Nem illik róla beszélni, mert anyának lenni jó. És tényleg az. És én aztán tényleg ki nem állhatom, a “Jajj mi, anyukák, ugye…” típusú keserédes posztokat. Panaszkodni meg végképp nem szeretek.
De valljuk be: anyukaként néha úgy érezzük, hogy szószerint egyetlen percre sem állunk meg. Mikor egy pörgős-agyalós-rohanós nap után hazaérünk, és csak leülnénk egy percet szusszanni, máris jön a műszakváltás: hallgatjuk a gyerek mesélését (+ értelmezzük és reagálunk), ugyanezt megtesszük a párunkkal (akinek van), majd következnek az otthoni teendők gyakorlati kivitelezése, és agyban a továbbiak koordinálása, és munka jellegétől függően esetleg még munkahelyi témák is be-bevillannak a fejünkbe. És a hétvége… akármilyen szuper programokat is tartalmaz, szintén tud nagyon fárasztó lenni. Még ha fel is töltődünk lelkileg: fizikailag érezhetjük magunkat kifacsarva. Vagy fordítva… Én néha vasárnap este azt érzem, hogy “Na akkor MOST jöhetne egy hétvége!“
💻 A sok telefon-nyomkodós anyukával kapcsolatban is meggyőződésem, hogy egy-egy facebook-átgörgetős 10 perc egyfajta túlélési, agykikapcsolós instant recept, ugyanis a rengeteg napi infó, teendő, rohanás közben szószerint OFF-üzemmódra kell néha kapcsolnunk. Különben megbolondulunk. Persze, ez nem megoldás, hisz a közösségi oldalak, a cikkek ÚJ INGEREK, amit további frusztráltsághoz vezetnek! A gyerek felé pedig nagyon nem helyes kommunikáció, hogy látszólag figyelünk csak és úgy válaszolgatunk, miközben még a szemkontaktus sincs meg. Én kiiktattam ezt – tudatosan odafigyelve.
🍜 Másik (talán szintén nem tudatos) pótcselekvés az evés az anyukáknál, és valamilyen szinten megértem, hisz ha eszünk, legalább a szóbeli reagálás alól fel vagyunk mentve. : D És ha külön helyiségbe el is vonulhatunk leülni enni, akkor végképp garantált egy kis nyugalomsziget! No, persze enni kell, de ha az evés a nyugalom-szigetet és csodás-magányt képviseli épp, akkor az bizony érzelmi evés, ami az elhízások egyik fő okozója. Szóval ezt is jó észrevenni és kiiktatni…
… de valamiféle 10-15 perces lélegzetvétel igenis kell.
Én ráadásul egyedülálló anyukaként javarészt egyedül állok a számtalan kérdés, mesélés kereszttüzében, így egyszer sem tudok azzal a nyugodt tudattal kitérni a reakció alól, hogy valaki majd csak reagál helyettem… Szóval én ezeket a kis villám-pihenéseket vetem be, mikor érzem, hogy az idegrendszerem túlterhelt, és egyre ingerültebben adom a válaszokat…
1. “Most adj egy negyed órát, kicsim”
Ha nagyon elegem van, szólok a gyerekemnek. (A kamu-pisilés ami 10 percig tart, nálunk mostanában már nem válik be, szerintem sejti hogy kamu, és valamivel megtalál ajtón keresztül : )) Szóval: szólok, hogy most adjon 10 percet vagy negyed órát, amíg összeszedem magam, vagy lélegzethez jutok, vagy iszom egy kávét. Mikor például hazaérünk egy hosszabb nap után, bevásárlást cipelve, már tudja is, hogy cipő levétel után “Anya rendezi a sorait” – kipakol, letusol vagy csak átöltözik. Utána a felfrissült anyával ő is jobban jár, akár újra el is indulunk játszóterezni vagy mást csinálunk.
2. Anya olvas, te pedig…
A délutáni vagy hétvégi program néha az a fajta csendes pihenő, amikor együtt vagyunk, de mégis elfoglaljuk magunkat. Csendben. Igen, néha nagyon kell a csend, az idegrendszerünknek is – a gyereknek meg főleg. Nálunk bevált az a (a gyerekkoromból hozott) program, hogy míg én olvasok, a gyerek hasalva lapozgat egy könyvet vagy kirakózik vagy épít. Csendben. Eleget vagyunk szabadban és emberek között ahhoz, hogy ez jól essen.
3. Délutáni szieszta
Hétvégente az utóbbi időben ledőlök ebéd után félórára. Rám ez sosem volt jellemző, de idén a munkahely váltás óta igényli a szervezetem a heti +1-2 óra alvást – és ugyan miért ne adjam meg neki? A gyerekemnek is elmondtam (ő egyébként már pont nem alszik délutánonként), hogy nekem erre szükségem van és amint felébredek, készen állok a következő programra.
4. Színezés
Engem csodásan kisimít egy negyedórás színezés, és az eredmény is szemet gyönyörködtető. A tökéletes itt-és-mostban levés. A legjobb benne, hogy néha a fiam is kedvet kap közben, hogy rajzoljon, színezzen, fessen, kivágjon, és akkor egy jó kis nyugis asztali tevékenykedést csinálunk, ami neki is relaxáció és fejleszt is. Ma például délig csak a semmit csináltunk, és én nálam ez többek a színezést jelentette:
https://www.instagram.com/p/BgtEwzqAche/?taken-by=hamoriblanka
Kommentek