“Egy érzelmi hullámvasúton ülsz: szállj le róla” – mondta egy éve Bagoly, alias Seiler Tünde kineziológus kolléganőm, úgy másfél éve. Úgyhogy ez nem a “heti feladatom” a 30 lépéses projektben, hanem (mint szangvinikus embernek) egy állandó feladat. Igazság szerint korábban már írtam erről, amikor az ” érzelmi spiral” volta a téma:
A huszas éveimben ezen a spirálon száguldoztam fel s alá a legboldogabb állapotokból a mélységekig – akár napi többször.
De folyamatosan kerestem a megoldási technikákat, hiszen a harmóniára törekszem mióta az eszemet tudom, és rengeteg energiát emésztett fel az állandó érzelmi alkalmazkodás… Ma már hálistennek egy csomó módszer segít a kiegyensúlyozottabb napokban:
1. Néha egyszerűen emlékeztetem magam, hogy most kiszállok a hullámvasútból és lenyugszom. Ilyenkor szószerint megkönnyebbülök.
2. Nagyon sokat pihenek: ugyanabban az időben kelek és fekszem, és elegendő tápanyagot viszek be. Elalvás előtt a Mg+B6 vitamin alap. Szinte érzem, ahogy az idegrendszerem és a kedélyállapotom kisimul.
3. Az őszinteség a kulcsszó lett az évek alatt és hogy nem véleményeket állítok (“Te ilyen, olyan vagy…”) hanem amit én érzek (“Én úgy érzem, hogy… Rosszul esett, amikor…”) Egyszóval: kommunikáció!! Sok rágódást megspórolhatunk.
4. Feszültséglevezetés: sport! Nyáron kevesebbet edzettem, de amikor néha kimentem egyet futni vagy jól megizzadtam, érezhetően jobb hangulatban folytattam a napom, mert pozitív érzéseket hoz: megnyugvás, sikerélmény, elégedettség, plusz fizikai fáradtság és egy csomó oxigén.
5. Bizalom: alapvetően bizalmatlan típus vagyok, de ezen is próbálok tudatosan változtatni. Ha az alap biztonság érzet megvan (“nem vagyok egyedül a világban” – ez egyedülálló anyukáknak elég nagy kihívás…), akkor minden szebbnek tűnik. Általában nem valóban magamrahagyott voltam, csak zárkózott. Amint kicsit nyitunk, a bizalom is nő.
Igazság szerint, segített az a felfedezésem is, hogy nem kell egésznap egy túlhevült hurráoptimizmusban tölteni a mindennapokat, csak a lehető legjobban elvégezni a munkát. Nem kétségbeesni, ha új feladat van, hanem derűsen és odafigyelve venni az akadályt.
Egyszóval, a kiborulások és nagy túlhevülések ideje lejárt, vagy csak annyira az életem része, amennyire kell😊 Mindezt a gyerekemmel a sulikezdésben, és a munkámban is alkalmazom, és úgy érzem, könnyedebb általa az élet.
Csodás épülést-szépülést, gyógyulást mindenkinek!:)))
Blabka
Kommentek