Hadd kezdjem a mai posztot egy kis önvallomással: amikor 16 évesen (tehát 14 évvel ezelőtt) elkezdtem futni és aerobikozni, nem volt más kívánságom, mint hogy kicsit fogyjak. Nem sejtettem, de hamar rájöttem, hogy ezzel egy olyan útra lépek, amelyen a karcsúbb test csak egy apró pozitív mellékhatás – mert annyi minden másban is fejlődök és olyan sebességgel ismerem meg önmagam, ahogy addig esélyem sem volt. Később ez megállás nélkül folytatódott és a “2. nagy fogyásom” (a szülés utáni) csak fokozta az elköteleződésem a fitnesz mellett, pedig akkor 20 kilótól kellett megszabadulnom. (Képek itt!)
Pontosan ezt szeretem a fitneszben, hogy a nagyon egyszerű lépésektől (Pl. “szeretnék pár kilót, tehát futok heti 3x a szabadban.“) nagyon komplex folyamatokig lehet eljutni: nőtt az önbizalom – de nem csak a formálódás miatt, hanem mert ráébredünk, hogy képesek vagyunk összeszedettek és céltudatosak lenni. Nő a terhelhetőség, fejlődött az akaraterő, nő az önértékelés és önismeret (nemcsak a pozitív oldalunkat és erősségeinket, de a gyengeségeinket is megismerjük).
A fitnesz olyan, mint egy kapu, amin egy egyszerű kívánsággal besétálunk, majd egy olyan úton találjuk magunkat, ahol nincs megállás: mélyebbre kell ásni, szembenézni a gyengeségeinkkel, megmászni a saját hegyeinket, és akár akarjuk, akár nem, az úton rengeteg erősségre teszünk szert.
És ez az, ami miatt ezt a pályát választottam és rajta is maradtam az elmúlt 11 évben, és képviselem a tudatosságot és őszinte önismeretet a felszínességgel teli fitnesz-piacon. Az elmúlt 30 lépésemmel is erre törekedtem, minden vendégemnek felajánlom ezt a nézőpontot az edzések mellé, és kicsit erről is szól a blogom. Nagyon hiszek benne, hogy a fejlődés akkor lehet csak valódi és értékelhető, ha az testi-lelki-szellemi síkon is felfelé halad, és minden irányból támogatjuk.
Az utolsó feladat tehát a 30 lépéses projektemben:
SZÁNJUNK IDŐT AZ ÖNISMERETRE ÉS ÖNFEJLESZTÉSRE!
És hogy mely területre fókuszáljunk?
Az nagyon-nagyon egyéni. Én a “30 lépés felfelé” feladataiban olyan területeket érintettem, amik NEKEM okoznak fejlődést. De hogy pontosan ez a 30 feladat lesz Neked is kihívás, az kérdéses. Hiszen annyi félék vagyunk, nem valószínű, hogy pontosan ugyanazzal a 30 erősséggel és gyengeséggel rendelkezünk 🙂 Én sok időt szántam rá az elmúlt 1 évben, hogy a legfélelmetesebb “hegyeimet” azonosítsam és megmásszam – bár van, amit még mindig gyakorlok, például a jelen lenni a jelenben agyalás helyett…
Nekem lehet, hogy feladat kilépni a keretekből, tervekből, agyalásból és belazulni, másnak viszont pontosan az a kihívás és fejlesztendő terület, hogy tervezzen, kereteket alkosson, lazulás és felejtés helyett tudatosítson. (Ők jönnek hozzám edzésre, hehe:) )
Az viszont jó lehet első lépésnek, ha azonosítod a fejlesztendő területeket például egy ilyen “életkerékkel”:
Egy ilyen életkerék -persze üresen, hogy kiszínezhesd- lesz az e-bookban is 🙂
…vagy ha hozzám hasonlóan összeírsz mondjuk 10 olyan lépést, ami neked kihívás lehet, és naplószerűen (szépen nyugodtan, legalább 1-2 hetet adva minden fejlesztendő szokásnak!!) nekiállsz megzabolázni egy gyenge területet vagy tovább erősíteni egy erősségedet! Egyébként nem mindegy ezt milyen arányban tesszük, de “30 lépés felfelé” e-bookban erről is írok Nektek! >> az e-bookról bővebben a honlapomon olvashatsz!
CSODÁS ÉPÜLÉST-SZÉPÜLÉST, FEJLŐDÉST KÍVÁNOK MINDENKINEK! 🙂
Blanka
Kommentek