Anyu, a konyhamalac

2019. Mar. 27.

Ádám fiam egy kegyes mozdulattal elvette a babapiskótát, beleharapott, majd eldobta. Én pedig automatikusan utánanyúltam, és eltüntettem – a saját számban.

Akkor hasított belém az érzés.

Ez így megy majd egy éve, és még csak észre sem vettem?! Hány babapiskótát ehettem meg csak azért, mert az én szám közelebb van, mint az asztal vagy konyhapult, ahova letehetném / eltehetném?! Eszembe jutott az is, hogy hány anyától hallottam már: azért képtelenség gyerekkel formában maradni / formába jönni, mert megesszük a maradékokat. Akkor most mi van?!

A szüléssel nemcsak édesanyává, de hivatásos konyhamalaccá is válunk?!?!

A felfedezésem után kíváncsi lettem, hány plusz kalóriát jelenthet naponta az, hogy Ádám nem tömi magába az ételt az utolsó morzsáig, ha már nem éhes (teszem hozzá: hálistennek!) Így egész nap félretettem a maradékokat, és most tételesen van benne az edényben:

– 1 kb. fél szelet kenyér
– kb. negyed csészényi tejbegríz
– pár kanál rizs
– 3 x fél babapiskóta
– kb. 5 korty tápszer
– fél banán

Ez nagyjából kalória lehet?! És csak ma! Csak egy gyerekkel! Aki még csak egyéves – ergo olyan hú-de-nagyon-sokat és „igazi” kajákat nem is eszik egyelőre! Mi lesz később?! Mennyi plusz kalóriát viszünk be mondjuk egy év alatt – szükségtelenül?!

Az „anyuka, mint konyhamalac”-jelenség gondolom nemcsak nálam és az én ismeretségi körömben létezik. Ez egy létező probléma, hiszen

1. megtanultuk, hogy ételt kidobni nem helyes
2. van, amit el lehet tenni a későbbiekre a piciknek, pl. egy kicsit megcsócsált babapiskótát, na de 3 kanál főzeléket?!
3. igaz, később beilleszthetném a saját étkezésembe „legálisan” pl. a fél szelet vajas kenyeret vacsorára, de ki akar mindig kis nyálas kezek által összetapicskolt étellel találkozni a tányérján?! 🙂 És turmixolt húslevessel kezdeni az ebédet?! 🙂

Mi hát a teendő? Ti mit kezdtek a gyerek(ek) maradékával? Megoldási javaslatokat várunk a blogba!!!!!!!!!!!!!!!!! (Az első már meg is érkezett egyébként: „én a férjem elé tolom, ő úgyis imád enni, és olyan alkat, hogy bármit megehet, nem hízik!”) 🙂

Várom a megoldásokat, ötleteket – vagy csak a megerősítést, hogy más is küzd a „konyhamalac”-effektussal itt vagy a Facebookoldalon!

UPDATE:

A fenti cikk mergírása óta eltelt 6 év, azóta a konyhamalac-effektus mérséklődött, mert:

a gyerek már tud szólni, kb. mennyit fog megenni (az enyém abszolút nem vevő a túlevésrehálistennek)
megmaradt “értelmes ételeket” könnyebben félre lehet tenni, mint a megcsócsált babapiskótát
egy idő után egyszerűen elegem lett a 2 kanál maradékokból és kikotrom a kukába
bekerültünk a közétkeztetés csodás világába, vagyis a hét nagy részében nem is tudok róla ha megmaradt az ebédből (Na egyébként ez is megér egy külön cikket majd…)

Kérdésed van? Segítségre vágysz? Töltsd le az ingyenes anyagokat a honlapomról, vagy olvass többet a témában! Várlak edzeni vagy coaching folyamatba, ha aktívan változtatnál! 🙂