
6. Valóban tudhatom, hogy jobb lenne nekem / másnak, ha sokkal több segítséget kapnék?
Nem tudhatom 100%-osan, hiszen egy csomó mindent köszönhetek annak, hogy az elmúlt években a legtöbb dolgot önállóan kellett megoldanom: erősödtem, fejlesztettem magam, megtanultam jobban szervezni, előregondolkodni, türelmesebb lettem, egyre ügyesebben bánok a pénzzel, az időmmel, bizonyos esetekben empatikusabb vagyok, máskor képes vagyok jobban képviselni magam, és így tovább. Egyre ügyesebb vagyok segítség kérésben is, ami 2-3 éve még egyáltalán nem ment.
8. Hogyan írhatnám át ezt a vágyat?
Több segítséget kéne ADNOM. – megfordítva: a szüleimtől való elvárások helyett, kilépve a mantrából, elkezdhetek rájuk figyelni.
Több FIGYELMET / SZERETETET kéne kapnom. – behelyettesítés: a valódi vágyra, problémára megoldást találni.
NEM kéne több segítséget kapnom. – ellentétes vágy: mert (lásd a 6-os pontot) ennek is rengeteg előnyét élvezhetem
8. Hogyan érezném magam, ha semmit sem gondolnék erről?
Na ez egy izgalmas érzés: csak elképzelni, hogy elméletben NEM érzek többé stresszt emiatt a dolog miatt. Új, izgalmas, végtelenül megnyugtató érzés.
Az 1. és a 2. hét lépéseiről, illetve az egész “30 lépés projektről”
itt olvashatsz.
CSODÁS ÉPÜLÉST-SZÉPÜLÉST, FEJLŐDÉST MINDENKINEK!:)
Blanka
Oldal ajánlása emailben
X
