fitneszanyu

30 lépés felfelé: Kínos beszélgetések, kellemetlen feladatok (21.)

Tavaly októberben, a 29. születés napomon döntöttem úgy, hogy 30, jól meghatározható lépéssel, vagyis szokás-változtatással gyökeres változásokat hozok az életembe. Hiszen ami nem működik, azon változtatni kell. Az eddigi lépésekről is sorban beszámoltam itt a blogban, és most folytatom a további “szabályokkal”, ezekben a hetekben a kényelmetlen gondolatok, kínos beszélgetések és kellemetlen feladatok voltak terítéken.

Egy értékesítőknek írt best seller könyvben olvastam, hogy egy ember annál sikeresebb, minél több kínos beszélgetésben volt része élete folyamán. (A direkt értékesítők pontosan tudják, hogy ez 100% igazság.)

Ez a gondolat nagyon megfogott, mert nekem is minden nagy “kiugrásom”, lényeges fejlődésem általában egy kellemetlen vagy kényelmetlen, sőt, néha fájdalmas beszélgetésből vagy gondolatból vagy felismerésből fakadt.

Elsősorban a magammal való őszinte elbeszélgetést iktattam be.

Hisz magammal is van bőven tisztázni valóm. Elővettem hát a jól bevált módszert: a naplómat, és összeszedtem:

  • milyen pontokon van változtatni-valóm az életemben,
  • mi az, ami régóta zavar mégsem tettem ellene hatékony lépéseket,
  • milyen kínos észrevételek, hibák halmozódtak fel,
  • milyen kellemetlen feladatokat halogatok régóta

 

Ezek egy része a munkámmal volt kapcsolatos, egy másik része a jövőképemmel és az élet-terveimmel, illetve volt még egy fájdalmas gondolatmenet: elég-e az, amit egyedülálló anyukaként tudok / eddig tudtam a fiamnak nyújtani? Jól csinálom-e?

Talán nem véletlen, hogy pont ezekben a hetekben, míg ezzel a lépéssel foglalkoztam, vonzottam be az életembe valakit, aki talán legszembetűnőbb tulajdonsága az őszintesége, és pontosan rátapint azokra a pontokra, amelyek bennem is kérdőjelként élnek… Kicsit ijesztő érzés, de mégis érdekes folyamatokat indított el bennem…

Hiszek benne, hogy ezek a kicsit kényelmetlen érzések segítenek a fejlődés útján.

Hamarosan jövök a következő lépéssel!

CSODÁS ÉPÜLÉS-SZÉPÜLÉST, SÍRÓS KÍNOS-BESZÉLGETÉSEKET KÍVÁNOK!:)

30 lépés felfelé: Egyszerű hétköznapok: együnk több nyerset és pihenjünk eleget! (15.)

Ezt a 2 szabályt egybe vettem, mert nem is annyira újdonságként kell beiktatni, mint inkább TUDATOSÍTANI. A fitnessben alapszabály mindkettő.

 

Több nyers:

A hétvégén pont egy hatalmas szülinapozásban volt részünk: a keresztlányom szülinapját ünnepeltük és nagyon jól is sikerült. 😊🎂 Nos nagyon egyszerű dolgom volt, mert szinte alig volt süti, a chipsek és ropik száma nulla volt, egy tál sajtos pogi és stangli figyelt csak be, amúgy meg saláták, nyers zöldség, mártogatós és grillezett húsok, zöldségek képezték az ételek 90%-át.

Ezek előkészítése amúgy sokkal rövidebb és egyszerűbb is, mint sütemény sütéssel bajlódni. (Na nem érzékeljük ezt a 30 fős buli előtt persze.:)))

Mindenképp jobb több nyerset enni, ezt persze minden fitnesz-magazinból tudjuk, de a “való életben” ezt nehezebb bevetni: rendelések, kész kaják, gyorskajáldák sajnos sokkal könnyebben és gyorsabban elérhetőek. Erről azonban hamarosan többet is írok:)

 

Elegendő pihenés:

A fáradtságot sokszor negatív élményként definiáljuk, pedig valójában egy nagy segítőtársunk: ő jelez, hogy mennyit bírunk, ő óv a végkimerüléstől. Én ezen a hétvégén “gyerekmentes” vasárnapot kaptam a szüleimtől, ami egyedülálló anyukaként néha szószerint életmentő. Nagyot aludtam, sétáltam egy nagyot este a városban, gyönyörködtem a tavaszi zsongásban, este megnéztem egy filmet és  rendeztem a gondolataim is. Ez mind a pihenés része – nemcsak az alvás!💋

 

A hosszú hétvégéket eddig hajlamos voltam munkával teletömni, de most feltöltődöm, a szeretteimmel vagyok, figyelek az apró szép dolgokra😊

A 30 lépéses projektem lényege, hogy hogy olyan apró változásokat, afféle szabályokat iktassak be, melyek szebbé teszik az életünk, egészségesebbé a testünk és lelkünk.

 

CSODÁS ÉTKEZÉSEKET ÉS SOK PIHENÉST KÍVÁNOK,

Blanka

30 lépés felfelé: Telefon: félretéve (17. lépés)

Bevallom, elég online anyuka vagyok: a telefonom a munkaeszközöm is, és sok dologban használom afféle időnyerőként: telefonon konzultálok is; emaileket / edzésterveket / cikkeket írok, miközben várok valakire; a hivatalos ügyeket is ha lehet, neten intézem… Kapcsolattartásra (nem csetelgetésre, hanem valódi információ cserére) is nyilván a kezem ügyében van.

Lehet hogy az “online anyukák” nem szimpik elsőre, de szerintem 100x értékesebb dolgokkal is lehet időt tölteni, ahelyett hogy postára meg hivatalokba vonszolnám magunkat délután, hullafáradtan… A gyerekem még nem kütyüzik, nem nyomkod: ha kéthetente 1x-2x mondjuk félórát telefonon játszik vagy rajzol, már sokat mondok – a képen is azon ritka pillanatok egyike látható:) SOHA nem adtam még a kezébe kütyüt csak hogy nyugalmasabb perceim legyenek.

Szóval a gyerekem életében még minimális a telefonozás, az én életemben viszont igenis domináns volt eddig. Ezen nem is óhajtok változtatni, hiszen mint írtam rengeteg időt és energiát halmozhatok így más dolgokba, de mégis:

17. lépésként a “felfelé lépkedésbe” azt iktattam be az életünkbe, hogy este 18:00-21:00 között nincs telefon a kezembe. Nem érdekel, miért pittyeg, ki mit írt, milyen emailek jöttek. Nincs olyan dolog, ami ne várhatna néhány órát – sem munkában, sem magánéletben!

 

Update 2018: a Facebook profilomat is megszüntettem 2018 júniusában, minek után észrevettem, hogy rengeteget “görgetek”, rengeteg olyan ismerős tevékenységét látom, akik élete bevallom, cseppet sem érdekel. Ez a folyamatos nyomkodás csak elvonja a fókuszt, lassítja a munkát, szóval egyfajta információ-szűrést vetettem be és bizony nagyon jól esik ez a szabadság!:)

 

 

Szóval az esti órákban, vacsora, beszélgetés és mese olvasás közben még véletlenül sem pillantok a telefonomra. Nincs olyan, hogy beszél hozzám és a tekintetem a telefonomra téved – ha valamit mégis hirtelen intézni kell, szólók, hogy most 10 percet kérek szépen, aztán újra tudok figyelni. Felnőtt társaságban én is utálom, ha valaki belemélyed a telefonjába miközben beszélek hozzá – miért érezne másképpen a gyerekünk?? A munkám gyorsabb, hatékonyabb az információ-szűrésnek köszönhetően, és bátran mondok egy szép nagy “NEM”-et, ha valaki azt kérdezi láttam-e azt az xy videót, amit már mindenki látott, és ami letarolta a netet… Szóval nem, nem érdekel. 🙂

Na igen, lépkedünk felfelé:)

A 30 lépéses projektemről itt olvashatsz többet!

CSODÁS MEGÚJULÁST ÉS TELEFON-MENTESSÉSGET MINDENKINEK!:)

Blanka

30 lépés felfelé: Gyakrabban figyeljünk a testünkre (19.)

A 30 lépéses projektemmel elsősorban nem a külsőm változtatása a cél, de ahogy egyre jobban érzem magam, a külsőm is változik. Mindez persze visszafelé is működik: a testem változásaiból, jelzéseiből következtethetek arra, hogy hogyan vagyok most.

Az egész Holisztikus Fitnesz szemlélet erről szól egyébként, de most nem erről akarok írni.

Elkezdtem -mindenféle változtatási és megfelelési szándék nélkül- figyelni a testemre:

  • a fájdalmakra az ízületekben
  • a fejfájásra (kb 1 éve migrénes vagyok, pedig sosem voltam)
  • a bőrömre
  • az étvágyamra
  • a fáradtságra

 

Az érzéseink és belső folyamataink tényleg megjelennek a testünkben! A “gyomorszorító” idegesség vagy a “gombóc a torkunkban” létezik, fizikailag érezhető. Minden sejtünk reagál. Én magam elsősorban a fent említett dolgokban érzem, hogy nem vagyok jól, így tudatosabban kezdtem ezeket figyelni – és persze megfelelően reagálni.

Mentális szinten és persze fizikai szinten is!!

 

A bőröm változása ennek a legfőbb bizonyítéka:

 

A bőrápolásomról egyébként:

Persze sok mindenen múlik a bőr állapota, de nagyon is hiszem, hogy az van az arcunkon, ami belül: gyulladások, hiányállapot, problémák… Sajnos én eleve rossz arcbőrt örököltem, de egyértelműen segített:

  • hogy több folyadékot fogyasztok
  • kiiktattam a kristálycukrot és csak laktózmentes tejet fogyasztok
  • gondoskodom a megfelelő tápanyag (vitamin, ásványi anyag) bevitelről a kedvenc algámmal*
  • néhány havonta csinálok egy házi mélytisztításos-hyaluronos arckezelést*
  • jobban figyelek a megfelelő pihenésre és a kikapcsolódásr, és persze sok apró önismereti módszert és változtatást iktattam be – erről szól ez a rovat 😊

 

Köszönöm, hogy olvastok!

CSODÁS SZÉPÜLÉST-GYÓGYULÁST MINDENKINEK!:)

Blanka

(*ez a poszt tényleg nem a reklámról szól, de a kedvenc algámat és az arckezelést valóban szívből tudom ajánlani, a honlapomon megtaláljátok!)

 

30 lépés felfelé: Így nézek ki, ez a sztorim, ilyen vagyok én (18.)

Korábban eszem ágában sem volt túl személyes dolgokról írni a blogban. A 30 lépéses projektem viszont pontosan erről szól: hogy megtanuljak nyitni, önmagam adni és megérteni, hogy

senki sem bánthat, ha az vagyok aki, és szeretettel élem az életem.

A félelem ellenszere a nyitás. Ezt nagyon nehéz felfogni és elfogadni valakinek, aki évekig küzdött a bántással, fenyegetéssel, sértegetéssel, megalázással. A nyitási kísérletek sorra azt bizonyították, hogy nyitni nem éri meg, kiszolgáltatottá tesz. A folyamatos megalázás visszahúzódóvá tesz, félelemmel tölt el.

Most azonban nyitok.

Apró lépés a mai online világban, ahol mindenki rengeteg képet oszt meg magáról, de nekem nagy előrehaladás, hogy az elmúlt hetekben sok-sok képet osztottam meg magamról:

mert ráébredtem, hogy a kiszolgáltatottságtól való félelem egyik ellenszere a megnyílás. 

És ez persze nemcsak képekben nyilvánul meg: próbálok bizalmat szavazni embereknek, helyzeteknek, lehetőségeknek. Elhinni, hogy nem feltétlenül bántás a vége.

 

Szóval íme én, smink, póz, és jobbnaktűnniakarás nélkül:

 

Mert minden félelem eltűnik, ha megnyílunk. Így nézek ki. Ez az én sztorim. Ilyen vagyok én.

Blanka

30 lépés felfelé: Módszerek és stratégiák leváltása (14.)

A hétvégén igazi krízis helyzet tört ki, amely kétségbeesett zokogást és félelmet váltott ki belőlem. Egy olyan megalázó, számomra félelmetes és kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, amelyben már nem egyszer volt részemaz elmúlt években (a kisfiam egyszerűen nem került haza az apasági láthatásból, külföldről, miközben sértő-bántalmazó üzenetek lepték el a telefonom, és a hatóságok semmilyen szinten nem gondolták, hogy ezen a nemnormális helyzeten segíteniük kéne) ….

… de most az eddiginél sokkal hamarabb nyugodtam le, és váltottam stratégiát.

A gondolatom nagyon egyszerű volt: Ha ez a kétségbeesés, fenyegetőzés, kérlelés nem hozott eredményt az elmúlt x alkalommal, x évig, akkor most sem fog.

Ha valaki nem hajlandó együttműködni, és az eddigi eszközökkel sem tudtam elérni, hogy együttműködjön, akkor hiába is vetem be ugyanazt az eszköztárat. Az első nagy zokogás után (köszönhetően persze egy csodás barátnőmnek és a jogi segítőimnek) megráztam magam, és stratégiát váltottam.

Első lépésként: lenyugodtam, és elértem, hogy higgadtan tudjam szemlélni a szituációt.

Ez borzalmasan nehéz egy olyan impulzív embernek, mint én vagyok! Sajnos az elmúlt években rögzült az is, hogy bizonyos hangszínekre és sms-típusokra (Pavlov kutyájaként) automatikusan félelemre, kétségbeesésre váltok át. Azonban most leültem, kikapcsoltam az érzelmi szabadesést, és mihelyst tudatosan lenyugodtam, összeszedtem a gondolataim.

Nemcsak ebben a szituációban, de az ügyet tekintve is stratégia váltás következett, ami remélhetőleg új fordulatot hoz: félelem és áldozati szerep helyett igenis a higgadtságot és előremenetelt választom!

Az eddigi 13 önismereti, önfejlesztési módszerem (A 30 lépéses projektem) közé azért emelem be ezt a sztorit, mert ez is bizonyítja, hogy az önismeret nemcsak úri hóbort, de néha tétje van a tudatosságnak.  

Betartani, hogy több folyadékot fogyasztunk, vagy naponta hálalistát írunk: jó móka és nagy változásokat hoz.
Egy igazságtalan és ijesztő szituációban TUDATOSAN higgadtnak maradni, vagyis tudatosan stratégiát változtatni: nem jó móka, de szintén előreLÉPÉS.

A heti tanulság tehát, hogy visszatérő konfliktushelyzetekben felesleges ugyanazt a nem bevált stratégiát alkalmazni, és hogy áldozati szerep helyett a  stratégia váltás az egyetlen járható út.

Hiszen minek erőltetni azt a módszert, ami nem működik?!

Update 2018 nyár: ez lépés óriási változásokat hozott, konkrétan a fent leírt, egy rosszul működő kapcsolatra nézve  végletes változást. A kommunikációm, a hozzáállásom, a szerepem mind változtak és nagyon eredményesen működnek immár hónapok óta. Ez csak azt bizonyítja számomra, hogy jól döntöttem, helyesen ismertem fel, hogy egy krízis helyzetben a saját hozzáállásomat és módszereimet is vizsgálni kell, mielőtt a körülményeket okolom!

Természetesen mindez az Élet bármely területén igaz: feltehetjük a “Működik-e ez a stratégia?!”-kérdést a mozgással, étkezéssel, párkapcsolattal, munkamorállal és egyebekkel kapcsolatban is… És ha ki tudjuk mondani, hogy “Nem, nem működik hosszú ideje…”, nos, akkor ideje változtatni.

 

 

 

CSODÁS FEJLŐDÉST, VÁLTOZ(TAT)ÁST KÍVÁNOK:)

Blanka

30 lépés felfelé: Rendezett reggelek (3 módszer) (16.)

Mióta elkezdtem a 30 lépéses önismereti / önfejlesztési projektemet, szinte teljesen rendbe jött az alvásom, jobban érzem magam egész nap (szellemileg, érzelmileg és fizikailag), és a jövőképem is helyreállt. Érdekes tapasztalat, hogy az első 1-2 apró változtatástól (pl. több folyadék fogyasztás, egyszerű mindfulness technikák…) képessé váltam a nagyobb változtatásokra is (pl. munkahely váltás), amik viszont egyértelműen pozitív, újabb változásokat hoztak az életembe! Teljesen egyértelmű, hogy minden mindennel összefüggésben van, és a lépéseknek eredményeik vannak, viszont az eredmények egyúttal lépések is, amik tovább visznek a teljesebb élethez.

Szóval elkezdtem jobban aludni, aminek köszönhetően kipihentebb lettem, és mivel kipihentebben keltem, a reggelek nyugodtabbak, vidámabbak, ráérősebbek az utóbbi időben (ami egy 5 éves ovissal rengeteget számít! :)), ami az egész napra kihat – így egy pörgős, pozitív nap után megint csak jobban alszom, majd kipihentebben kelek és így tovább…

Íme 3 dolog, amit még be szoktam vetni, hogy a reggelek gördülékenyebbek legyenek:

1. Időben fekszem és időben kelek

A saját bioritmusom szerint korán fekszem (kb. 10-11 körül), és este, ha a kisfiam elaludt, már NEM dolgozom, nem agyalok, hanem igyekszem lazítani. reggel 5-kor kelek, szóval összesen 6-7 órát alszom – azért ilyen korán, hogy 1 órát a csendben tölthessek, a gondolataimmal, a kávémmal, ráhangolódva az új napra.

 

2. Este előkészülök

Már este előkészülök, hogy reggel ne legyen kapkodás. A kapkodás nekem nem hozott még nagy sikert, szóval az edzőcuccot, határidő naplót, ovis cuccot stb. már (legalább 1 kupacba) összerakom este.

 

3. Reggel hálanaplót írok

Korábban is írtam már róla, hogy a hála, a pozitívumok számontartása nekem napi szintű. Reggel összeszedem, milyen jó dolgok történtek velem előző nap, min nevettünk nagyon, miben mutatkozott siker, milyen szeretteimet láthattam, ölelhettem, stb. Nagyon fontos, hogy már előre hálás vagyok az aznapért: a lehetőségekért, a találkozásokért, a kihívásokért…

 

Szóval a reggeleim egyre energikusabbak, vidámabbak – és mire a fiam felébred, már jókedvűen, vidáman, nyugodtan kezdhetünk bele a közös készülődésbe. Ez a 3 dolog nem tudatos lépés egyébként, hanem adta magát az elmúlt években. Pár hónapja mikor egy időszakban nem volt 100%-os az alvásom, még egész másképp festett a reggel! Most azonban gördülékeny és átlátható, hisztiktől és késéstől mentes.

A korábbi 15. lépésem itt olvashatod.

 

CSODÁS REGGELEKET KÍVÁNOK,

Blanka

30 lépés felfelé: Adjunk vissza valamit (20. lépés)

A múltkori bejegyzésemben leírtam, hogy igyekszem a kisfiam már most tanítani arra, hogy vegye észre, amit kap és legyen a HÁLA az élete szerves része.  Nos, ezt a dolgot a gyakorlatban tovább lehet vinni: Schwarzenegger szerint a boldog élet egyik alapszabálya, hogy mindig “adjunk vissza” valamit – a világnak, a szülővárosunknak, az embereknek, akik körbe vesznek. Én is elámulok néha, hogy mennyi mindent kapok az Élettől, és ha eszembe jut, tudatosan teszek valamit azért, hogy VISSZA IS ADJAK valamennyit.

Hogy egyensúlyba hozzam az adok-kapok mérleget.

 A héten apró dolgokban igyekeztem ezt a teendőt gyakorolni:

  • figyelmet és nyugalmat adni a feszült kolléganőnek, aki számtalanszor megnevettet…
  • lekapcsolni a lámpát a lépcsőházban, ha égve maradt….
  • a jó szakembert, aki segített, ajánlani a jófej ismerősnek, aki épp keres…

Az egyik ilyen tudatos “visszaadásom”, hogy a volt munkahelyemnek továbbra is bedolgozom, levelek fordításában. Nekik ez elég furcsa, hiszen már nem vagyok állományban, én viszont úgy érzem, hogy annyi szeretetet, bizalmat kaptam ott az évek során, hogy jól esik picit – fizetéstől függetlenül – is visszaadni ebből valamit. Mivel nekik ez segít, nekem pedig jó érzés és belefér, szívesen megcsinálom – én így érzem egyensúlyban a mérleget…

 

Ezek az apró kis teendők visszazökkentenek abba az értékrendbe, ahol alapvetően szeretek mozogni: ahol nem a pénz a fő mérőeszköz, hanem a figyelem és a szeretet! 🙂

 

A 30 lépéses projektemben olyan kis lépéseket iktatok be, amik a testi-lelki jóllétem segítik elő. Különösebb célom nincsen vele, csupán, hogy kicsit tudatosabban szemléljem a világ szépségeit és új dolgokra nyissam az elmém, mire eljön a 30. szülinapom 2018 októberében. 🙂

CSODÁS FEJLŐDÉST, MEGNYÍLÁST, ÉPÜLÉST-SZÉPÜLÉST MINDENKINEK:)

Blanka

30 lépés felfelé: Segíteni észrevenni az élet apró szépségeit (13.)

A héten egy apró lépést iktattunk be a kisfiammal együtt: egy “Legjobbdolgok” befőttes üveget neveztünk ki, amelybe hétvégente bedobáljuk egy-egy cetlin, hogy minek örültünk legjobban a héten. A legmókásabb pillanatokat, a legvidámabb programokat, a legszebb meséket, a legpozitívabb visszajelzéseket… Szóval ez volt a 13. lépés – ami nem is azért fontos, mert nekem segít, hanem mert a fiamnak is taníthatom apró lépésenként észrevenni, ami VAN, amit KAPOTT – így a hála érzését is… Ez a módszer annyira egyszerű és annyi örömöt adott már most, szuper!! 🙂 Ha van valami, amit mindenképp szeretnék neki átadni, akkor ez az! De egyébként is csodás dolognak tartom, ha valamit, ami nekünk már megy, átadunk másoknak vagy épp erősítjük bennük, hogy ez egy működő dolog…

https://www.instagram.com/p/Bd9x0tilbO6/?taken-by=hamoriblanka

 

2017 október elején döntöttem úgy, hogy igenis elkezdem pozitívabban szemléleni a világot és Önmagam. Apró lépésekben haladok, de a változás érezhető és látható! Néhány hónap alatt munkát váltottam, rendbe jött az arcbőröm, alakul a napirendem, és sok mindent másképp látok a kezdetekhez képest… Ezeket a változtatásokat osztom meg a “30 lépés felfelé” c. rovatban… 🙂

 

CSODÁS FEJLŐDÉST  KÍVÁNOK ÉS RÁCSODÁLKOZÁST AZ ÉLET SZÉPSÉGEIRE!:)

Blanka

30 lépés felfelé: Dinamizmus és vitalitás (11.)

A 30 lépéses projektem lényege, hogy szépen lassan haladva, új módszereket beiktatva, új gondolatokat elsajátítva kilépdeljek a depresszióból. Ami azonban elengedhetetlen a továbblendüléshez, a mindennapos fejlődéshez az az, hogy dinamizmus és vitalitás. Az egyetem alatt volt egy barátnőm, akivel ez a 2 szó volt a mottó, a jelszó, az életkedvünk kifejezése. Amikor kimondtuk, tényleg éreztük, hogy tele vagyunk erővel és képesek vagyunk hegyeket megmozgatni.

Ezt a fajta életkedvet az évek során, a taposó malomban képesek vagyunk elveszteni – de én nekem hálistennek sosem tűnt el igazán, csak az utóbbi hónapokban. Viszont, mivel elég jól fenntartottam a lelkesedésem lángját 29 éves koromig, tisztában vagyok vele, hogy mely dolgok hozzák meg nekem se perc alatt az életerőt, és indítanak el egy dinamikus napon. Ezekből most néhányat összeszedtem és ezen a héten gyakorlom, hogy tudatosan elővegyem, ha nagyon kedv-vesztett lennék:

🎵  dinamikus zene, motivációs hanganyagok

👟  mozgás és tánc

💃 mantrák, megerősítések

 

Érdekes fordulat, hogy miközben ezt írtam, azon gondolkodtam, hogy nincs is motiválóbb és dinamikusabb dolog, mint a tánoc-zenés mozgás, és mennyire szerettem mindig is az e típusú aerobik órákat tartani. Nos, rá 1-2 napra a teremben egy megbeszélésen kiderült, hogy a step-dance oktatónk elmegy, így újra tartok ilyen típusú órát!! Így heti 2 reggel már biztosan dinamikusa, telve életerővel indítom a napomat!

Hát nem csodás egybeesés?:)))))


 

A héten tehát egy fontos, bár nem tervezett pozitív lépéssel haladtam előre, és ha már erről írok, *hadd tegyem közhírré azt is, hogy VÁROK SZERETETTEL MINDENKIT, AKI SZERETI EZT A TÍPUSÚ ÓRÁT: www.cornerfitness.hu/orarend! 🙂

 

Blanka

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!