Mindig is nehezen kapcsoltam ki, olyan típus vagyok, aki valamiért szívesebben agyal a “kötelező” dolgokon folyamatosan, mint lazít 🙂 Talán mert szeretem a munkám, talán mert a kötelességérzetem kicsit magasabb az átlagnál, talán mert türelmetlen vagyok és nem szeretek folyamatokat elnapolni. Mindig van valami teendő, mindig valamiben el vagyok maradva, és ehhez most jött a suli, és egy költözés… De ettől függetlenül tudom, hogy kikapcsolni, a teendőket félretenni és csak úgy élvezni a jelen pillanatot -lehetőleg azokkal, akiket szeretünk- nagyon fontos! Erről szól a golflabdákról, kavicsokról és homokról szóló kis történet is, amit a cikk végére tettem.
Szóval én ezen mindig is igyekeztem változtatni, és ezen a nyáron 2 dolog is elősegítette ezt a feladatot:
Jött nyáron 2 nagyon fontos új élmény is:
- A kisfiam szuper így 6 évesen: ezen a nyáron valami elképesztő sebességben ért meg a komolyabb programokra, hosszabb kirándulásokra, minőségibb programokra… Képzeljétek, 2x is nyaraltunk és mindkettőt élveztem is! 🙂 Bevallom, hogy sokkal egyszerűbbnek érzem vele az életet, és míg kis korában a hétvége egyfajta “2. műszak” volt, most pár hónapja tényleg pihenésről és programokról szól az életünk.
. - Érkezett valaki az életembe, aki mellett néha már egész jól el tudok lazulni, és nem agyalni a félelmeken, a teendőkön és a végeláthatatlan munkán. (Nincs könnyű dolga velem szegénynek 😛 )Mindenféle jó kis programokat talál ki nekünk, és most hétvégén például majdnem 2 teljes napot töltöttünk Budapesten kívül, munka nélkül, ami nekem a lazaság netovábbja :)))
Egyszóval: most sokkal jobban az életünk részei a közös minőségi programok, amiket már előre várunk! és amik során kikapcsolom az információ áradatot, és arra figyelek, akiket szeretek. Ehhez a témához egy nagyon frappáns képet is találtam:
(És alul lásd a videót, amit említettem)
Kommentek