Aki ismer tudja, hogy az egyik kulcsszó az életemben a KONCEPCIÓ – már poénszinten megy a családban meg a munkahelyen is, hogy nálam nincs olyan, hogy ne legyen koncepció, és ami a naptáramba nincs beírva, az nem is létezik:) A legjobb barátnőm, ha félórával a tervezettnél félórával korábbra teszi a szokásos heti telefonon-dumálást, kifejezetten gratulál a spontáságomhoz. 😛
Szóval a koncepció szerinti haladás nem rossz szokás, ha munkáról, edzésről, gyereknevelésről van szó, de ha mégis bedől a terv, akkor teljesen el tudok veszni, és ez viszont nem olyan jó! “Azt kell gyakorolni, ami még nem megy.” Nekem a tervezés és lépésről lépésre haladás megy (valójában a munkám során ezt tanítom másoknak!), de azt sem ártana gyakorolni, ami még nem megy:
Kicsit Anikó feladata a #12naposkihivasban is rímel erre, amiben azt a kérdést feszegeti: vajon kinek és miért akarunk megfelelni? Mert bizony én is hozom valahonnan ezt a tervezés-mániát és a hibázástól való félelmet!
Apró dolgokban igyekszem rugalmasabb lenni, spontán lenni. Ezekben a hetekben ezt is gyakorolom, de bevallom, hogy az elmúlt 30 lépés során még egyik feladatot sem láttam ennyire reménytelennek! 🙂
Be kell valljam, ezt a módszert még évekkel ezelőtt egy olyan valaki ajánlotta, aki az én fogalmaim szerint a spontánság és nemösszeszedettség mintaképe volt, és ezt a kérdést és eleve a hozzáállását egyáltalán nem is értettem. Mostanában viszont valahogy eszembe jutott, hogy néha bevetem.
Csodás fejlődést épülést, szépülést Mindenkinek:)))
A 30 lépéses projektet azért indítottam, mert nem voltam jól, az eddigi lépeket itt olvashatod.
