Kezdjük a mai bejegyzést egy szituációs játékkal! Képzeld azt, hogy a Facebookon felfedezed: egy barátnőd, aki mondjuk 2 gyerekes anyuka, káprázatosan lefogyott, remekül fest! A kép aláírásból kiderül, hogy 15 kilót adott le úgy, hogy edzőterembe járt heti 3x egy-egy órára. Mit reagálnál először?
- Inspirálva éreznéd magad, hogy te is hozzáláss az edzésekhez? “Tényleg sikerülhet jó formába kerülni!”-gondolnád.
- Odakommentelnéd, hogy „gratula”, de legbelül irigységet éreznél? Talán dühös lennél, mert „ő megteheti”, mert van rá ideje, pénze? Elkezdenél-e azon morfondírozni, hogy igazságtalan az élet, mert ő neki van rá lehetősége, neked pedig nincsen?
- Vagy akár az is megfordulna a fejedben, hogy biztosan a gyerekei, otthona látják kárát a „kimaradásoknak”?
Amennyiben az első lehetőséget választottad, már most gratulálok neked a leendő sikerért, hiszen a fitneszanyuság első lépése az inspiráció, a lelkesedés a Változás iránt! Azonban ha az utána következő válaszokat érezted magadénak, valószínűleg el kell gondolkodnod a mozgással való viszonyodról. Úgy képzelem, hogy ez rengeteg anyukát érintő kérdés:
miért érezzük luxusnak ma, 2017-ban Magyarországon, mi anyukák, hogy a mozgás luxus?!
Miért kapok még mindig olyan leveleket anyukáktól és / vagy a párjaiktól, hogy “heti 3 mozgás?! Ki az aki ezt megteheti, ugyanmár!” (Az edzőteremben ugye olyan közeg vesz körül, ha a sportolás alap. A blogon keresztül azonban egész más meglátásokat is kapok.)
A miértekre persze, az első válasz az, hogy a pénzhiány az ok, hiszen a mozgás egy bizonyos életszínvonal felett engedhető csak meg: azoknak akik nem dolgozzák magukat halálra, belefér pénzben meg energiában is az edzés.
Én most nem megyek bele, hogy ebből mennyi múlik rajtunk és mennyi valóban a körülményeken. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a körülmények mennyire sokat számítanak. Ha azonban úgy érzed, csak 1 picit is szeretnél változtatni, megmutatom mi az a 2 kincs, amire szükséged van – és mindez NEM a nagybetűs luxus!
1. A legnagyobb kincs a megfelelő támogató kör.
Hogy a családom megértse azt a nézőpontomat, hogy a mozgásom (heti 2-4 alkalommal) nem úri hóbort, hanem jár! Sok anyuka írja a blogon keresztül, hogy hogyan „tornázgathatnának” otthon, mikor egyszerűen érzik, hogy ez nem helyes. Érzik a párjuk nézésén, a környezetük hozzáállásán. Nagyon jó lenne, ha mindenkinek annyi támogatója lenne, mint nekem van: azt hiszem, anyukám titkon feminista, a szülés után ő maga biztatott, hogy mozduljak ki néha, csak a hecc kedvéért dolgozzak kicsit, mozogjak, bízzam rá a picit – a párom pedig szintén tökéletesen támogatott mindent, amitől jobban vagyok. Sajnos ez nem mindenkinél van így, tudom. Sok önző ember van, aki csak a saját kényelmét félti, és mindent megtesz azért, hogy ez ne sérüljön. Az anyák sokszor a kiszolgáló-személyzet szerepkörében vannak, természetesen nem fogadja majd lelkesedés az ötletet, hogy mostantól kevesebb feladatot lát el, mer spinningelni megy. Egyébként rengeteg családban fellépő probléma, ha az egyik tag drasztikus (életmódbeli) változtatásra szánja el magát. A környezet sok módszerrel akadályozhatja meg az anyukát, hogy néha önmagával is törődjön, változzon: lelkiismeret-furdalás keltéssel („a gyerek látja kárát a kimaradásnak”), sértéssel („nézd meg, hogy néz ki a lakás!”), észérvekkel („így is túl sok dolgod van”), elkedvetlenítéssel („már megint fogyózol?! Eddig se tudtad végigcsinálni…”) Sokszor a háttérben a féltékenység is lehet: “Mi lesz, ha megint bomba alakja lesz?!” Akármi is legyen az ok, vagy a módszer:
szúrjuk ki, ha akadályoznak!!
Semmi értelme elhinni, hogy nem fog menni, hogy nem érdemeljük meg, vagy hogy a háztartásban pont az a heti 3-4 óra lesz számottevő! Tegyük félre a félelmeket, hogy nevetség tárgya leszünk, vagy utasítsuk el a vádakat, sértéseket! Én is hiszem, hogy az anyuka a család lelke, és pont ezért fontos a sport: „ha az anyuka jól van, mindenki jól van”. Ha néha kikapcsolódva, mosolyogva tér haza (vagy teszi le otthon a kézisúlyt), és utána képes odafigyelni a beszélgetésre, nevetni, és elégedetten néz tükörbe – sokkal jobban jár a család, mint ha minden este csillog az összes eltörölt pohár, és üres a mosogató.
2. A másik kincs: a megfelelő hozzáállás – önmagamtól.
Ha sikerült félretenni a lelkiismeret furdalást, és a környezet károgó hangját kikapcsolni, akkor már csak a belső démonjainkkal kell megküzdeni. A leghangosabb az, amelyik az időhiányról beszél. Pedig az időhiány, amiről annyian beszélnek, sokszor nem olyan észveszejtő, mint 
amilyennek látszik. Egy jó időbeosztás segít, hogy tartsuk a menetrendet, és azt a megnyugtató érzést adja, hogy holnap is van nap, nem vagyok elhavazva, bizonyos dolgokat úgyis csak holnapra osztottam be. Akinek van időbeosztása, az azt is átlátja, hol csúszik ki a kezéből a gyeplő. Nekik leesik, hogy mennyi időt pazaroltak egy nap a Facebookon lógásra, vagy egy színvonaltalan műsor bambulására. Ezeken ugyanis rengeteget lehet spórolni! Az időbeosztás témájához tartozik a „nemet mondás” képessége is. Hogy bizonyos emberekre, munkákra, programokra, póttevékenységekre nemet mondunk, mert az edzés fontosabb. Ha nem fontosabb, akkor persze nem kötelező – de akkor legyünk tudatában annak, hogy hoztunk egy döntést, aminek pl. az a következménye, hogy nem fogyunk le. Szükséges az „ajándékórák” felismerésének a képessége is, mert az ajándékóra (pl. egy órával hamarabb aludt el a pici, vagy “ottragadt” egy barátnőnél / mamánál egész délutánra = egyedülálló anyukáknál: apás-hétvége van…) remek alkalom az edzésre. Persze ehhez szükség van némi spontaneitásra: hogy azonnal át tudd rendezni az eltervezett időszakot úgy, hogy az edzés beleférjen. Ha rugalmasak vagyunk, és az „akkor edzem, amikor csak le tudok csapni egy ajándékórára”-elvet követjük, pluszban heti 1-2 alkalommal is leedzhetünk! Nem is gondoltad volna, mi?!
A másik nagy érv a pénzhiány. Nos, erre a problémára már számtalan megoldást kínáltam az otthoni edzésektől kezdve a futásig. Óriási tévedés azt hinni, hogy a mozgás pénzbe kerül!
És persze: a mozgás nem KÍNZÁS! A mozgás legyen flow, stressz-levezetés, öröm-forrás, kikapcsolódás, én-idő! Ez talán a lényeg. Ha ezt megértjük, magunknak teszünk szívességet – és persze az egész családnak, hiszen
ha van miből, akkor újra tudunk adni.
Ha tehát eddig úgy gondoltad, hogy a mozgás luxusnak számít, most már tudod, hogy egyáltalán nem az. Inkább egy szuper megoldás, hogy
- kiegyensúlyozottabb ember légy
- önmagával elégedett,energikus nő
- kevésbé stressze, netán vidám anya és társ 🙂
- összeszedettebb munkaerő
Ki vagyok? 2008 óta aerobik és személyi edző – és 2012 óta boldog anyuka is. Az életmód-tanácsaimmal és edzőként a holisztikus – vagyis testi-lelki változásokat együttesen kezelő – szemléletet képviselem. És nemcsak az edzéseken a vendégeimnek, hanem a blogjaimon, honlapomon keresztül is segítek, ha szeretnéd! Komplex programokkal, ingyenes online konzultációval, étrend kiegészítőkkel, hamarosan workshopokkal is – látogass el a honlapomra!
