Ezen a héten egy fontos lépést tettem előre: visszaiktattam a teljes testes edzéseket az életembe. Ezen a nyáron (vagyis néhány hónappal ezelőtt) egy sérülés miatt az edzés háttérbe szorult az életemben, ami nagyon frusztrált, de érdekes önismereti út is volt egyben. A láb terhelését a minimálisra kellett csökkenteni, ami nagyjából gyógytorna gyakorlatokat jelentett, és ez meglehetősen próbára tette a türelmem. De meghozta a gyümölcsét! Mert most újra elkezdtem terhelni a comb- és farizmokat, igaz még csak óvatosan.
Talán nagyon sablonos ez az összefoglaló, ugyanakkor nem véletlen, hogy közel 30 évesen, egyedülálló anyukaként elég jól szuperálok, munkában, otthon, nőként és minden másban. Ha valami tartja bennem a lelket, akkor az a sport, amivel képes vagyok újra és újra megújulni!! 🙂
Másodszor is: felfedeztem, hogy
Az, hogy újra terhelem a lábizmokat sikerélmény, de a legfontosabb, hogy az elmúlt hónapokban megtanultam TÜRELEMMEL bánni a testemmel: ugyanis júliustól szeptemberig néha bele-belecsaptam a nagyobb terhelésbe, ami nem esett valami jól a térdemnek. Szeptembertől mostanáig tehát szépen türelemmel végeztem a lassúbb, súly nélküli gyakorlatokat, amiért nemcsak a térdem volt hálás, de megértettem azt is, hogy néha háttérbe kell tolni az egót, ami sürget, eredményt akar, és fel kell venni azt a ritmust, amit a szervezet diktál. Ez a gyógyulás alapja.
Ez is egy tanulási folyamat, ami türelmet, kitartást, következetességet kíván. Hasonlóképp éreztem a várandósságom alatt, amikor hirtelen azzal szembesültem, hogy mást akarok én (edzésre és fizikai terhelésre értve), és mást a testem! Ezt nagyon nehéz elfogadnia valakinek, aki
Úgyhogy a héten ez történt: újra egy óra mozgás jellemzi a mindennapjaimat (de legalábbis heti 3-5 alkalommal a napjaimat) és ez természetesen feltölt, energizál! 🙂
A 30 lépéses kis privát “projektemről” itt olvashatsz bővebben!
CSODÁS ÉPÜLÉST, SZÉPÜLÉST, MEGÚJULÁST, SPORTOLÁST MINDENKINEK! 🙂
Blanka
