Az első alkalom mindenben nagyon is meghatározó, és ez az edzésre is igaz. Állítom, hogy számtalan ember azért szakít a sportolással örökre, mert már a kezdetekkor egy hozzá nem értő tesitanár vagy edző elvette a kedvüket és az önbizalmukat a témával kapcsolatban. Később újra megpróbálják felvenni a fonalat, de ha bekerülnek egy olyan edzésre, ahol valamiért aktiválódik a “nekem-ez-nem-megy”-program, akkor hamar kifarolnak belőle…

Épp ezért borzasztóan fontos, hogy milyen az “eleje” a TE fitt történetednek!

Az én fitness-történetem  döcögősen indult: 15 évesen közel 90 kiló voltam, tele önbizalomhiánnyal, meggyőződve arról, hogy nincs helyem a sport világában és a csinos lányok táborában. A gimis éveim így teltek, és be kell valljam, hogy valószínűleg sosem keveredtem volna a fitness világába, ha nem kapok egy komplett edzéstervet kézisúllyal, étkezési tanácsokkal az akkori osztályfőnökömtől, és ami még fontosabb:

• bátorítást, hogy haladjak az úton, akkor is ha nem látszik egyből az eredmény,
• és biztatást hogy menjek tovább az aerobik órák irányába, mely olyan nagy szerelemmé vált, hogy 19 évesen már tudtam: ez az én irányom!

A képen látható súlyzókat is tőle kaptam kölcsönbe, hogy otthon is tudjak edzeni (súlyzós és futó edzéseim voltak), és mivel szépen alakultam vele, végül megtarthattam, megkaptam “érettségi ajándéknak” 💝

Habár már ritkán edzem 3 kilós kézisúllyal, azért szeretem, hisz EMLÉKEZTET:

• Arra a 15 éves, majdnem 90 kilós lányra, aki utálta önmagát, nem hitt magában, úgy érezte, hogy ő kívülálló és rosszabb, mint a többiek…
• De emlékeztet az első edzésekre is: mikor NAGYON nem bírtam, nagyon bénának és gyengének éreztem magam… de NAGYON akartam is jobbá válni, fejlődni!
• Emlékeztet az első alkalomra, amikor azt hallottam valakitől, hogy csinos vagyok.
• Az első alkalomra mikor megfogalmaztam magamnak, hogy azért is jó edzeni mert ilyenkor időt tölthetek ÖNMAGAMMAL… Ez totál új érzés valakinek, aki addig tükörbe is utálkozva nézett!
• Az első alkalomra, mikor büszkeséget éreztem magammal kapcsolatban, és elvitt a futás alatt a flow!

Az első alkalom nagyon is lényeges, és én is azon vagyok, hogy az edzésre érkező vendégeim már a első alkalommal pozitív érzésekkel töltekezve távozzanak: érezzenek lelkesedést, motiváltságot, hitet, hogy sikerülhet változni, bizalmat, hogy valaki áll mellettük, és sikerélményt – vagyis olyan gyakorlatokat (is) teszek az edzésbe, amit ügyesen meg tudnak csinálni…

És hamarosan (2019 tavasztól) coachként is segítem a klienseim változásait, akár edzéssel akár más vállalással kapcsolatban. Jelentkezz, ha a belső munkához kellene segítség! 🙂

Blanka

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Edzésterv első negyed évre kezdőknek A fokozatosság elve (az első 3 lépés) Fokozatosság: edzésben, étkezési reformokban és önismeretben Az első 3 lépés kezdőknek

A hétvégén igazi krízis helyzet tört ki, amely kétségbeesett zokogást és félelmet váltott ki belőlem. Egy olyan megalázó, számomra félelmetes és kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, amelyben már nem egyszer volt részemaz elmúlt években (a kisfiam egyszerűen nem került haza az apasági láthatásból, külföldről, miközben sértő-bántalmazó üzenetek lepték el a telefonom, és a hatóságok semmilyen szinten nem gondolták, hogy ezen a nemnormális helyzeten segíteniük kéne) ….

… de most az eddiginél sokkal hamarabb nyugodtam le, és váltottam stratégiát.

A gondolatom nagyon egyszerű volt: Ha ez a kétségbeesés, fenyegetőzés, kérlelés nem hozott eredményt az elmúlt x alkalommal, x évig, akkor most sem fog.

Ha valaki nem hajlandó együttműködni, és az eddigi eszközökkel sem tudtam elérni, hogy együttműködjön, akkor hiába is vetem be ugyanazt az eszköztárat. Az első nagy zokogás után (köszönhetően persze egy csodás barátnőmnek és a jogi segítőimnek) megráztam magam, és stratégiát váltottam.

Első lépésként: lenyugodtam, és elértem, hogy higgadtan tudjam szemlélni a szituációt.

Ez borzalmasan nehéz egy olyan impulzív embernek, mint én vagyok! Sajnos az elmúlt években rögzült az is, hogy bizonyos hangszínekre és sms-típusokra (Pavlov kutyájaként) automatikusan félelemre, kétségbeesésre váltok át. Azonban most leültem, kikapcsoltam az érzelmi szabadesést, és mihelyst tudatosan lenyugodtam, összeszedtem a gondolataim.

Nemcsak ebben a szituációban, de az ügyet tekintve is stratégia váltás következett, ami remélhetőleg új fordulatot hoz: félelem és áldozati szerep helyett igenis a higgadtságot és előremenetelt választom!

Az eddigi 13 önismereti, önfejlesztési módszerem (A 30 lépéses projektem) közé azért emelem be ezt a sztorit, mert ez is bizonyítja, hogy az önismeret nemcsak úri hóbort, de néha tétje van a tudatosságnak.  

Betartani, hogy több folyadékot fogyasztunk, vagy naponta hálalistát írunk: jó móka és nagy változásokat hoz.
Egy igazságtalan és ijesztő szituációban TUDATOSAN higgadtnak maradni, vagyis tudatosan stratégiát változtatni: nem jó móka, de szintén előreLÉPÉS.

A heti tanulság tehát, hogy visszatérő konfliktushelyzetekben felesleges ugyanazt a nem bevált stratégiát alkalmazni, és hogy áldozati szerep helyett a  stratégia váltás az egyetlen járható út.

Hiszen minek erőltetni azt a módszert, ami nem működik?!

Update 2018 nyár: ez lépés óriási változásokat hozott, konkrétan a fent leírt, egy rosszul működő kapcsolatra nézve  végletes változást. A kommunikációm, a hozzáállásom, a szerepem mind változtak és nagyon eredményesen működnek immár hónapok óta. Ez csak azt bizonyítja számomra, hogy jól döntöttem, helyesen ismertem fel, hogy egy krízis helyzetben a saját hozzáállásomat és módszereimet is vizsgálni kell, mielőtt a körülményeket okolom!

Természetesen mindez az Élet bármely területén igaz: feltehetjük a “Működik-e ez a stratégia?!”-kérdést a mozgással, étkezéssel, párkapcsolattal, munkamorállal és egyebekkel kapcsolatban is… És ha ki tudjuk mondani, hogy “Nem, nem működik hosszú ideje…”, nos, akkor ideje változtatni.

CSODÁS FEJLŐDÉST, VÁLTOZ(TAT)ÁST KÍVÁNOK:)

Blanka

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Rendezett reggelek (3 módszer) (16.) 30 lépés felfelé: legyünk jelen a JELEN pillanatban (4.) 30 lépés felfelé: Kínos beszélgetések, kellemetlen feladatok (21.) 30 lépés felfelé: Értékes vagyok a tökéletlenségemmel is (26.)

A múltkori bejegyzésemben leírtam, hogy igyekszem a kisfiam már most tanítani arra, hogy vegye észre, amit kap és legyen a HÁLA az élete szerves része.  Nos, ezt a dolgot a gyakorlatban tovább lehet vinni: Schwarzenegger szerint a boldog élet egyik alapszabálya, hogy mindig “adjunk vissza” valamit – a világnak, a szülővárosunknak, az embereknek, akik körbe vesznek. Én is elámulok néha, hogy mennyi mindent kapok az Élettől, és ha eszembe jut, tudatosan teszek valamit azért, hogy VISSZA IS ADJAK valamennyit.

Hogy egyensúlyba hozzam az adok-kapok mérleget.

 A héten apró dolgokban igyekeztem ezt a teendőt gyakorolni:

• figyelmet és nyugalmat adni a feszült kolléganőnek, aki számtalanszor megnevettet…
• lekapcsolni a lámpát a lépcsőházban, ha égve maradt….
• a jó szakembert, aki segített, ajánlani a jófej ismerősnek, aki épp keres…

Az egyik ilyen tudatos “visszaadásom”, hogy a volt munkahelyemnek továbbra is bedolgozom, levelek fordításában. Nekik ez elég furcsa, hiszen már nem vagyok állományban, én viszont úgy érzem, hogy annyi szeretetet, bizalmat kaptam ott az évek során, hogy jól esik picit – fizetéstől függetlenül – is visszaadni ebből valamit. Mivel nekik ez segít, nekem pedig jó érzés és belefér, szívesen megcsinálom – én így érzem egyensúlyban a mérleget…

Ezek az apró kis teendők visszazökkentenek abba az értékrendbe, ahol alapvetően szeretek mozogni: ahol nem a pénz a fő mérőeszköz, hanem a figyelem és a szeretet! 🙂

A 30 lépéses projektemben olyan kis lépéseket iktatok be, amik a testi-lelki jóllétem segítik elő. Különösebb célom nincsen vele, csupán, hogy kicsit tudatosabban szemléljem a világ szépségeit és új dolgokra nyissam az elmém, mire eljön a 30. szülinapom 2018 októberében. 🙂

CSODÁS FEJLŐDÉST, MEGNYÍLÁST, ÉPÜLÉST-SZÉPÜLÉST MINDENKINEK:)

Blanka

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Oldódjunk fel a csakúgyjólvagyok-érzésben (10. lépés) 30 lépés felfelé: 3. hét (Érteni és kezelni a dühöt) 30 LÉPÉS FELFELÉ – A depressziótól a harmóniáig 30 lépés felfelé: legyünk jelen a JELEN pillanatban (4.)

Októberben határoztam el, hogy elindulok felfelé az érzelmi és fizikai mélypontról, és a 30 lépésből már 10-et megtettem 🙂 Ez a 10. egy elég lényeges, évek óta halogatott lépés volt, de most az ünnepekhez még pont passzolt is. A kiinduló pont az volt, hogy 7. lépésként a hála és elégedettség gyakorlása volt a feladatom, és rá kellett ébrednem, hogy

habár rengeteg dologért lehetek hálás (a gyerekemért, az egészségemért, a munkámért, a családomért, stb), de napi szinte, apró örömökből, élvezetekből elég kevés van az életemben.

Nem nagyon van olyan dolog, amit csakúgy csinálnék, mert jó. Mert élvezem. Mert örömet okoz. Nagyon szerencsés vagyok, mert olyan munkám van, amit szeretek, és olyan emberek vesznek körül időm 99%-ban, akiket szeretek, és jóféle gyerekes programokból sincs hiány – de hogy valamit csakúgy kedvtelésből csinálnék, az nagyon ritka.

Évekig úgy gondoltam, hogy majd jön egy nyugisabb időszak, mikor időbeosztásban, energiában és anyagilag is eljön a fordulópont, és beiktatom az életembe a szórakozást, a cél nélküli vidám teendőket, a hobbykat, és lesz időm örülni. De rá kellett ébrednem, hogy

sosem jön el ez a pillanat, hacsak nem tudatosan választunk ilyen pillanatokat.

Ezért elkezdtem igenis időt szakítani arra, hogy az élet szépségeit is megéljem, és írtam egy listát olyan dolgokról, amik csakúgy örömet okoznak, pedig

nem hoznak fejlődést edzésben,

nem hoznak előrelépést a munkában,

nem válok általuk jobbá, nem fejlődik az önismeretem,

nem hoz pénzt a konyhára,

nem fejlesztem vagy nevelem vele a gyerekem,

nem leszek általa jobban szervezett, és hatékonyabb…

… csakúgy, szimplán, örömet okoznak, amíg végzem őket!

Íme néhány példa a listámról, azokról a dolgokról amik csakúgy, mindenféle fejlődési szándék nélkül örömet okoztak az elmúlt 2 hétben:

• új hobby (ami sport, de nem fitnesstermi)
• újféle sminkek kipróbálása
• hidratáló-simító arckezelés a kiszáradt bőrömnek
• új zenék edzéshez
• egy kedves üzenet egy kollégának (mivel munkahely váltásban vagyok, ez adta magát a búcsú ajándékokhoz)
• 1 moziélmény
• kirándulás egy városban, ahol még nem jártam
• 1 múzeumos délután
• 2 új könyv
• este “a 3 legjobb dolog aznap” felsorolása a gyerekemmel
• őszintén érdeklődni valaki iránt, akivel régen beszéltem
• egy szuper utazó kávésbögre az unokatesómtól:
  

egy szuper 2018-as határidőnapló a húgomtól:

• néha csakúgy büszkeséget és örömet érezni a testemmel kapcsolatban, függetlenül attól milyen formában vagyok éppen

Még jó sok dolog van a listámon, de most nem ezeket sorolom fel, hanem leírom, hogy ez a lépés nagyon fontos, ugyanis kapcsolódik a fitneszhez! Méghozzá

a túlevések kapcsán.

Korábban a Holisztikus Blogban írtam róla, hogy a túlevéseknek többféle oka lehet, nemcsak az “unalomevés” és a “bánatevés” létezik! Létezik az ingerhiányból fakadó evészet, a szexualitás hiányából és az intimitás hiányából fakadó evészet, lehet az ok, hogy kevés elismerést kapunk, vagy hogy akadályoztatva érezzük magunkat, esetleg, hogy nincs rendszer az életünkben, és ehetünk kényszeresen azért is, mert kevés az életünkben a valódi öröm vagy élvezet.

Bevallom, én is hajlamos vagyok több kalóriát bevinni a kelleténél, és erre eddig csak a mennyiségek kontrollálása volt a megoldás – azonban azt tapasztaltam, hogy

ha egy újabb kontrollt iktatunk be, az amúgy is túl kevés lazaság-szórakozás-élvezet mellé, akkor az arány még jobban felborul, és a túlevések óhatatlanul visszatérnek, hisz akkor már valóban ez marad az egyetlen kontroll-nélküli cselekedet és/vagy örömforrás!

Ergo, a “csakúgy jól lenni” pillanat, szórakozás és élvezet mennyisége összefüggésben van az étkezésünkkel, az alakunkkal és egészségünkkel. Magamon és vendégeimen is észrevettem már, hogy az izgalmasabb, vidámabb életszakaszokban szebben eszünk, jobb formában vagyunk, de ezzel a 10. lépéssel most szó szerint a saját bőrömön érzem a különbséget!

Úgyhogy még fogok erről írni, mert biztos, hogy ez a dolog nemcsak engem érint. A 11. lépéssel pedig hamarosan jövök 🙂

(A korábbi lépésekről itt olvashatsz)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: legyünk jelen a JELEN pillanatban (4.) 30 lépés felfelé: Csodás, vibráló női lét (9. lépés) 30 lépés felfelé: Átéléssel, őszintén érdeklődni (12.) 30 lépés felfelé: Módszerek és stratégiák leváltása (14.)

Már 9 hete, hogy elköteleztem magam egy elégedettebb és több-álomból & kevesebb-megfelelési kényszerből álló élet mellett. Azért döntöttem így, mert nem voltam jól – és azóta elmondhatom, hogy sok szempontból sokkal jobban vagyok. A 9. lépésnek a NŐIESSÉG ÉLVEZETÉT választottam, méghozzá azért, mert nőnek lenni, nőként élni, a női lét jobb és rosszabb aspektusait elfogadni igazi kihívás, és ugyanakkor igazi öröm is.

Ezen a héten úgy döntöttem: igenis hálás leszek azért, hogy női testbe születtem és női sorssal bírok.

Igaz, ezt nem valódi újdonságnak éltem meg, hanem inkább megerősítettem, tudatosítottam magamban, hogy nőnek lenni jó. Ami kihívás volt, hogy a női sorssal kapcsolatos panaszkodást (“nehéz a gyerekkel, sok a házimunka, nekem-miért-nehezebb-mint-másnak, stb) elengedjem, és néha direkt leállítsam.

Vagyis az elvont és fizikai értelemben is vett női létem szépségeit újra meg újra szépnek látom, és örülök, hogy nőként minden női csodát megtapasztalhatok:

• boldog vagyok, hogy megtapasztalhattam a szülés és az anyaság csodáját
• hálás vagyok a sokszínű érzelmekét, érzékenységért
• az empátia és a gondoskodás öröméért
• az újjáéledési- és reménykeltési képességemért
• hálás vagyok, hogy női testbe születtem: képes vagyok élvezni és szeretni a testem adta gyönyöröket
• az otthon teremtés képességéért
• még a kiszolgáltatottság megtapasztalásáért is hálás vagyok, mert új dolgokat tanított rólam és a világról 
• köszönöm, hogy képes vagyok harcolni azért, ami fontos
• köszönöm a kreativitást és alkotás képességét
• hálás vagyok a gyengédségért és harmóniáért, amit meg tudok teremteni, ha szeretnék
• a kisugárzásomért
• hogy rengeteg szeretetet tudok adni
• és a testért, ami napi 24 órán át szolgál, és amit képes vagyok szépnek látni, sőt gyönyörködni benne néha

Ezen a héten, minden egyes reggel, hálát adtam azért, hogy NŐ lehetek és amennyiben kedvem volt hozzá, különlegesebb sminket készítettem vagy csinosabban öltöztem fel: csupán, hogy önmagamnak tessek és hogy jobban érezzem magam.

És úgy döntöttem, hogy a hónapokkal ezelőtt, önmagamnak készült képek közül is megosztok néhányat itt a blogban,

függetlenül attól, hogy a ki mit gondol róla, és milyen formában voltam épp. Mert mostantól elfogadom magam amellett, hogy természetesen továbbra is teszek a testemért, amely non-stop szolgál engem lassan 30 éve…

És hogy hitelt adjak a szavaimnak, direkt olyan képeket osztottam meg, amelyben NEM a topformámat, hanem a max kilóimat súroltam néhány hónapja – de még akkor sem jutottam el odáig, hogy utáljam és ostorozzam magam! A nőiesség tehát nem az “ideális” kilóknál kezdődik. Hanem az egészséges testnél és az élet-örömnél, amit sugározni képesek vagyunk.

Szép hetet mindenkinek! 🙂 Hamarosan jövök az új bejegyzéssel: a 10. lépéssel.

A képekért köszönet Ildinek: www.picurfoto.hu

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: elégedettség és hála (7.) 30 lépés felfelé: Egy óra mozgás, szívvel-lélekkel! (5.) 30 lépés felfelé: Átéléssel, őszintén érdeklődni (12.) 30 lépés felfelé: 3. hét (Érteni és kezelni a dühöt)

Van egy anyuka-barátnőm (az oviban lettünk jóba), akivel nemrég együtt ebédeltem. Egy nagyon kiegyensúlyozott, magabiztos nő, akiről mindig rám ragad a jókedve és határozottsága. Ebéd közben kifejtette a mostani időbeosztását, munkáit és magán életét. Nagyon egyszerűen annyit mondott: “Most jó így. Azt hiszem le tudnék így élni egy életet.“

Az az egy mondat nagyon érdekes és új érzéseket hozott elő belőlem. Én magam sosem vagyok elégedett. Állandóan valami problémát keresek, mintha egy folyamatos keresd-a-hibát-játékban vennék részt. Egy-egy jókedvű vagy kifejezetten boldog pillanatban is gyorsan emlékeztetem magam arra, hogy azért nagyon sok pótolni / rendbehozni való van az életemben.

Ezen az ebéden viszont meglegyintett az elégedettség szele. Nemrég írtam az érzelmi spirálról: e szerint a pozitív érzelmek alján az elégedettség van. Bevallom korábban mindig negatívan gondoltam erre a szóra, “mert hiszen az elégedettség a fejlődés útját állja!” Közben rá kellett ébrednem, hogy a folyamatos elégedetlenség pedig a boldogság útját állja.

Úgyhogy a 7. lépésként azt gyakoroltam (és gyakorlom továbbra is), hogy

néha kikapcsoljam az agyalós, hiba-keresős üzemmódot, és meglássam az életünkben azt, ami szép, ami jó, ami működik!

Ma például egy kifejezetten hosszú nap után

• nem szóltam rá a gyerekre minden alkalommal, mikor automatikusan megtettem volna
• elfogadtam, hogy nem pipáltam ki mindent a teendői listámról
• a tükörbe nézve úgy döntöttem: akár elégedett is lehetek (ez a “21 napos kihívás” egyik feladat is egyébként)

Hovatovább, újra elővettem a HÁLA érzését, ami a legtöbb pozitív energiát tudja elhozni. Ennek fényében elkészítettem a 100 dolog amiért hálás lehetek listámat, ami nagyon is feltöltött, illetve illeszkedik az év végi hangolódáshoz:

1. 10 közeli ember, akiért hálás vagyok
2. 10 új találkozás 2017-ből, amiért hálás vagyok
3. 10 fontos történés az Életemben, amiért hálás vagyok
4. 10 hétköznapi tárgy, amiért hálás vagyok
5. 10 negatív/félelmetes esemény 2017-ből, ami végül jóra fordult
6. 10 zene, ami örömmel tölt el
7. 10 helyszín, ahol imádok lenni
8. 10 jó döntésem, amiért hálás vagyok
9. 10 ember vagy élmény vagy könyv vagy film, ami megnevettet

Ez a 7. egy érdekes, tanulságos, de hosszantartó (talán soha véget nem érő) feladat nekem! Elégedettnek és hálásnak lenni a folyamatos elégedetlenkedés és aggódás helyett: úgy érzem ezt napi szinten tovább kell gyakorolnom! És feltenni néha a kérdést, hogy tragédia-e ha valami úgy van, ahogy van? Dráma-e egyáltalán? Mi történik, ha ez nem változik? Azt kell mondjam, én az elmúlt napokban, sok dologgal kapcsolatban rájöttem, hogy csak én fokoztam  a semmit, és egy kis nyitottsággal, rugalmassággal, elfogadással egy csomó dráma kiküszöbölhető!

Hamarosan jövök a 8. feladattal:) Hogy mi ez a 30 lépéses projekt, arról itt olvashatsz bővebben.

A 1-6. feladatot itt találod.

Blanka

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: Csodás, vibráló női lét (9. lépés) 30 lépés felfelé: Oldódjunk fel a csakúgyjólvagyok-érzésben (10. lépés) 30 lépés felfelé: legyünk jelen a JELEN pillanatban (4.) 30 lépés felfelé:Tedd meg azt, amit halogatsz (6.)

A múltkor arról írtam, hogy ráébredtem, mennyi düh és frusztráció van bennem – ami önmagában egy érdekes felfedezés volt. Aztán készítettem egy “harag-listát”, vagyis összegyűjtöttem, hogy mik a főbb témák, amik visszatérőn dühítenek, idegesítenek, és egyeséve feltettem a legfőbb kérdést: “Kinek a hatalmában áll?” Hamarosan észrevettem, hogy háromféle dolog van a listán:

1. reménytelen vágyak keltette frusztráció
   Azok a dolgok, amik máson múlnak (Pl. valakinek valamit meg kéne tennie, vagy valamilyennek kéne lennie) vagy a múltra/jövőre vonatkoznak (Pl. másképp kellett volna történnie valaminek, vagy nekem kellett volna másképp reagálnom), illetve a kézzelfoghatatlan, hiedelmeken alapuló dolgok (pl. milyennek kéne lennie egy ideális párkapcsolatnak vagy rendes munkahelynek)
2. dolgok, amiken én magam tudok változtatni, de valamiért nem teszem meg
   Itt azt néztem meg, hogy miért nem teszek az adott dolog érdekében? Félek valamitől, vagy nem eléggé fontos? Ennek kapcsán egy nagy döntést is meghoztam, de erről később írok.
3. és a dolgok, amikre félig, hatással vagyok, félig nem
   Bizonyos szintig enyém a változtatás (vagy a hozzáállás megváltoztatásának) joga, bizonyos szinten viszont el kell fogadnom, hogy nem tudok hatással lenni az eseményre.

Egy szó, mint száz: kimondtam magamnak, hogy hosszú perceket, órákat, éveket töltöttem olyan dolgokon való idegeskedéssel, melyekre vagy nem vagyok befolyással – ez esetben felesleges rajtuk kínlódni; vagy képes vagyok változtatni rajtuk, ha szeretnék – ez esetben a cselekvés vagy elengedés lesz a megoldás, de semmiképp sem az idegeskedés.

Közben kezembe akadt egy nagyon látványos kép az érzelmi spirálról:

A harag-listám csoportosítása és a fenti érzelmi-spirál arra világított rá, hogy ne pocsékoljak több időt a frusztráció vagy düh hullámvasútjában ülve, lefelé száguldva a spirál aljára!

Én magam is meglepődtem magamon: alapvetően pozitív és tudatos embernek tartottam magam, de az elmúlt hetekben ráébredtem, hogy évekig folyt el az energiám és időm az olyan romboló érzelmekre, mint a szégyen, a bűntudat, az harag, a hibáztatás, az aggódás a jövőn és egyebek…

Most azt gyakoroltam, hogy ÉSZREVEGYEM ezeket a lefelé-száguldós pillanatokat, mikor az agyam “automata pilótára” kapcsol és önálló, negatív gondolatmeneteket indít el. Már észrevenni is nagy kihívás volt, de a nagy kérdés az volt, hogyan tegyek ellene?!

A legegyszerűbb megoldást választottam: egyszerűen csak igyekeztem ez esetekben kiszállni a száguldó gondolatmenetből, és VISSZAZÖKKENNI A PILLANATBA.

Jelen lenni a jelenben

A következő módszereket választottam ehhez:

1.KÍVÜLRŐL NÉZNI AZ ÉRZELMEKET:

A fenti spirál képe sokat segített benne, hogy megértsem és főképp kívülről lássam a bennem létrejövő érzelmeket. Ha már konstatáltam, mi zajlik bennem, könnyebb elengedni is az érzelmet – bár én nekem az “elengedés” néha túl megfoghatatlan, sőt, mondjuk dühös pillatban elképzelhetetlen is, ezért inkább kilépek az adott érzelmi állapotból a 2. lépéssel:

2. EGY TÁRGY / HELYZET MEGFIGYELÉSE:

A bárhol-bármikor bevethető technika: ha nagyon elkalandozom, igykeszem rajta kapni magam, és visszazökkenni a jelen pillanatba azzal, hogy megfigyelem mi van körülöttem, sőt, én ki is mondom magamban, mi történik, ezzel kényszerítve a gondolataimat, hogy itt-és-most legyenek jelen: “A busz kapaszkodója kék, a jegylyukasztó sárga.” vagy múltkor átsétáltunk a kisfiammal a Ligeten és sikerült több elkalandozásom megállítani: “Itt vagyok a Ligetben, ez egy gesztenye fa, itt egy piros pad. Ádi az oviról beszél, mit is mond?” Az elmúlt hetekben az egyik legnagyobb újdonság számomra ez a technika.

3. SPORT MÁSKÉPP:

Már korábban írtam róla, hogy a rutinból végzett edzésnél nincs rosszabb és saját bőrömön is tapasztaltam, hogy egy ideje se kedvem, se energiám az edzéseimre. Most azonban az edzéseken belül is igyekszem jelen lenni: olyan gyakorlatokkal, amik másképp vesznek igénybe. Súlyzók és gépek mellett most egyensúly gyakorlatokat és más módszereket is bevetek – közben pedig folyamatosan emlékeztetem magam, hogy az izommunkára koncentráljak:

• megtartás / karhajlítás-nyújtás kézállásban
• lassú visszaengedéses gyakorlatok gumikötéllel
• fitballos gyakorlatok

Ez még siker élményhez is vezetett, hiszen pl. kézen és fejen állni mindig is utáltam / féltem, és most ezzel picit átléptem a határaimat. Arra is ráébredtem, hogy a régóta végzett súlyzós és gépes gyakorlatok agyilag és izommunka szempontjából is már rutinból végzett tevékenységnek számítanak – a rutin pedig a nem-fejlődés és az elkalandozás táptalaja.

Ez hát a 4. lépés a 30 lépéses projektemben, és azt elmondhatom, hogy az utóbbi 1-2 hétben valóban jobban érzem magam. Hamarosan újra jövök egy személyesebb poszttal 🙂

Blanka

A “30 lépés felfelé” egy saját kis projektem, melyről itt olvashatsz többet!

CSODÁS FEJLŐDÉST. VÁLTOZÁST VAGY MEGNYUGVÁST, ÉPÜLÉST-SZÉPÜLÉST MINDENKINEK!:)

Blanka

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

30 lépés felfelé: 3. hét (Érteni és kezelni a dühöt) 30 lépés felfelé: Módszerek és stratégiák leváltása (14.) 30 lépés felfelé: Oldódjunk fel a csakúgyjólvagyok-érzésben (10. lépés) 30 lépés felfelé: Érzelmi hullámvasút – szállj le róla (29.)