- A fitnesz körül forog az életed, edzőként, tanárként, tanácsadóként. Te melyiknek (vagy mi másnak) definiálnád magad leginkább?Ha a fitneszt, mint rekreációs irányzatot vizsgálom, akkor sokkal
inkább áttértem 48 éves koromra a wellness útra, a testközpontúság helyett a teljességre, holisztikusan igyekszem szemlélni a világot. Mind a három síkot figyelem – test – lélek – szellem síkját, hiszen az egészség e három síkon érhető el, tartható fenn. Minden szerepemben e három síkot közvetítem azoknak, akik kíváncsiak rám. Edzőként a fizikai síkról indulok, hiszen a test van a középpontban, a testformálásában leszek a segítségére a résztvevőknek és közben a lélekzetvétellel könnyedén az érzelmeiket is felszabadítom. Tanárként a szellemmel is foglalkozom, a tananyagot rajtam keresztül kapja a tanítványom, elvarázsolom, és egy másik világba vezetem, ahol is megismerheti saját magát, ami a későbbi élethelyzeteiben támogatás lehet számára. Tanácsadóként minden síkot érintek, hiszen az EGÉSZ-ség az egész vizsgálata nélkül hogyan is értelmezhető? Minden terület hat a másikra, ezt nap, mint nap tapasztaljuk! Ha fáj a fejünk morcosak leszünk, nyűgösek, és a kreativitásunk alacsony minőségben működik. Nem jönnek az ötletek, nem találjuk a megoldást. Ha süt a nap, mosollyal ébredünk, frissnek érezzük magunkat, és hirtelen megjelenik az ötlet, ami megoldás lehet a néhány napja felmerült „problémára”.
Öt éves koromban megkérdezték tőlem, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Azt válaszoltam, hogy tanító. Valóban ezt a pályát választottam, aztán valahogy az életfeladatommá vált. Mi vagyok igazán? Segítő, támogató, tanító – lehet.
2. Te magad 3 felnőtt gyermek édesanyja vagy. Anyukaként és életmód tanácsadóként mit tanácsolsz az anyukáknak: hogyan szakítsanak időt önmagukra ebben a rohanó világban?
Valóban a média, a fogyasztói társadalom „igehirdetése”, hogy rohanj, 
győzz le, törekedj, legyél sikeres…én inkább azt javaslom – javaslom, hiszen nem vagyok tévedhetetlen -, hogy élj!Törődj magaddal, legyél vidám! Legyél Te a zen történetből ismert fűszál, aki a vihar után felegyenesedik, mert alkalmazkodik a helyzethez. Nem engedi, hogy a vihar megtörje, mert alázattal meghajlik. Elfogadja, hogy az élet hoz könnyebb –nehezebb helyzeteket. Egyszerűen nézd másképpen a világot!
Ne szakíts időt, mert az olyan érzést kelt, mintha valahonnan, valakitől elvennéd az időt, inkább teremts magadra, magadnak időt! A minőségi idő megteremtése a megoldás: ) Ez azt jelenti, hogy akkor, abban a teremtett időben csak azzal foglalkozol, átadod magad a tevékenységnek. Ha mesét olvasol, akkor nem azon töröd a fejedet, hogy mikor fogsz elmosogatni, ha játszol a gyermekeddel, nem az órát nézed, hogy mikor fogsz vasalni, ha szeretkezel nem azon elmélkedsz, mikor fogsz aludni…Mindig legyél benne a tevékenységedben, teljesen! És meglepődve éled meg, hogy „több időd” lesz mindenre! Örülj annak, hogy most beszélgetsz, most tornázol, most olvasol…Ne hagyd, hogy rohanásra késztessen a világ! Lehet, hogy az órádon 10 perc telt el, Te mégis annyi mindent megéltél, amit nem pótolhat más!
3. 23 éve született meg az első gyermeked. Hogyan látod, így húsz év elteltével könnyebben kimondják az anyukák: „jogom van egy kis szabadidőre”? Fejlődtünk valamit e téren?
Ki hogyan törődik magával – úgy vélem -, az lelki alkat, személyiségtípus, szocializáció kérdése. 23 évvel ezelőtt is volt, aki kimondta, és ma is van, aki nem mondja ki és szenved. Én a harmadik gyermekem megszületése után is tartottam tornát, megteremtve magamnak az élményt és másoknak a lehetőséget. Volt, aki morcosan nézett rám, mert „ott hagytam” a gyermekemet a nagymamára – fürdetés után… Döntés kérdése! Mit engedsz meg magadnak!
Talán a média nagyarányú beáramlása a családi életbe, több információs csatorna megjelenése segítség lehet azoknak, akik nehezen vagy nem akarnak dönteni magukért! Azonban nálunk a felelősség! Ahogyan a gyermekkor pillanatait elvesztegetve később nem élheted meg azokat, a saját életed elvesztegetett pillanatai felett is legfeljebb sírdogálhatsz! Vissza nem hozhatóak! Amit akkor nem tettél meg, azt most nem tudod bepótolni! Azt mondják, hogy „a helyes út nem mindig a könnyű út”!
Nos, úgy vélem, hogy a gyermekes anyukáknak joguk van szabadidőre! Az, hogy ezt a jogukat tudják – e, akarják-e érvényesíteni, és a társuknak is megengedik – e a jogot a szabadidőre – ez már egy másik kérdéskör!
4. Anyaként nagy hangsúlyt fektettél a sportra, kötelező volt a délutáni edzés minden gyereknek? 
Nem volt kötelező a sportolás a gyermekeimnek! A gyermekem nem én vagyok! Én azt vallom, hogy azért vagyok a gyermekem mellett, hogy támogassam abban a tevékenységben, amit ki szeretne bontakoztatni magában. A legnagyobb gyermekem – Virág – járt hozzám gyermekaerobikra. Sportrendezvényeken léptünk fel, szerette ezt a mozgásformát, később a röplabda volt a sportága, majd a futás lett a szerelem. Írisz is röplabdázni kezdett, Máté focizni. Később Máté táncolni járt, most énekel, és a saját testsúllyal végezhető erőfejlesztő gyakorlatokat preferálja. Engem kért fel, hogy állítsak össze neki edzéstervet! Írisz a középiskolában is folytatta a röplabdázás, és most igazán közel került a mozgáshoz, mert gyógypedagógusnak tanul. Virág aerobik órákat tart az egyetemen, és most végzi az aerobikoktató képzést. Mindenki azt választotta és művelte, ami a kedvére való volt!
Most is járunk csapatostul bringázni, sétálni, úszni!
Talán beszippantottak magukba valamit belőlem a gyerekeim:)
5. Ha egy mondatban kéne összefoglalnod, milyen hitvallást szeretnél átadni a vendégeidnek, tanítványaidnak?
Talán azt, hogy: Legyél nyitott minden hozzád érkező történésre, éljed meg függetlenül attól, hogy mit gondolsz róla! Később úgyis másnak fogod látni, mert minden változik!
6. Mit üzennél a blog olvasóinak egy mondatban?:)
„Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet, és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.”/Charlie Chaplin/
Szeretettel: Kováts-Katona Viktória
Tanítóképző főiskolát végeztem, speciális testnevelés szakkolégiummal. Később aerobik, testépítés és rekreációs edző végzettséget szereztem. Írtam könyvet az időskorúak testedzéséről, tankönyvet az aerobik képzéshez – ma is ezt használják, testépítés tankönyvet.
Dolgoztam személyi edzőként, komplex fogyasztó programot készítettem – táplálkozás+mozgásprogram, 20 éven keresztül tartottam aerobik órákat Vácon, Sződligeten, Dunakeszin. Foglalkoztam gyermekaerobikkal, óvónőknek tartottam továbbképzést ebben a témában.
Most az Athéné Szakközépiskolában dolgozom, 19-23 éves korú fiatal felnőtteket tanítok OKJ-s képzésben, sportedzők és fitness-wellness instruktorok lesznek. Szakmai elméleti és gyakorlati tárgyakat oktatok, aerobik órákat tartok hetente 6 órában a tanulóknak, és 2 órában a kollégáimnak:)
A szabadidőmben gyöngyékszereket készítek – van facebook oldalam is….és nevelem a családomat!
