A fitneszanyuság természetesen azt is jelenti, hogy elhangzik a hátunk mögött a bűvös mondat: „aztaaa de jól néz ki szülés után!!” Meg azt is, hogy mosolygósan, felszabadultan megyünk haza az aerobik óráról vagy a futásból. De ennél sokkal többről is szól. A példamutatásról.
Nagyon sok gyereknek már ott megszűnik a jó kapcsolata a mozgással, a sporttal, hogy először beáll a tornasorba első osztályban. Néhány hónappal előtte az óvodában, és néhány nappal előtte a játszótéren boldogon futkározott, labdázott, kúszott-mászott – majd eljön az első testnevelés óra, és (rossz esetben) napról napra gyűlöli meg a mozgást a kicsi. (Jobb esetben a tesióra csupa sikerélmény, aminek következménye a sportban gazdag életmód – de sajnos a magyar lakosságról készült, mozgással kapcsolatos felmérések szerint nem ez az általános.) Elméletileg ugyanúgy kúszni-mászni, labdázni és futkározni kell, a gyakorlatban azonban pontosan begyakorolt, végrehajtott mozgásokról van szó, majd ezeknek a felméréséről. Ma már tudjuk, hogy ebben az életkorban rendkívül káros a hagyományos értelemben vett tanulás (ugyanilyen az óvodai nyelvtanulás is pl.), hiszen ilyenkor még bőven a kreativitásnak kéne fejlődnie, amit a korlátok közé szorítás rombol. Ezenkívül az osztályzás, a többi gyerekkel való összehasonlítás az önbizalmat is rombolja – hiszen egyáltalán nem biztos (sőt, lehetetlen), hogy valakinek minden típusú feladat ugyanolyan jól menjen, mindegyik kondicionális képessége (erő, állóképesség, hajlékonyság) ugyanolyan fejlett legyen. Nem csoda, hogy már kiskamasz korban jellemző a mozgásszegény életmód, az elhízás. Azt mondják, a mai gyerekek lusták, én azonban megfordítom a kérdést: ki vette el a kedvüket a mozgástól? Hiszen egyik gyerek sem születik lustának. Ha találna olyan mozgásformát, amibe szerelmes, vajon ugyanúgy hosszú órákat töltene a kanapén?!
A mi feladatunk anyukaként megmutatni a gyereknek, hogy a mozgás jóval több, és izgalmasabb, mint amit a tornaórán lát! Nézzük meg, mit csinálhatunk másképp, mint a tesitanárok!
1. A mozgás öröme
Az első és legfontosabb szabály, hogy kompenzáljunk: ne hagyjuk, hogy a 
„mozgás” szóhoz rossz élményeket, esetleges cikizéseket, megaláztatásokat kössön, és egy életre megutálja a mozgást – és ezzel a saját testét. Találjunk neki olyan mozgásformát, amit szeret, amiben sikere van, ami alkatának megfelel! Bizony az alkat is rengeteg számít (magasság, csontosaz, hízékonyság) – és egyetlen olyan alkattípus sincs, amelyik valamelyik mozgásformában ne lenne előnyös! Ha mosolyogva jön ki az öltözőből a karate edzés után, vagy lelkesedik, ha biciklizni hívjuk – figyeljünk fel a jelekre, és biztassuk!
2. Önmagához képest fejlődjön
A mi testnevelőnk gimiben a Cooper-futást (mindenki rémálmát), nem pontosan a klasszikus skála (perc/osztályzat) szerint osztályozta, hanem figyelembe vette az előző félévi teljesítményt is: ha javítottunk ahhoz képest, eggyel jobb jegyet kaphattunk. Ő megértette azt, hogy mennyire fontos figyelembe venni az egyéni fejlődést! Értessük meg a kicsivel, hogy ha a külön edzéseken az edző azt mondja, hogy félév alatt sokat fejlődött, akkor az az igazi eredmény, és nem kell kétségbeesni, ha egy hét alatt nem tanulta meg messzebbre dobni a kislabdát.
3. Az életszerű mozgásanyag
A tornaórákon sok bevett gyakorlat van, melynek valójában kevés funkcionális hatása van. Például gondoljunk arra a gyakorlatra, amikor a medicinlabdát a fejünk felett, hátra felé kellett minél messzebbre eldobni. Ha van olyan mozdulat, amit a hétköznapi életben még nem csináltam, akkor az ez. Ha a gyerek szeret túrázni és úszni, azzal fejlődik az állóképessége, ha mászókázni szeret, fejlődik az ereje. Ha ezekben a mozgásformákban támogatjuk, vagy vele űzzük őket, remélhetőleg nem az előbbi gyakorlatot kapcsolja majd a „sport” szóhoz.
4. A háttértudás
Sajnos Magyarországon az a divat, hogy élesen különválasztják a tantárgyakat – a gyerek megírja a témazárót a biológia órán az emberi szervezet valamely részéből (amire összesen csak 1 évet fordítanak gimnáziumban!), majd a jön a tesióra, és fogalma sincs arról, hogy egy nagyobb futás után miért szúr az oldala, miért megy föl a pulzusa, miért lehet másnap izomláza. Nem látja át egészében a szervezetét, annak működését. Picit nagyobbacska gyerekeknél már meg lehet tenni, hogy egyszerű szavakkal elmagyarázzuk az élettani jelenségeket, ezzel is növelve az információk közötti kapcsolati hálót az agyban.
Fitneszanyu-tipp: a fenti tanácsokat akkor tudod leginkább betartani, ha Te magad is sportolsz, azonban a legjobb tanítás a példamutatás! Ha Te magad mosolyogva jössz haza a futásból, vagy lát egy táncbemutatón – a gyerek biztosan utánozni akarja majd a te viselkedésed: vagyis keresni fogja azt a tevékenységet, amivel ő is hasonló élményt élhet át!
Tetszett a bejegyzés, vagy nem értesz egyet? Mondd el a Facebookon! www.facebook.com/fitneszanyu Várlak a blogban 3 nap múlva, amikor átrágjuk a témát: mire jó a kondi és mire a kardió edzés! 🙂 Üdv, Blanka
Oldal ajánlása emailben
X
