Elindult a digitális oktatás! (1. rész) – A kisfiam imádja

• blanka
• 2020. március 21. szombat

Mint anyuka és mint életmóddal foglalkozó szakember is izgatottan vártam, hogyan hat majd ránk az otthoni suli. Ehhez hozzájött egy csepp abból a gyerekkori álomból, hogy tanító néni legyek, szóval önző módon a saját elnyomott céljaimat is ki akartam élni. Pluszban úgy éreztem, hogy végre van időnk áttekinteni mindent, felveszem a fonalat, megértem miben hol tart a gyerekem – az eddigi rohanásban ugyanis a periférikus tárgyakkal nagyon keveset foglalkoztunk otthon…

KONKLÚZIÓ:

imádjuk az otthon tanulást!

 

Ami miatt könnyű:

• Nekem egyetlen gyerekem van, Ádi, ő is már 8 éves, és elég jól tudunk együttműködni. (Biztos vagyok benne, hogy más 2-3 vagy még több gyerekkel otthoni sulit koordinálni, vagy makacsabb gyerkőccel.) Én máris bevetettem egy új otthoni órarendet, hisz a rendszerben gondolkodás segíti a biztonságérzetet és együttműködést (erről készült egy videó ma a Zárt Klubban!) – így mindig tudjuk mi következik, hogyan néz ki a nap, ez látom, hogy neki is segít.
• A tanítónénink és bácsink csodálatosan ráérzett a tartható mennyiségekre: épp teljesíthető, épp elég, nincs krepp-papíros-ragasztós technika házi gyöngyökkel (hallom, hogy másnál van…) Ráadásul a jelen helyzettel és egymással is összehangolják a feladatokat: pl. technikára pudingfőzés a gyerekkel teljesen jó közös program is, a szoba növények meglocsolása (környezet) segítség, rajzból meg a társaskészítés szorzőtáblával abszolút 3:1-ben megoldás.
• A tesiórát tudatosan rakom össze: napi 2x is mozgunk (egyszer otthon, egyszer a környező utcákban téve egy kör – de ez lehet, hogy már nem sokáig kivitelezhető), hisz most nagyon elmaradunk a rendes átlagtól mozgásban! A tesi órának van eleje és vége (bemelegítés és levezetés, nyújtás), a haranggörbét tartom (vagyis fokozatosan nő az intenzitás majd csökken), és minden kondicionális képességet igyekszem fejleszteni az egyensúlytól az állóképességen át a rugalmasságig.

 

Mindent összevetve viszont az én gyerekem imádja ezt a szisztémát (egyelőre), mert az ő tempója szerint haladunk, közös élményeket szerzünk, az eddig levegőben lógó félinformációk és lemaradások a helyükre kerülnek. Most készítettünk el 12 szókártyát angolból, olyan szavakról, amit ősz óta nem tud megjegyezni… Rengeteg félelem és frusztráció oldódik, ha felvesszük a fonalat – és erre most van idő.

Ami miatt nehéz:

Mivel nekem is haladnom kell a dolgaimmal, néha bizony a TV és a telefonos játékok előkerülnek – az eddigi minimálhoz képest sűrűbben. Biztosan alakítunk még ezen, de az egyik mottóm a mostani helyzetben, hogy nem görcsölünk túl, nem kontrollálunk túl, szóval belefér a napi 1-2 óra. A mozgás és tér hiánya is nehezíti az otthonmaradást (bele sem merek gondolni mi lesz ha ez hetekig így marad!), illetve a kis barátok és egyéb szeretteink hiánya…

Ti hogy vagytok ebben az őrületben, Anyukák? 🙂

 

Hámori Blanka vagyok, edző és coach, anyuka, vállalkozó, blogger. Mindenféle dolgok történnek velünk – ahogy Veled is, kedves Olvasóm – és ebben a blogban erről igyekszem, kicsit anyukaként, kicsit szakemberként írni. Tudsz hozzám fordulni egyéni tanácsért, csatlakozhatsz a Facebook-csoportokhoz, megtalálod a termékeimet is a honlapomon.