Hadd kezdjem azzal, hogy nem szeretnék és nem is tudnék a tökéletes szülő szerepébe bújni, és a hurráoptimizmus is távol áll tőlem. Az alábbiakat azért írom le, mert érdekes tapasztalás nekem is – anyaként is, meg segítő szakemberként is – hogy mit hozott ki belőlünk a 2020 tavaszán átélt “lesőhullámos” karantén.
Ugyanis most már megy a suli (Ádi 3.-os lett), és elképesztő látni, hogy a március-májusi időszaknak, azon belül is a mi kis közös törekvéseinknek meglett a gyümölcse!
(Hozzá tartozik, hogy nyáron is folytattuk a heti 2x félóra közös matekos-magyaros-angolos járékos tanulást, csak hogy gyakorolja a lentieket…)
A karantén első heteiben rá kellett jönnöm, hogy Ádi valahogy nem kapta els 1. és 2. osztályban a fonalat, rengeteg dolog, feladat és infó lóg a levegőben, ami borzasztóan frusztráló. Az első dolgom volt, hogy napirendet alakítottunk ki, és egy feladatos füzetet, amiben követtük, hogy mely feladatokkal, leckékkel hol tartunk. Pipáltuk, ami kész volt, igyekeztem lépésről lépésre haladni, de előtte mindig megbeszéltük, hogy mit miért kell előre sorolni (priorizáltunk), és mennyi idővel számoljunk.
MOST: félév elteltével azt látom, hogy gyönyörűen vezetett, pipálgatott leckefüzettel manőverezik a mindennapokban, átlátja hogy miből mikor írnak, mennyi feladat van – vagyis megszűnt az “úszás az árral”, és ez jókedvűvé és nyugodtá teszi…
Korábban eszembe se jutott, hogy magával a “hogyannal” is baj lehet, de rá kellett jönnöm, hogy ez a feladat is rám vár:
MOST: látszik, hogy rengeteget csiszoltunk a hogyanon, eltűnt az életünkből a hiszti, mikor le kell ülni tanulni. Ha nem tudod, hogyan tanulj meg egy verset, bizony elég frusztráló a tudat, hogy meg kell csinálni… ÉS ezzel egyszerűen felvettük a fonalat tudásban is. Újabb önbizalom és jókedv adag.
A nagypapám és anyukám mottója, hogy ha valakiben megteremted az igényt a tudásra (mert érdekesen vezeted fel a témát, izgalmasan közelíted meg), többé nem kell küzdened azzal, hogy tanulni kell. Az érdeklődés a kulcs szó. karantén alatt erre is volt végre idő: együtt nézegettünk utána a környezetből tanult dolgoknak, természetfilmet kerestünk róla, elolvastuk az olvasókönyvben lévő részlet folytatását, megkerestük a dalok modern feldolgozását… Előtte is csináltunk ilyet, de korántsem minden tárgy és téma vonatkozásában.
MOST: végre megnyílt! Elmondja, mi izgi, mi jutott még eszébe, mit tart izgalmasnak…
És mi köze ennek a fitneszhez, coachinghoz, amiről ez a blog szól?
Hát hogy szuper érzés volt bevetni az eszközeimet, ötleteimet a saját gyerekemnél – az ő sikere érdekében! Mert edzőként és coachként is ezt csinálom: keresünk kapaszkodókat, rendszert építóünk fel, tervet kovácsolunk annak érdekében, hogy valami jobban működjön.
Ez az én esetemben általában az egészséggel, alakformálással, önbizalommal, hétköznapok folyásával kapcsolatos témák – mivel én edző és életmód coach vagyok, de természetesen lehet dolgozni hasonlóan koncepciózusan a karrieren, párkapcsolaton, stb.
Ha felismerjük, mi miért nem működik (fejlesztendő terület), és mik az erőséégek amikre viszont támaszkodhatunk, akkor nagyon szép, hosszútávú változásokat lehet elérni! <3
