fitneszanyu

30 lépés felfelé: a kedvenc mantrám (31.) :)

blanka

2018. Oct. 30.

Hozzászólások (0)

Egy évvel ezelőtt indítottam a “30 lépés felfelé” projektet, amivel az volt a célom, hogy 30 apró változtatással közelebb kerüljek önmagamhoz: voltak köztük egész kézzelfoghatóak, és egészen “mélyreásósak”, és vannak feladatok, amiket a mai napig gyakorolnom kell 🙂

Hogy sikeres volt-e a projekt? Egyértelműen, hiszen rengeteg minden változott tavaly ilyenkorhoz képest:

  • megtalált a szerelem, egy kiegyensúlyozott, érett ember személyében
  • jól érzem magam a bőrömben, úgy érzem, sugárzom:)
  • megtaláltam álmaim munkáját, amit imádok csinálni és tele vagyok sikerélménnyel
  • új otthonra találtam
  • elengedtem korábbi fájó terheket, amiket éveken át cipeltem
  • a korábban viharos, konfliktusokkal kezelt kapcsolatom a gyerekem apjával kisimult
  • felismertem egy csomó új feladatot, és lezártam jónéhány régit
  • rengeteg új ismerőssel és új sztorival gazdagodtam
  • nyitottabb és bizakodóbb lettem, új célokkal és elképzelésekkel

Ha nem követted volna a “30 lépéses posztokat”, akkor ezen a linken sorban elolvashatod, hogyan vettem az akadályokat az elmúlt 1 évben, de egy képben össze is foglaltam a 30 “szabályt”, amit beiktattam az életembe:

 

REJTVÉNY! 🙂

És a felsorolt 30 lépésen belül rejtettem el a 31. tippet 🙂 egy szuper kis mantrát, amit 16 évesen olvastam valami magazinban. Egy mondat, ami azt erősíti, hogy akármi is történik, az életünk IGENIS szép! Kicsit talán bugyuta is, de nekem vissza-visszatérőn segít ha ezt ismételgetem! 🙂 Látod a megfejtést?

Ha megfejtetted ezt a mondatot, akkor küldd el nekem emailben (fitneszanyu@gmail.com) vagy a Facebook-oldalamon keresztül: az első 30 megfejtőnek kiküldöm a 30 lépés felfelé című e-bookot, amelyben nemcsak a 30 teendő, de plusz tippek, gyakorlatok és feladatok is lesznek, letölthető anyagokkal és a kedvenc meditatív zenéim listájával!

Várom a megfejtésed!:)))))

További sikeres, élvezetes épülést-szépülést Neked <3

Blanka

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Szánjunk időt az önismeretre és önfejlesztésre! (30.)

blanka

2018. Oct. 17.

Hozzászólások (0)

Hadd kezdjem a mai posztot egy kis önvallomással: amikor 16 évesen (tehát 14 évvel ezelőtt) elkezdtem futni és aerobikozni, nem volt más kívánságom, mint hogy kicsit fogyjak. Nem sejtettem, de hamar rájöttem, hogy ezzel egy olyan útra lépek, amelyen a karcsúbb test csak egy apró pozitív mellékhatás – mert annyi minden másban is fejlődök és olyan sebességgel ismerem meg önmagam, ahogy addig esélyem sem volt. Később ez megállás nélkül folytatódott és a “2. nagy fogyásom” (a szülés utáni) csak fokozta az elköteleződésem a fitnesz mellett, pedig akkor 20 kilótól kellett megszabadulnom. (Képek itt!)

Pontosan ezt szeretem a fitneszben, hogy a nagyon egyszerű lépésektől (Pl. “szeretnék pár kilót, tehát futok heti 3x a szabadban.“) nagyon komplex folyamatokig  lehet eljutni: nőtt az önbizalom – de nem csak a formálódás miatt, hanem mert ráébredünk, hogy képesek vagyunk összeszedettek és céltudatosak lenni. Nő a terhelhetőség, fejlődött az akaraterő, nő az önértékelés  és önismeret  (nemcsak a pozitív oldalunkat és erősségeinket, de a gyengeségeinket is megismerjük). 

 

A fitnesz olyan, mint egy kapu, amin egy egyszerű kívánsággal besétálunk, majd egy olyan úton találjuk magunkat, ahol nincs megállás: mélyebbre kell ásni, szembenézni a gyengeségeinkkel, megmászni a saját hegyeinket, és akár akarjuk, akár nem, az úton rengeteg erősségre teszünk szert.

És ez az, ami miatt ezt a pályát választottam és rajta is maradtam az elmúlt 11 évben, és képviselem a tudatosságot és őszinte önismeretet a felszínességgel teli fitnesz-piacon. Az elmúlt 30 lépésemmel is erre törekedtem, minden vendégemnek felajánlom ezt a nézőpontot az edzések mellé, és kicsit erről is szól a blogom. Nagyon hiszek benne, hogy a fejlődés akkor lehet csak valódi és értékelhető, ha az testi-lelki-szellemi síkon is felfelé halad, és minden irányból támogatjuk.

Az utolsó feladat tehát a 30 lépéses projektemben:

SZÁNJUNK IDŐT AZ ÖNISMERETRE ÉS ÖNFEJLESZTÉSRE!

 

És hogy mely területre fókuszáljunk?

Az nagyon-nagyon egyéni. Én a “30 lépés felfelé” feladataiban olyan területeket érintettem, amik NEKEM okoznak fejlődést. De hogy pontosan ez a 30 feladat lesz Neked is kihívás, az kérdéses. Hiszen annyi félék vagyunk, nem valószínű, hogy pontosan ugyanazzal a 30 erősséggel és gyengeséggel rendelkezünk 🙂 Én sok időt szántam rá az elmúlt 1 évben, hogy a legfélelmetesebb “hegyeimet” azonosítsam és megmásszam – bár van, amit még mindig gyakorlok, például a jelen lenni a jelenben agyalás helyett…

Nekem lehet, hogy feladat kilépni a keretekből, tervekből, agyalásból és belazulni, másnak viszont pontosan az a kihívás és fejlesztendő terület, hogy tervezzen, kereteket alkosson, lazulás és felejtés helyett tudatosítson. (Ők jönnek hozzám edzésre, hehe:) )

Az viszont jó lehet első lépésnek, ha azonosítod a fejlesztendő területeket például egy ilyen “életkerékkel”:

Egy ilyen életkerék -persze üresen, hogy kiszínezhesd- lesz az e-bookban is 🙂

 

…vagy ha hozzám hasonlóan összeírsz mondjuk 10 olyan lépést, ami neked kihívás lehet, és naplószerűen (szépen nyugodtan, legalább 1-2 hetet adva minden fejlesztendő szokásnak!!) nekiállsz megzabolázni egy gyenge területet vagy tovább erősíteni egy erősségedet! Egyébként nem mindegy ezt milyen arányban tesszük, de “30 lépés felfelé” e-bookban erről is írok Nektek! >> az e-bookról bővebben a honlapomon olvashatsz!

CSODÁS ÉPÜLÉST-SZÉPÜLÉST, FEJLŐDÉST KÍVÁNOK MINDENKINEK! 🙂

Blanka

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Érzelmi hullámvasút - szállj le róla (29.)

blanka

2018. Oct. 11.

Hozzászólások (0)

“Egy érzelmi hullámvasúton ülsz: szállj le róla” – mondta egy éve Bagoly, alias Seiler Tünde kineziológus kolléganőm, úgy másfél éve. Úgyhogy ez nem a “heti feladatom” a 30 lépéses projektben, hanem (mint szangvinikus embernek) egy állandó feladat. Igazság szerint korábban már írtam erről, amikor az ” érzelmi spiral” volta a téma:

 

A huszas éveimben ezen a spirálon száguldoztam fel s alá a legboldogabb állapotokból a mélységekig – akár napi többször.

De folyamatosan kerestem a megoldási technikákat, hiszen a harmóniára törekszem mióta az eszemet tudom, és rengeteg energiát emésztett fel az állandó érzelmi alkalmazkodás… Ma már hálistennek egy csomó módszer segít a kiegyensúlyozottabb napokban:

 

1. Néha egyszerűen emlékeztetem magam, hogy most kiszállok a hullámvasútból és lenyugszom. Ilyenkor szószerint megkönnyebbülök.

2. Nagyon sokat pihenek: ugyanabban az időben kelek és fekszem, és elegendő tápanyagot viszek be. Elalvás előtt a Mg+B6 vitamin alap. Szinte érzem, ahogy az idegrendszerem és a kedélyállapotom kisimul.

3. Az őszinteség a kulcsszó lett az évek alatt és hogy nem véleményeket állítok (“Te ilyen, olyan vagy…”) hanem amit én érzek (“Én úgy érzem, hogy… Rosszul esett, amikor…”) Egyszóval: kommunikáció!! Sok rágódást megspórolhatunk.

4. Feszültséglevezetés: sport! Nyáron kevesebbet edzettem, de amikor néha kimentem egyet futni vagy jól megizzadtam, érezhetően jobb hangulatban folytattam a napom, mert pozitív érzéseket hoz: megnyugvás, sikerélmény, elégedettség, plusz fizikai fáradtság és egy csomó oxigén.

5. Bizalom: alapvetően bizalmatlan típus vagyok, de ezen is próbálok tudatosan változtatni. Ha az alap biztonság érzet megvan (“nem vagyok egyedül a világban” – ez egyedülálló anyukáknak elég nagy kihívás…), akkor minden szebbnek tűnik. Általában nem valóban magamrahagyott voltam, csak zárkózott. Amint kicsit nyitunk, a bizalom is nő.

 

Igazság szerint, segített az a felfedezésem is, hogy nem kell egésznap egy túlhevült hurráoptimizmusban tölteni a mindennapokat, csak a lehető legjobban elvégezni a munkát. Nem kétségbeesni, ha új feladat van, hanem derűsen és odafigyelve venni az akadályt.

Egyszóval, a kiborulások és nagy túlhevülések ideje lejárt, vagy csak annyira az életem része, amennyire kell😊 Mindezt a gyerekemmel a sulikezdésben, és a munkámban is alkalmazom, és úgy érzem, könnyedebb általa az élet.

Csodás épülést-szépülést, gyógyulást mindenkinek!:)))

Blabka

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Kompetencia-növelés (28.)

blanka

2018. Oct. 09.

Hozzászólások (0)

A fitnesz szakma tipikusan egy olyan terület, ahol a kompetencia (vagyis hozzáértés) növelésben, tanulásban nem állhatsz meg: ha lemaradsz, kimaradsz. Valójában ez a mentalitás és persze maga a sport, ami az edzők közt a folyamatos FEJLŐDÉST követeli meg.

A kompetencia azonban nemcsak a konkrét szakmánkat érinti, hanem az élet minden területét a gyerekneveléstől az anyagiak kezeléséig.

Ha jobb akarsz lenni valamiben, fejlődj! Az én módszerem:

Leírni miben akarok jobb eredményt elérni, és ehhez legalább 10 dolgot felsorolok, amit ennek érdekében megtanulhatok vagy szokásommá tehetem!

Az elmúlt években, egyedülálló anyukaként meg kellett húzni a nadrágszíjat költségekben, így szokásommá vált, hogy felírom a kiadásaim és nyomon követem hol tartok a “megengedett” költségekhez képest.

Amikor a kisfiam nagycsoportos lett, szokássá tettem hogy a napi rutint táblázatban pipálgatjuk, hogy megszokja a teendőket.

Volt, hogy az életem egy merő stressz volt, akkor olyan módszereket tanultam meg, amik ebben segítettek, pl. A 3-fiókos-módszer. (Lásd #12naposkihivas a VIP csoportban.)

Most, hogy a fitnesstermi háttér munkákat végzem és egyre kevesebb az edzésem, nem edzői továbbképzésekre járok, hanem kommunikációról és hatékonyabb időgazdálkodásról tanulok.

A 28.lépésként leültem és meghatároztam azt a 3 területet, amin változtatni szeretnék, egy sikeresebb életvezetés érdekében és összeszedtem az ehhez kapcsolódó teendőket.  A 30 lépéses projekt után ezekbe vágok majd:

📒 Szakmai: táplálék kiegészítők továbbképzés

📒 Testi-lelki fejlődés: jóga workshop (erről hamarosan a Corner Fitness oldalán)

📒 Időbeosztás: csak napi 1 óra email ellenőrzés és üzenet megválaszolás

Mivel mindig van hova tovább fejlődni, így a sort nem is folytatnám, pedig rengeteg ötletem van még, hogy mit lehet megtanulni! Vannak konkrét tanulmányok köztük, és (mint a fenti időhatékonyság példa) egyszerű apró szokások beiktatása.

Még mindig “tanulok” kikapcsolódni is:

 

Jó fejlődést, tanulást kívánok mindenkinek😊

Blanka

 

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Siker = a saját hegyek megmászása (27.)

blanka

2018. Oct. 05.

Hozzászólások (0)

A siker számomra azt jelenti, hogy a semmiből létrehoztam valami értékeset, rendet raktam a káoszban, vagy megmásztam egy hegyet, amit elém tolt az Élet. Az utóbbi egy évben sokszor tudatosan kellett felidéznem, hogy milyen sikereket értem már el, mert amikor elkezdtem a 30 lépéses projektet, úgy éreztem, hogy egyáltalán nincs ilyenem.

Aztán rájöttem, hogy sok “gödrömből” hoztam már ki “valamit”:

💎 a kamaszkori túlsúlyomból és depressziómból a sporttal jöttem ki, es önismereti munkával – amiből a mostani sikereim, az egész karrierem és önismeretem fakad

💎 amikor terhes lettem, senki sem gratulált bekem, mert még egyetemista voltam, egy zavaros kapcsolatban, az összes visszajelzés arról szól, hogy épp tönkrevágom az életem, ha megtartom a babát  – de az jóslatokkal szemben lediplomáztam, helyt állok anyukaként, es a munkában is, egyetleb téren se cserélnék senkivel sem!

💎 az 1 évvel ezelőtti mélypont globális volt: elfáradtam és kudarc élményem volt anyaként, munkában, emberi kapcsolatok terén – de aztán 30 apró lépéssel kijöttem a fényre ☺

 

Úgy képzelem, hogy ha egy mélységet megélünk és tudunk vele mit kezdeni, vagyis erőt meríteni, új kompetenciákra szert tenni, új lendületet venni – akkor óhatatlanul kijövünk, de nem csak a gödörből, hanem még magasabbra törünk! Mert többek leszünk a megküzdés és tanulás által. 

És hiába éljük meg a következő “gödröt” mélyzuhanásként, valójában akkor már sokkal magasabban járunk, mint ahol előtte elkezdtük (ez egyébként az edzésnél is így van) :

 

Ide vonatkozik a kedvenc idézetem is Szepes Máriától:

“Minden zuhanás végén oltár előtt ébred az ember.” 

 

Ezt a “siker” élményt próbálom megélni a mindennapokban, ezt erősítem magamban – illetve próbálom észrevenni a kisebb-nagyobb sikerélményeket, amik ezt igazolják.

A munkám során -edzőként, bloggerként, fitnesstermi munka során- is ez jelenti számomra a sikert, és ezt a szemléletet próbálom átadni. Aztán remélem a kisfiamnak is sikerül ezt a megküzdési technikát megtanítani mire felnő.

A korábbi lépéseket itt olvashatod!

Csodás fejlődést, megújulást kívánok mindenkinek:))

Blanka

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Értékes vagyok a tökéletlenségemmel is (26.)

blanka

2018. Oct. 03.

Hozzászólások (0)

Az egyik legnagyobb kihívás számomra, hogy a kisebb-nagyobb kudarcok és bénáskodások ellenére értékesnek lássam magam, és meglássam a sikereimet és jó tulajdonságaimat is. Ez bizony sok nőnél jelen van, érdekes lenne belemenni, hogy miért hozzuk magunkkal a zsigereinkben sokan ezt az önlehúzó magatartást, és a félelmet, hogy nem felelünk meg eléggé…  Talán a nevelésünk is hozzátesz, ahhoz a transzgenerációsan hozott félelemhez, hogy “HIBÁZNI NEM SZABAD.” Vannak családok, ahol egy régi hiba évekkel később is felemlegetődik, és a pedagógusok is imádják a hibázást kiemelni, a dicséret helyett (A kisfiam első osztályban már számtalanszor állt fel es kapott fekete pontot egy-egy lökdösődésért, miközben a munka javarésze -hogy közben az idő 99%-ban ügyes teljesít és egy tök új életet alakít ki- nincs kiemelve és értekelve…)

Ahogy telnek a hónapok és évek, egyre elfogadóbb vagyok – önmagammal is, és könyedebben kezelem a saját hibázásaimat is. Ez nem azt jelenti, hogy lazítok a lelkiismeretemen, meg a törekvésemen, csak épp:

🍁 elengedek bizonyos dolgokat, amik már csak erőlködésből mennek

🍁 ki tudom mondani, hogy valami nehézséget okoz, nincs hozzá érzékem

🍁 nem vagyok mindennap tökéletesen inspirált és ezt tudomásul veszem

🍁 sok esetben már nem a “kudarcot vallottam” kifejezést használom, hanem hogy “bénázgatok” 😊

🍁 elfogadom a segítséget és pozitív visszajelzéseket attól a csodás Férfitól, akit kaptam az élettől (a költözést, amit a képen láthattok, már együtt bonyolítottuk:))

🍁 humorral kezeljük a nehézségeket, ami a munkahelyemen alapszabály 😁

🍁 erősítem az erősségeimet, szinten tartom ami nem kiemelkedő készségem

🍁 elfogadom, hogy nem vagyok tökéletes anyaként sem, de TÖREKSZEM JÓL CSINÁLNI.

 

Egy csodás barátnőm, Anikó tanította az elmúlt években, hogy néha elég törekedni és csinálni, a görcsös perfekcionizmus helyett. Nagyon igaza van, ő az egyik akinek köszönhetően kezdtem elfogadni, hogy “vagyok aki vagyok, és ott tartok ahol tartok és ez így van jól.” (Ez eg, szuper görcs elengedős mantra is egyébként.)

A másik a párom, akit már említettem a poszt közepén: annyi szeretettel és humorral és megértéssel fordul felém, hogy kezdem is elhinni, hogy szerethető vagyok🧡😊

Jó lesz ez a 30.szülinap, erzem😊 Szép októbert, csodás alakulást mindenkinek!!

 

A korábbi lépéseket itt olvashatod 🙂

CSODÁS ÉPÜLÉST-SZÉPÜLÉST MINDENKINEK:)

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Minőségi programok - azokkal akiket szeretünk (25.)

blanka

2018. Sep. 18.

Hozzászólások (0)

Mindig is nehezen kapcsoltam ki, olyan típus vagyok, aki valamiért szívesebben agyal a “kötelező” dolgokon folyamatosan, mint lazít 🙂 Talán mert szeretem a munkám, talán mert a kötelességérzetem kicsit magasabb az átlagnál, talán mert türelmetlen vagyok és nem szeretek folyamatokat elnapolni. Mindig van valami teendő, mindig valamiben el vagyok maradva, és ehhez most jött a suli, és egy költözés… De ettől függetlenül tudom, hogy kikapcsolni, a teendőket félretenni és csak úgy élvezni a jelen pillanatot -lehetőleg azokkal, akiket szeretünk- nagyon fontos! Erről szól a golflabdákról, kavicsokról és homokról szóló kis történet is, amit a cikk végére tettem.

Szóval én ezen mindig is igyekeztem változtatni, és ezen a nyáron 2 dolog is elősegítette ezt a feladatot:

Jött nyáron 2 nagyon fontos új élmény is:

  1. A kisfiam szuper így 6 évesen: ezen a nyáron valami elképesztő sebességben ért meg a komolyabb programokra, hosszabb kirándulásokra, minőségibb programokra… Képzeljétek, 2x is nyaraltunk és mindkettőt élveztem is! 🙂 Bevallom, hogy sokkal egyszerűbbnek érzem vele az életet, és míg kis korában a hétvége egyfajta “2. műszak” volt, most pár hónapja tényleg pihenésről és programokról szól az életünk.
    .
  2.  Érkezett valaki az életembe, aki mellett néha már egész jól el tudok  lazulni, és nem agyalni a félelmeken, a teendőkön és a végeláthatatlan munkán. (Nincs könnyű dolga velem szegénynek 😛 )Mindenféle jó kis programokat talál ki nekünk, és most hétvégén például majdnem 2 teljes napot töltöttünk Budapesten kívül, munka nélkül, ami nekem a lazaság netovábbja :)))

 

Egyszóval: most sokkal jobban az életünk részei a közös minőségi programok, amiket már előre várunk! és amik során kikapcsolom az információ áradatot, és arra figyelek, akiket szeretek. Ehhez a témához egy nagyon frappáns képet is találtam:  

(És alul lásd a videót, amit említettem)

 

 

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Olvassunk többet! (24.)

blanka

2018. Sep. 08.

Hozzászólások (0)

 

Imádom az őszt, és nincs is jobb, mint bebújni a takató alá szombat délután egy jó könyvvel. Én magam az elmúlt hónapokban kicsit keveset olvastam magamhoz képest, de azért így is jópár szakmai és önismereti könyv (és kicsit kevesebb regény) “lecsúszott” 😊 Most viszont a 2 kötelező őszi kedvencem visszahozta a kedvem: minden ősszel (vagy legalább minden második évben) ugyanis elolvasom Wass Albert Farkasvermét és Szerb Antal Utas és holdvilágát. Ez a 2 könyv számomra sosem unalmas, és még izgalmasabb visszaemlékezni, hogy mit jelentett és milyen érzéseket váltott ki 16-17 éves koromban, majd végigkísérve az éveimet… valahogy mégis mindig ad újat!

És valahogy az elmúlt hónapokban sok könyvet kaptam ajándékba, talán nem túlzás azt mondani, hogy szinte jelzésképpen. Biztos vagyok benne, hogy ez is azért alakulhatott így, mert most a munkában és magánéletben is egy nyugodtabb, derűsebb időszakot élek és nem a rohanós-lázasan-agyalós-önmarcangolós korábbi éveket… most jobban esik leülni egy könyvvel, mint egy éve.

És itt azt is meg kell jegyezni, hogy mivel a fiam elsős lett, és nagyon nyitott az olvasás mágiájára, remélhetőleg hamarosan már önállóan is olvas majd és így én is túlléphetek az olvasási szokásaimban Rémusz bácsin és társain😁

📖☕📖☕📖☕

Jó olvasást és szép őszi délutánokat mindenkinek!:)

Blanka

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Rugalmasság (23.)

blanka

2018. Sep. 02.

Hozzászólások (0)

Aki ismer tudja, hogy az egyik kulcsszó az életemben a KONCEPCIÓ – már poénszinten megy a családban meg a munkahelyen is, hogy nálam nincs olyan, hogy ne legyen koncepció, és ami a naptáramba nincs beírva, az nem is létezik:) A legjobb barátnőm, ha félórával a tervezettnél félórával korábbra teszi a szokásos heti telefonon-dumálást, kifejezetten gratulál a spontáságomhoz.  😛

Szóval a koncepció szerinti haladás nem rossz szokás, ha munkáról, edzésről, gyereknevelésről van szó, de ha mégis bedől a terv, akkor teljesen el tudok veszni, és ez viszont nem olyan jó! “Azt kell gyakorolni, ami még nem megy.” Nekem a tervezés és lépésről lépésre haladás megy (valójában a munkám során ezt tanítom másoknak!), de azt sem ártana gyakorolni, ami még nem megy:

alkalmazkodni, rugalmasabbnak lenni, néha elengedni terveket, új utakat meglátni.

Kicsit Anikó feladata a #12naposkihivasban is rímel erre, amiben azt a kérdést feszegeti: vajon kinek és miért akarunk megfelelni? Mert bizony én is hozom valahonnan ezt a tervezés-mániát és a hibázástól való félelmet!

Apró dolgokban igyekszem rugalmasabb lenni, spontán lenni. Ezekben a hetekben ezt is gyakorolom, de bevallom, hogy az elmúlt 30 lépés során még egyik feladatot sem láttam ennyire reménytelennek! 🙂

 

  • Nem görcsölök Próbálok nem görcsölni azon, hogy nem látom át a következő heteket (hisz a kisfiam elsős lesz és fogalmunk sincs a holnapi évnyitóig, milyen órarendje, edzései stb. lesznek.)
  • Igyekszem nem kiborulni, ha a napi munkából 1-2 feladat másnapra marad. Ezt még gyakorolni kell.:)
  • És néha felteszem magamnak a kérdést, hogy

“Mi van ha nem 100%-ban a tervek szerint történt minden?!”

 

Be kell valljam, ezt a módszert még évekkel ezelőtt egy olyan valaki ajánlotta, aki az én fogalmaim szerint a spontánság és nemösszeszedettség mintaképe volt, és ezt a kérdést és eleve a hozzáállását egyáltalán nem is értettem. Mostanában viszont valahogy eszembe jutott, hogy néha bevetem.

Ez a kérdés segít rájönni, hogy nem tragédia, ha a napi terv bomlik vagy másképp sül el egy projekt. És hogy számtalan B-terv létezhet, ha lég kreatív vagy. És hogy néha ki lehet mondani, hogy valami nem sikerült.

Csodás fejlődést épülést, szépülést Mindenkinek:)))

A 30 lépéses projektet azért indítottam, mert nem voltam jól, az eddigi lépeket itt olvashatod.

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Alkotunk, míg élünk. "Te miért kelsz fel reggelente?" (22. lépés)

blanka

2018. Aug. 23.

Hozzászólások (0)

Egy évekkel ezelőtti beszélgetés egyik kulcsmondata volt ez: “Te miért kelsz fel reggelente?” – egy kérdés, amit szerintem meg kell tudnunk egyértelműen válaszolni, ha lendületes, harmonikus életre vágyunk. Mert a harmonikus élet elengedhetetlen része, hogy

  • tudjuk, mi a feladatunk a világban,
  • higgyük, hogy hasznosat teszünk, értékeset alkotunk,
  • látjuk, hogy szükség van ránk,
  • és van jövőképünk, valami ami felé tartunk…

…szóval TUDJUK, hogy mi az, ami reggelente kiugraszt az ágyból.:)

 

Nekem hálistennek fiatalon (19 évesen) egyértelmű volt, hogy munka terén a fit, egészséges, harmonikus életvitel elérése és tanítva-tanulása a fő irányvonal. Hamar ráéreztem, hogy az apró lépésekben haladást, az önmagunkkal való törődést (értsd: önismeret) fogom én magam is értelmezni, és tanítani is – mert ez megy. És immár 10 éve nem is nagyon léptem le erről az útról.

És hálistennek viszonylag fiatalon (23 évesen) lettem anyuka, így “szűkebb” körben is vannak szeretettel teli feladataim, a fejlődés és a harmónia megteremtése az otthonunkban és a kisfiam életében is hálás feladat!

Szóval a lelki egyensúlyom egyik kulcsa, hogy értelmes elfoglaltságnak, hasznos tevékenységnek látom azt, amit naponta csinálok a munkámban és itthon is, de a motiválatlanság és kiégés és fáradtság sajnos engem sem kímélt mindig.

Kb. 1 évvel ezelőtt (mikor ezt a 30 lépéses projektet indítottam, pont a megrekedtség érzése miatt), úgy éreztem, hogy ezeknek a szürke, kis mindennapos feladatuknak nincs értelmük, fárasztóak, és nincs látványos eredményük…

De időközben rájöttem (és most ezt gyakorlom), hogy a napi teendők elvégzése is egyfajta alkotás része, hiszen:

  • anyaként egy szebb gyerekkort alkotok éppen, egy kiegyensúlyozott életet, egy tisztább otthont;
  • edzőként a vendégeimmel töltött időben egy egészségesebb életet, egy jól funkcionáló testet, egy magabiztosabb nőt ;
  • a napi munkámban (az edzőteremben) egy szebb, nyugodtabb, vidámabb, virágzóbb helyet a munkatársaknak és vendégeknek!

 

Biztos vagyok Benne, hogy nem csak én vagyok hatékonyabb, lelkesebb ha van MIÉRT / KIÉRT tenni a napi teendőket: hány olyan sikersztorit ismerünk, amiben az illető végre ráébredt mi a hivatása, mivel adhat igazán a világnak, és azóta boldog és sikeres? Hány olyan pasit ismerünk, aki csak bóklászott a világban, amíg aztán családja lett és megtáltosodott?

Nem, nem látom minden pillanatban fennkölt alkotásnak mondjuk az alsógatyók teregetését, a mosogatást otthon, vagy a termékek leszámolását az üzletben 😛  de igyekszem magam emlékeztetni reggelente, hogy ha szeretettel töltöm meg a munkám, otthon és a munkahelyemen, az csak jó dolgokat szülhet 🙂

Csodás épülést-szépülést-álmodást mindenkinek!:)

A többi lépést itt találod.

Blanka

 

 

Hasonló bejegyzések:

« Régebbi bejegyzések
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!