Az alapanyagcsere azt az energiamennyiséget jelenti (kalóriában), amelyre a szervezetnek alapvetően szüksége van – tehát csupán az életben maradáshoz, pihenés közben, az alap életfunkciók fenntartásához. Vagyis napi x kalória csupán ahhoz kell, hogy a testhőmérsékletünk, szervek működése, izomzatunk stb. megmaradjon. FONTOS, hogy nagyobb izomzattal ez a mennyiség is nagyobb – ez később fontos lesz! Ez a mennyiség egyébként egy átlagos testalkatú nem sportoló nőnél kb. 1000 kalória, sportolónál 1500 kalória.

A napi kalória szükségletünk ellenben azt a mennyiséget jelenti, amire valóban szükségünk van nap közben: munkához, rohangáláshoz, jövéshez-menéshez, intézkedéshez, sportoláshoz… Ez nyilván magasabb az alapanyagcserénél, hiszen arra jön pluszban: ha ülő munkát végzünk és kocsival járunk mindenhova, akkor csak kicsit több, mint az alapanyagcsere. Viszont, ha fizikai munkát végzünk, vagy sportolunk, sokat rohangálunk, vagy szellemileg igencsak igénybe vagyunk véve, akkor viszont magasabb.

MI TÖRTÉNIK A MOSTANI ÉLETHELYZETBEN??

1.Ami (jó esetben) nem változik a kijárási korlátozás illetve esetleges karantén idején sem, az az alapanyagcsere. Jó lenne, ha sikerülne megtartani az izomzatunkat, vagyis mozogni és elegendő fehérjét fogyasztani az otthonlét alatt is!

2. Ami biztosan mindannyiunknál változik, az a napi kalória szükséglet. Egyszerűen képtelenek vagyunk (még tornázással is!) tartani azt a mennyiségű mozgást, amit eddig a mindennapokban végeztünk: lementünk a lépcsőn az utcára, majd felléptünk a villamosra, meg kiszaladtunk a büfébe, meg siettünk a gyerekért az oviba… Szóval most fizikai mozgásban korlátozottabbak vagyunk!

Erőltessük a minél több mozgást (sport, kimozdulás, házimunka), és igazítsuk a napi kalória bevitelt a jelenlegi (csökkent!!) szükségleteinkhez. Ha ugyanis ugyanúgy beviszünk mondjuk 2000 kalóriát, mint az eddigi rohanós-dolgozós napokon, akkor biztosan plusz kilókkal számolhatunk!

HOGYAN CSÖKKENTSÜK AZ ÉHSÉGÉRZETET??

• Vegyük észre, ha nem fizikai éhség, hanem stressz, bánat, ingerhiány miatt vagyunk kívánósak, itt írok erről: érzelmi evés a karanténban!
  .
• Ne raktározzunk be korlátlan mennyiségű nasit otthonra, így kevesebb eséllyel nyúlunk ehhez a pótcselekvéshez!
  .
• Most simán ledobhatunk néhány kilót, hisz nem szaladunk ki a munkahelyi büfébe kávézni, nem ugrunk be a gyroszoshoz, nem esik útba látvány pékség 🙂
  .
• Mindettől függetlenül most NE görcsöljünk az a alkunkon, diétánkon, most ne tetézzük a negatív érzelmeket bűntudattal is! Természetes, hogy az evés amúgy örömforrás és családi találkozás is, ezek igenis pozitív dolgok!

Gyere a zárt csoportokba és tornázz velünk! Hámori Blanka vagyok, edző és coach és igyekszem most is pozitívan, hatékonyan és a fejlődésre koncentrálva élni és írni, segíteni Nektek is!:) Részletek a honlapomon!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

A gyerekem rengeteget fejlődött a karantén alatt – velem Napi Blanka 🙂 Időt mozgásra és önmagunkra! Fitneszanyuk a szülőszobában

A fent látható kép az elmúlt hetekben járta be a világhálót: ironikusan arra utal, hogy a legtöbb elhízott ember csak a felelősség alól bújik ki, mikor a genetikára hivatkozik – valójában igenis az életmód a meghatározó, és nem az öröklött gének! Egy biztos: a képen látható hölgy már egészen biztosan feladta a harcot. A mai bejegyzésben azt tekintjük át, valójában miről is van szó, mikor öröklött elhízásról beszélünk – vagyis mennyi a mi felelősségünk, ha az alakunkról van szó?!

Az orvostudomány mai állása szerint az elhízásnak többféle oka létezik: az ún. monogénes elhízás esetében a hátérben egyetlen gén hibája áll: a leptin gén és leptin receptor gén mutációja, mely az éhség és jóllakottság érzetért felelős. Jellemzője a korai gyerekkorban megjelenő extrém elhízás, evéskényszer. (Lent a képen: leptinhiányos gyermek a leptin adás után.)

Szindrómás elhízásnak nevezzük, ha az elhízás más betegséggel pl. mentális retardációval vagy valamelyik szerv fejlődési rendellenességével jár együtt. Nagyjából 25 féle ismert szindrómás elhízásból: pl. a Prader-Willi-szindróma tünetei a csecsemőkori elhízás, az enyhe mentális retardáció, a csökkent izomtónus, kis kéz- és lábfejek, mandulavágású szem.

A fent említett két típus igen ritka populációs szinten, a legtöbb esetben a poligénes elhízás esete áll fent, aminek kialakulásában a különböző genetikai tényezők, és a környezeti hatások EGYÜTTESEN és egymásra hatva játszanak szerepet. Rengeteg kutatás zajlik a mai napig, mely azt vizsgálja, hogy pontosan mely gének azok, amik az elhízásért felelősek – de a tapasztalat eddig azt mutatja, hogy ebben az elhízási formában sok gén működik közre, nem pedig egy meghatározott gén meghatározott formája. Ez azért van így, mert az emberi génállomány olyan sokszínű, és olyan mértékben számít a környezet is, hogy nem lehet egyértelmű eredményeket felmutatni (szemben ugye a laboratóriumi patkányokkal, mik minden országban ugyanúgy “működnek”, az emberek az egyes országokban, társadalmi helyzetben stb. egészen máshogyan élnek). Azonban szinte mindegyik elhízásról szóló tanulmányban felmerül az „FTO-gén” (fat mass and obesity associated) neve: sokkal gyakoribb az elhízás az körében, akik hordozzák ezt a gént, mint azok körében, akik nem! A gén hatása, hogy csökkenti a jóllakottság érzést, ami további evésre sarkall. AZONBAN: arra is bizonyítékot találtak a kutatók, hogy az FTO-t hordozók körén belül hajlamosabbak az elhízásra az ülőmunkát végzők, és hogy a rendszeres mozgás befolyásolja a gén hatását, vagyis mozgással szabályozódik az étvágy!

Azt tehát már tudjuk, hogy az elhízásban lehet szerepe a genetikának, a fent említettek azonban csak HAJLAMOSÍTÓ tényezők, vagyis nem garantálják az elhízást, van beleszólásunk az „alakulásunkba!” Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az elmúlt évtizedekben megsokszorozódott az elhízottak száma – márpedig az emberi faj genetikai állományában nem történik számottevő változás néhány évtized alatt! Tehát egyértelmű, hogy az életmód igenis kiemelt szerepet kap, ha testsúlyról beszélünk! A napjainkban megjelenő felesleges táplálék újabb evésre csábít, a fizikai inaktivitás pedig tovább rontja a bevitt és elégetett kalóriák arányát.

Összefoglalva tehát: a genetika adott, de a döntés végső soron a mi kezünkben van. Az első lépés, hogy elhatározd: változtatni szeretnél, a második, hogy komolyan tervezd meg a célig vezető utat! : ) Mi a véleményed? Mondd el a facebook oldalunkon !! : ) Üdv, Blanka

FORRÁS: link

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Az alvás az egészséges életmód része! Timi naplója – Életmód váltás babával (utolsó rész) Nőies és férfias hízás Bánat-evés, unalom-evés

A hízás lehet nőies (gynoid) és férfias (android). Azt ugye tudjuk, hogy ez látvány szempontjából mit jelent: a nőiesen hízók combra, csípőre, fenékre, hasra, mellre és felkarra híznak, míg a férfiasan hízók elsősorban pocakra, illetve csípőre, fenékre híznak. Fontos leszögezni, hogy a 2 típus nem feltétlen köthető nemhez és számtalan “egyéni változata” létezik a fent felsoroltaknak: pl. vannak nők, akik csak mellre és hasra híznak –  itt a genetikai tényezők állhatnak a háttérben.

Az esztétikumon kívül azonban még valami megkülönbözteti a 2 típust: a női hízástípusnál ugyanis főleg a bőr alatti területre rakódik le a zsír, a férfiak esetében azonban elsősorban a belső szervek falára! Míg tehát a nőknél hamarabb látszik és előnytelenebbül fest a felesleges zsír, mégis: az egészséget a férfias elhízás sokkal jobban károsítja!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Ezért leszel Jó Nő, ha mozogsz! (+3 szuper nőies sportág) Fókuszban a has (Zsuzsi írása) Mire jó még a játszótér?! – Outdoor (kinti) edzés anyukáknak Valkó Ági gyógytornász: mire eddzünk szülés után?