fitneszanyu

30 lépés felfelé: Telefon: félretéve (17. lépés)

Bevallom, elég online anyuka vagyok: a telefonom a munkaeszközöm is, és sok dologban használom afféle időnyerőként: telefonon konzultálok is; emaileket / edzésterveket / cikkeket írok, miközben várok valakire; a hivatalos ügyeket is ha lehet, neten intézem… Kapcsolattartásra (nem csetelgetésre, hanem valódi információ cserére) is nyilván a kezem ügyében van.

Lehet hogy az “online anyukák” nem szimpik elsőre, de szerintem 100x értékesebb dolgokkal is lehet időt tölteni, ahelyett hogy postára meg hivatalokba vonszolnám magunkat délután, hullafáradtan… A gyerekem még nem kütyüzik, nem nyomkod: ha kéthetente 1x-2x mondjuk félórát telefonon játszik vagy rajzol, már sokat mondok – a képen is azon ritka pillanatok egyike látható:) SOHA nem adtam még a kezébe kütyüt csak hogy nyugalmasabb perceim legyenek.

Szóval a gyerekem életében még minimális a telefonozás, az én életemben viszont igenis domináns volt eddig. Ezen nem is óhajtok változtatni, hiszen mint írtam rengeteg időt és energiát halmozhatok így más dolgokba, de mégis:

17. lépésként a “felfelé lépkedésbe” azt iktattam be az életünkbe, hogy este 18:00-21:00 között nincs telefon a kezembe. Nem érdekel, miért pittyeg, ki mit írt, milyen emailek jöttek. Nincs olyan dolog, ami ne várhatna néhány órát – sem munkában, sem magánéletben!

 

Update 2018: a Facebook profilomat is megszüntettem 2018 júniusában, minek után észrevettem, hogy rengeteget “görgetek”, rengeteg olyan ismerős tevékenységét látom, akik élete bevallom, cseppet sem érdekel. Ez a folyamatos nyomkodás csak elvonja a fókuszt, lassítja a munkát, szóval egyfajta információ-szűrést vetettem be és bizony nagyon jól esik ez a szabadság!:)

 

 

Szóval az esti órákban, vacsora, beszélgetés és mese olvasás közben még véletlenül sem pillantok a telefonomra. Nincs olyan, hogy beszél hozzám és a tekintetem a telefonomra téved – ha valamit mégis hirtelen intézni kell, szólók, hogy most 10 percet kérek szépen, aztán újra tudok figyelni. Felnőtt társaságban én is utálom, ha valaki belemélyed a telefonjába miközben beszélek hozzá – miért érezne másképpen a gyerekünk?? A munkám gyorsabb, hatékonyabb az információ-szűrésnek köszönhetően, és bátran mondok egy szép nagy “NEM”-et, ha valaki azt kérdezi láttam-e azt az xy videót, amit már mindenki látott, és ami letarolta a netet… Szóval nem, nem érdekel. 🙂

Na igen, lépkedünk felfelé:)

A 30 lépéses projektemről itt olvashatsz többet!

CSODÁS MEGÚJULÁST ÉS TELEFON-MENTESSÉSGET MINDENKINEK!:)

Blanka

Címkék: , ,

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!