fitneszanyu

Sosem szeretem már meg az új testem?! - Gondolatok a szülés után

Nem, mielőtt bárki megkérdezné: a szülés után NEM az alakom volt a legnagyobb problémám, természetesen a középpontban a baba és az új feladatok voltak. Azonban most úgy döntöttem, igenis leírom: nagyon nehezen barátkoztam meg az új testemmel édesanyaként. Előtte szerettem és büszke voltam rá, tudtam, hogy uralom, kézben tartom a szervezetem folyamatait, ha akarok keményen edzek, ha akarok futok egy órát – a hányingereket és álomkórt viszont nehezen tudtam kontrollálni… Szóval ez a teljes-összhang-a-testemmel dolog már a várandóság alatt  megszűnt – és  már ezt is nehezen dolgoztam fel.

A szülés után pedig azzal szembesültem, hogy hiába telnek-múlnak a hetek és hónapok, a testem nem ugyanaz sem látványra, sem tapintásra, sem érzetre. Egyre inkább kétségbeestem: “Sosem szeretem mát meg az új testem?!”

Illik beszélni a szülés utáni új szerepkörökről, illik beszélni a párkapcsolati gondokról, illik beszélni a testünk egészségügyi változásairól (a méh visszahúzódásáról, a szoptatás technikájáról), de arról ritkán beszélünk még egymás közt is, hogy titkon úgy érezzük: a testünk már nem ugyanaz, nem vagyunk elégedettek a tükörbe nézve, és eleve: nem szívesen viseljük. És ezzel nehéz megbarátkozni.

Íme tehát 5 kérdés, amit talán már te is feltettél magadnak anyaként a testeddel kapcsolatban! 🙂 Én leírtam a saját megoldásaimat, de mindenkinél más arányban merülnek fel a problémák, és más megoldások léteznek. Egyet viszont biztosan kijelenthetünk: a szüléssel a testünk nem veszített az értékéből, sőt! Lehet, hogy a plakátokon szereplő lányok alakjától távolodott, de közben teremtőanyaistenként új életeket hozott létre, küzdött, alkalmazkodott, erősödött, tehát itt és most a Fitneszanyu Blogban jelentsük ki, hogy anyaként TILOS utálnunk a testünk! 🙂

 

1. Már mindig fájni fog a derekam, és félájult leszek?

Én már az első napokban egyedül voltam az újszülöttel, mert az apukája visszament külföldre dolgozni. Zombi-üzemmódba kapcsoltam, félájultan ténferegtem a pici körül – ha épp nem ténylegesen aludtam. A hűtőig kimenni kihívásnak tűnt, a kicsit (aki amúgy 5 kilósan született, hát nem is volt olyan kicsi 😛 ) emelgettem, és majd megőrültem a derékfájdalomtól, mely előtte ismeretlen volt a számomra. Ez az időszak fehér foltok tömkelege.

Szerencsére anyukám és a tesóm a közelben voltak, és egy idő után nem éreztem szégyennek, hogy segítséget kérjek. A sok-sok alvás és az 1-2 héten belül elkezdett (nagyon-nagyon kezdő és óvatos) edzésterhelés végül visszaadta az életkedvemet, és a derékfájásom is megszűnt!

2. Sosem fogom már szépnek érezni magam?

Utáltam az új, 90 kilós önmagamat, bár a kórházi 100 kilóhoz képest pillangónak éreztem magam. Természetesen nem átmeneti állapotnak, hanem a szépség és fiatalság végének láttam ezt az időszakot. Nagyon hálás vagyok, hogy a párom soha nem mondott egyetlen rossz szót sem az alakommal kapcsolatban, sőt! És ha tornázni akartam otthon, nem volt belőle probléma.

ÉN: Úristen, ez borzalmas, akkora vagyok, mint egy tank.
Ő: Csak nagyobb felületen vagy szép!

Ettől persze nem éreztem magam szexibbnek, de biztos segített, hogy nem továbi görcsöket alkaottam magamnak, hanem természetes volt számomra, hogy mozogni kezdek, és egy idő abbahagytam önmagam marcangolását és siettetését is. A kisfiam 3. szülinapján értem el újra a versenysúlyomat a 70-72 kilót:

3. A ráncos alhas és a striák lesznek a védjegyem?!

Mivel nagy babát hordtam ki, és jócskán híztam a terhesség alatt, a bőröm megnyúlt, és természetesen ráncos maradt. A striák csak ráadás, afféle kis hab a tortán. Nos,  ma már egyáltalán nem bánom, hogy én is megküzdöttem a hasammal, hiszen így a fogyás-izmosodás kérdéskörön túl a BŐR rejtelmeit is megismerhettem. Kozmetikusoktól tanultam, testkezelő is lettem, és a zsír-izom témán túli megoldásokat is megismertem (ezekről a VIP csoportomban írok részletesebben). Bevallom, hogy ez alatt az idő alatt csak méginkább megszerettem a hasam, és erre biztatok minden más anyukát is, pl. ebben a cikkben.

4. A falásrohamaim állandósultak?

A folyamatos éhségérzet annyira behálózta a mindennapjaimat az anyaság kezdetével, hogy kénytelen voltam a dolgok mögé nézni. Rájöttem, hogy relatíve nagyon kevesen foglalkoznak a túlevések témakörével, én viszont beleástam magam, és a többi édesanya tapasztalatit is meghallgattam. Rá kellett jönnöm, hogy az evések hátterében a legtöbb anya életében ugyanaz a 3 ok áll:

  • a mérhetetlen fáradtság: az energia készleteink kimerülésével a szervezet szénhidrát után kiált
  • a tápanyag hiány: keveset és rosszul eszünk, és a szervezetben hiányállapot jön létre, vagyis a szervezet vitaminok és ásványi anyagok után kiált, amit mi éhségnek élünk meg (itt egy cikk erről)
  • az érzelmi okok: az ingerhiány (játszótér-bolt-otthon, hát nem izgalmas pedig?!), az elismerés hiánya, az intimitás hiánya, és sorolhatnánk. (erről is írtam már cikket)

5. Megutáltam a szexet?

Az egyik legnagyobb problémám volt az első 2 évben, ami egyúttal engem is meglepett, mert sosem gondoltam volna korábban, hogy a fejfájós-típusú-asszonyka leszek. Nos, ilyen időszak is volt, és ma már tudom, hogy a nőiesség megélése milyen összetett is tud lenni! Korábban ajánlottam a blogban a Bennünk élő istennők c. könyvet, mely a 7 női archetípust tárgyalja: mindannyiunkban ott él a higgadt és okos Athéné, a gondoskodó Démétér-anya, a családot  koordináló és férjét imádó Héra, a kíváncsi és nyitott Perszephoné,  a harcias és tettrekész Artemisz, az elmélyült Hesztia és a szexuálisan vibráló, nőies Aphrodité. A szülés előtt mindig úgy gondoltam, hogy a 7 istennő közül Aphrodité (a szexualitás, gyönyör, nőiesség, lágyság, szerelem) az, ami adott egy nő életében. A többi néha eltűnik vagy erőre kap, de Aphrodité van. Nos, anyaként rá kell jönnünk, hogy nem így van! Újra elő kell hívnunk, megbecsülnünk, ápolnunk! Természetesen az önmagunk elfogadásának & fejlesztésének a helyes keverékével, a harmónia kialakításával, a mozgás adta flow-val és persze egy boldog párkapcsolattal Aphrodité is visszaköltözik előbb-utóbb az édesanyákba! 😉

Tipikusan anyákat foglalkoztató kérdések még, az én listámból kimaradt, de a blogban foglalkoztam ezekkel is: 

Mi lesz a mellekkel a szoptatás után?

Mi van a szétnyílt hasizommal?

Hámori Blanka vagyok, anyuka, edző, blogger. Ha fittebb formára vágysz anyukaként, kövesd a blogot vagy nézz rá a honlapomra, ahol egy csomó letölthető ingyen anyagot, programot, ajándékot és ingyenes konzultációs lehetőséget is találsz!

www.holisztikusfitnesz.hu

Blanka

Bánat-evés, unalom-evés

A mai bejegyzés egy nagyon fontos témáról szól: az olyan evészetről, ami nem az éhséget csillapítja, hanem valami egészen másról szól. Keveset beszélünk róla, pedig nagyon is létező probléma, és rengeteg embert érint! Azokat legfőképp, akik egyébként is nagyétkűek, szeretik a pocijukat. : ) Természetesen a mai világban megjelenő élelem-bőség is új és új lakomázásra sarkall. Miről is van szó tulajdonképpen?

 

Elsősorban az unalom-evés és a bánat-evés jelenségéről. Mind a kettő arról szól, hogy az étellel valamit pótolni szeretnénk. Az intenzív sós és édes ízek valamit adnak, amire szükségünk van, ami megnyugtat, vagy jókedvre hangol. A kérdés nyilván az, hogy mit? Ez azonban egyénenként változó, és pont ez a csavar a sztoriban: a legtöbben nincsenek is tudatában függőségüknek! Én várandósként egyik napról a másikra hagytam abba a munkámat, vagyis az edzéstartást, valamint a saját edzéseimet is. Egy olyan városba költöztem, ahol nem voltak barátaim, gyakorlatilag semmi programom. Maradt az evés, mint unalom-űző tevékenység. Számtalan kismama (és más emberek), akik hirtelen elfoglaltság nélkül maradtak, számoltak már be hasonló jelenségről.

Az sem ritka, hogy valamilyen bánatot próbálunk a finom falatokkal gyógyítani. Ki ne látott volna már amerikai filmben szerelmi bánattól gyötrődő, dobozból nagy kanállal fagyit evő lányokat?! Sokaknak ismerős a szituáció: egy nagy stressz vagy fájdalom elviselhetetlensége elől jó elbújni egy sarokba, és filmet nézni pizzával / hamburgerrel / chipssel / kínai kajával stb a kezünkben…

 

Mi a megoldás azok számára, akik magukra ismertek? Én a magam részéről a következőt tettem, és ezt szeretettel ajánlom másoknak is:

1. Tudatosítás

Nézz önmagadba! Nem csak nagy általánosságban („Igen, valószínűleg én is bánat-evő vagyok…”) hanem konkrétan, mikor a kekszes zacskó után nyúlnál: „Valóban szüksége van erre a szervezetemnek?” „Most valóban éhes vagyok?” (Ne feledd, hogy az éhes ember bármit szívesen megeszik, a kívánós azonban kifejezetten egy dolog után áhítozik!) Figyeld meg, milyen időszakokban, érzésekkel jön rád a plusz-kalóriák bevitele, hogy eldönthesd valóban bánat-evő vagy unalom-evő vagy-e!

2. A „miért”

Lehet, hogy már az első lépés is segít kilábalni a bajból, de ha mégsem, áss mélyebbre: miért segít neked az evés? Mi van a háttérben? Gondolkodj el, mielőtt kinyitod a chipses zacsit: mire van szükséged? Egy csendes, magányos félórára? Valami intenzív ingerre? Biztonságra?

3. Emlékeztető

Akármi is legyen a „miért”, nagyon valószínű, hogy hosszútávon nem oldódik meg a probléma, csupán időt nyersz az evészettel. Miután lenyelted az utolsó falatot, és visszatért az unalom vagy bánat az életedbe, írj egy cetlit magadnak: „Az evés nem segített. Ugyanúgy érzem magam, mint korábban – csak 500 kalóriával több van bennem…” Tedd ki jól látható helyre, hogy legközelebb elkerüld ezt az érzetet!

4. Egyéb elfoglaltság

Ha úgy látod, hogy az evés pótcselekvés az életedben, itt az ideje, hogy válassz valami mást helyette! Ha legközelebb unatkozol, vagy szomorkodsz, készíts pl. karácsonyi dekorációt az otthonodba. Lakkozd ki a körmöd. Próbálj ki egy új frizurát. Takaríts. Rajzolj. Sőt akár edzhetsz is : )

5. Segítség

Lehet, hogy már az evés rabja vagy, és ebben az esetben érdemes szakemberrel konzultálni, de a dolog a legtöbb esetben valószínűleg nem mondható függőségnek! Csupán egy rossz szokásnak, amiből egy kis akaraterővel ki lehet jönni. De ebben az esetben is kérhetsz segítséget! Egyrészt gondolok itt egy jó étkezési tervre, amely tisztán és világosan vezet végi a napodon, és segít kiiktatni a melléevéseket – ebben a blog dietetikusa Bihari Nóri segíthet neked (Megismerkedhetsz vele és felveheted a kapcsolatot itt)

Másrészt megbeszélheted a dolgot azzal, akivel együtt élsz: ne legyen otthon nasi, legyen több közös programotok, beszélgessen veled többet (Ez nagyon női magazinba illő tanács, pedig én pontosan ezt tettem a párommal, és bevált!)

Fitneszanyu-tipp: életmódváltásban gondolkodsz? Szeretnél végre tisztán látni: mi helyes és mi nem az étkezésben? Katt ide!

Üdv, Blanka 🙂

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!