Októberben határoztam el, hogy elindulok felfelé az érzelmi és fizikai mélypontról, és a 30 lépésből már 10-et megtettem 🙂 Ez a 10. egy elég lényeges, évek óta halogatott lépés volt, de most az ünnepekhez még pont passzolt is. A kiinduló pont az volt, hogy 7. lépésként a hála és elégedettség gyakorlása volt a feladatom, és rá kellett ébrednem, hogy
habár rengeteg dologért lehetek hálás (a gyerekemért, az egészségemért, a munkámért, a családomért, stb), de napi szinte, apró örömökből, élvezetekből elég kevés van az életemben.
Nem nagyon van olyan dolog, amit csakúgy csinálnék, mert jó. Mert élvezem. Mert örömet okoz. Nagyon szerencsés vagyok, mert olyan munkám van, amit szeretek, és olyan emberek vesznek körül időm 99%-ban, akiket szeretek, és jóféle gyerekes programokból sincs hiány – de hogy valamit csakúgy kedvtelésből csinálnék, az nagyon ritka.
Évekig úgy gondoltam, hogy majd jön egy nyugisabb időszak, mikor időbeosztásban, energiában és anyagilag is eljön a fordulópont, és beiktatom az életembe a szórakozást, a cél nélküli vidám teendőket, a hobbykat, és lesz időm örülni. De rá kellett ébrednem, hogy
sosem jön el ez a pillanat, hacsak nem tudatosan választunk ilyen pillanatokat.
Ezért elkezdtem igenis időt szakítani arra, hogy az élet szépségeit is megéljem, és írtam egy listát olyan dolgokról, amik csakúgy örömet okoznak, pedig
nem hoznak fejlődést edzésben,
nem hoznak előrelépést a munkában,
nem válok általuk jobbá, nem fejlődik az önismeretem,
nem hoz pénzt a konyhára,
nem fejlesztem vagy nevelem vele a gyerekem,
nem leszek általa jobban szervezett, és hatékonyabb…
… csakúgy, szimplán, örömet okoznak, amíg végzem őket!
Íme néhány példa a listámról, azokról a dolgokról amik csakúgy, mindenféle fejlődési szándék nélkül örömet okoztak az elmúlt 2 hétben:
- új hobby (ami sport, de nem fitnesstermi)
- újféle sminkek kipróbálása
- hidratáló-simító arckezelés a kiszáradt bőrömnek
- új zenék edzéshez
- egy kedves üzenet egy kollégának (mivel munkahely váltásban vagyok, ez adta magát a búcsú ajándékokhoz)
- 1 moziélmény
- kirándulás egy városban, ahol még nem jártam
- 1 múzeumos délután
- 2 új könyv
- este “a 3 legjobb dolog aznap” felsorolása a gyerekemmel
- őszintén érdeklődni valaki iránt, akivel régen beszéltem
- egy szuper utazó kávésbögre az unokatesómtól:
egy szuper 2018-as határidőnapló a húgomtól:
Még jó sok dolog van a listámon, de most nem ezeket sorolom fel, hanem leírom, hogy ez a lépés nagyon fontos, ugyanis kapcsolódik a fitneszhez! Méghozzá
a túlevések kapcsán.
Korábban a Holisztikus Blogban írtam róla, hogy a túlevéseknek többféle oka lehet, nemcsak az “unalomevés” és a “bánatevés” létezik! Létezik az ingerhiányból fakadó evészet, a szexualitás hiányából és az intimitás hiányából fakadó evészet, lehet az ok, hogy kevés elismerést kapunk, vagy hogy akadályoztatva érezzük magunkat, esetleg, hogy nincs rendszer az életünkben, és ehetünk kényszeresen azért is, mert kevés az életünkben a valódi öröm vagy élvezet.
Bevallom, én is hajlamos vagyok több kalóriát bevinni a kelleténél, és erre eddig csak a mennyiségek kontrollálása volt a megoldás – azonban azt tapasztaltam, hogy
ha egy újabb kontrollt iktatunk be, az amúgy is túl kevés lazaság-szórakozás-élvezet mellé, akkor az arány még jobban felborul, és a túlevések óhatatlanul visszatérnek, hisz akkor már valóban ez marad az egyetlen kontroll-nélküli cselekedet és/vagy örömforrás!
Ergo, a “csakúgy jól lenni” pillanat, szórakozás és élvezet mennyisége összefüggésben van az étkezésünkkel, az alakunkkal és egészségünkkel. Magamon és vendégeimen is észrevettem már, hogy az izgalmasabb, vidámabb életszakaszokban szebben eszünk, jobb formában vagyunk, de ezzel a 10. lépéssel most szó szerint a saját bőrömön érzem a különbséget!
Úgyhogy még fogok erről írni, mert biztos, hogy ez a dolog nemcsak engem érint. A 11. lépéssel pedig hamarosan jövök 🙂
(A korábbi lépésekről itt olvashatsz)
Oldal ajánlása emailben
X
