Minden aerobik-rajongó számára ismerős Lamm Nikó neve. Nemcsak számtalan aerobik órája miatt, hanem mert ott van minden nagy rendezvény színpadán, sőt, jónéhány oktatói továbbképzést is levezényelt már. Én magam is egy dance-step továbbképzésen ismertem meg őt, és azt hiszem, köze van hozzá, hogy azóta is ez a kedvenc óratípusom. : ) Nikó immár egy gyönyörű kisfiú anyukája. Olvassátok szeretettel a vele készült interjút – a tőle megszokott, laza stílusban! : )
1. Régóta a hazai fitnesz-szakma elismert arca vagy, nemrég pedig megszületett a gyönyörű kisfiad. Hogyan, milyen lépésekben változtattál az aktív életmódodon, mikor kiderült, hogy babát vársz?
Üdvözlet minden Kedves Olvasónak! Nos, sajnos nem volt egyszerű a kezdet, 
már a 7. héttől korházba kellet vonulnom vészes terhességi hányással- konkrétan 4 nap alatt fogytam 4 kilót- , így az orvosom azt javasolta várjunk az aktív életmóddal a 16. hétig, illetve addig, amíg a kötelező vizsgálatok azt nem mutatják, minden rendben a babával! Szerencsére a 12. héttől minden normalizálódótt, a vizsgálat eredmények is jók lettek, így 16 hetesen újra elkezdtem mozogni! Terhességem előtt heti 11-13 órám volt (koreografált, zsírégető, alakformáló, body&mind), így áldott állapotban azért bőven megelégedtem heti 5-6 órával. Persze vannak óratípusok, amiket egyszerűen le lehet “vezényelni” úgy hogy nem szakad meg az ember lánya, természetesen ehhez kell a jól betanított, ügyes vendégkör! : ) Nem volt nehéz az órarendet átszabni sem, hiszen saját termet működtetünk már lassan 4 éve két barátnőmmel, (Földvári Zsófival és Szutter Bettivel) szóval nem kellett attól tartanom hogy ‘megváltozott munkaképességem’ miatt elbocsájtanak! : )
Ha jól emlékszem valamikor a 8. hónapban álltam le az aktív életmóddal, de még szülés előtti héten is bejártam a vendégekhez a terembe csacsogni… : )
2. Mikor kezdtél el újra órát tartani a szülés után? Milyen típusú óráidat hol látogathatják az olvasók?
Hmmm…ha jól emlékszem 8-9 héttel szülés után már visszatértem a terembe, 
természetesen orvosi konzultáció után! Természetes szülésem volt, komplikációk nélkül. Először nagyon keveset, 2-3 órát tartottam egy héten, aztán a harmadik hónaptól teljesen át kellett vennem a terem irányítását…puff bele a mély vízbe…de megoldottam! : ) Szerencsére a férjem és a család sokat segít. Napi 3 órát töltök távol a fiamtól, addig apukája vigyáz rá, így én is kicsit ‘szabadságra megyek’, ők pedig jobban, és hamarabb összeszoknak! Estére egy új anyukát és feleséget kapnak vissza! Nálunk tökéletesen működik ez a rendszer, talán 2-3 alkalommal tértem haza nagy ordításra. Az utóbbi 2-3 hónap óta pedig mindig béke van! : ) Jelenleg csak a saját termünkben dolgozom, a TornArénában www.tornarena.hu , ahol koreografált Dance Moves, Dance Step órák mellett hagyományos zsírégető (ZsírGyilkos), alakformáló (FormaTorna) órákat is tartok. Ezenkívül van súlyzós edzésem (IzomÜzem) is, és néha nagyon jól tud esni egy kis jóga!
3. Jut-e időd a “munka-órákon” kívül mozgásra, pl. a saját edzésedre vagy aktív kikapcsolódásra? Ha igen, hogyan oldod meg a pici mellett?
Szülés után az első 2 hónapban nagyon tervezgettem hogyan, mit és mennyit fogok edzeni, aztán már csak az órarend szerinti óráimra jutott energiám, plusz bejött egy-két személyi edzés is! Mivel a hivatásom teljes kikapcsolódást nyújt, nem szenvedek hiányt. Persze azért jól esik beiktatni egy-egy mozit a párommal, vagy kévázós-beülős traccsparty a barátnőkkel. Ilyenkor mindig a nagyszülők vannak műszakban.
4. Sok sportos, pörgős nő frusztrálónak érzi, hogy a baba miatt egy ideig óhatatlanul is “lelassul az élet.” Te éreztél hasonlót? Ha igen, hogyan kezelted?
…hogy lelassulna az élet? Nálam inkább felpörgött: a gyerek, a terem…Ha egy 
kis változatosságra vágyom, a férjem mindig partner abban hogy programot szervezzek, ő szívesen tartja otthon a frontot! Persze maximum 2-3 óránál tovább nem lépek le, hazahúz a szívem! : ) Ha a tűréshatárunk végénél tartunk, jól jöhet egy nagyobb párna, és pár jól irányzott jobb- bal egyenes! Tuti módszer! : )
5. Mit üzennél a Blog olvasóinak 1-2 mondatban – mint edző és mint anyuka?
Édesanyaként szerintem a legfontosabb, hogy az anyuka létünk mellett ne veszítsük el a korábbi énünket…ha kiegyensúlyozott anyukák , feleségek szeretnénk lenni, mindenképpen maradjunk meg a régi Marcsinak, Szilvinek, Eszternek, Juditnak, Kingának… Mindig kell hogy szakítsunk magunkra időt, harcoljunk ezért, logisztikázzunk. Azt a ‘GONDOZÓ’ gombot, ami szüléskor bekapcsol, állítsuk pár órára ‘stand by’ üzemmódba, küzdjünk meg a lelkiismeretünkkel ilyenkor, ne törődjünk a rosszalló arckifejezésekkel, felejtsük el a felhalmozódó mosatlant, vasalni valót, csak a kikapcsolódás a lényeg! Így gyermekünk és férjünk egy felszabadult energiákkal teli anyukát és feleséget fog visszakapni!
Edzőként pedig azt javaslom, ha várandósság alatt szeretnénk folytatni a mozgást, mindenképpen konzultáljunk először az orvosunkkal! Ha testtudatunk és önismeretünk elég fejlett, pontosan fogjuk érezni mikor, hol vannak a határok, és ezt persze a baba is jelzi majd! Szülés után várjuk ki a kötelező 6 hetet, és “ha az orvos másképpen nem rendeli” – irány az edzőterem, vagy a futópálya…persze csak lassan…fokozatosan!
Azok akik eddig nem sportoltak, semmiképpen ne a várandósság alatt kezdjék el, figyeljenek az étkezésre addig, szülés után pedig majd jöhet a jól megérdemelt mozgás!
Sokszor találkozom a “már régóta nem edzem”, vagy “soha nem edzettem, de le akarok fogyni 2 hónap alatt” problémával. De milyen jogon is várhatjuk el ezt szervezetünktől, ha hosszú hónapokig, évekig mostohán bántunk vele?!!! Sportoljunk azért, mert jobb a közérzetünk tőle, mert jó a társaság, mert kikapcsol! Legyen a fogyás csak egy másod-harmadlagos és nem elvárt mellékhatás! Jó edzést Mindenkinek! : )
Oldal ajánlása emailben
X
mutatja hogy azokban a sportágakban, ahol a férfi és a női világrekordokat egyaránt nyilvántartják, a női versenyzők teljesítménye általában 10%-kal marad el a férfiakétól. De ez az összehasonlítás is félrevezető lehet! Például 1970-ben a legjobb 400 m-es gyorsúszó jobb időt úszott, mint a legjobb férfiúszó az 1950-es évek közepén! Ezek szerint a fejlődés igencsak biztató.
