A múltkor arról írtam, hogy ráébredtem, mennyi düh és frusztráció van bennem – ami önmagában egy érdekes felfedezés volt. Aztán készítettem egy “harag-listát”, vagyis összegyűjtöttem, hogy mik a főbb témák, amik visszatérőn dühítenek, idegesítenek, és egyeséve feltettem a legfőbb kérdést: “Kinek a hatalmában áll?” Hamarosan észrevettem, hogy háromféle dolog van a listán:
Egy szó, mint száz: kimondtam magamnak, hogy hosszú perceket, órákat, éveket töltöttem olyan dolgokon való idegeskedéssel, melyekre vagy nem vagyok befolyással – ez esetben felesleges rajtuk kínlódni; vagy képes vagyok változtatni rajtuk, ha szeretnék – ez esetben a cselekvés vagy elengedés lesz a megoldás, de semmiképp sem az idegeskedés.
Közben kezembe akadt egy nagyon látványos kép az érzelmi spirálról:
Én magam is meglepődtem magamon: alapvetően pozitív és tudatos embernek tartottam magam, de az elmúlt hetekben ráébredtem, hogy évekig folyt el az energiám és időm az olyan romboló érzelmekre, mint a szégyen, a bűntudat, az harag, a hibáztatás, az aggódás a jövőn és egyebek…
Most azt gyakoroltam, hogy ÉSZREVEGYEM ezeket a lefelé-száguldós pillanatokat, mikor az agyam “automata pilótára” kapcsol és önálló, negatív gondolatmeneteket indít el. Már észrevenni is nagy kihívás volt, de a nagy kérdés az volt, hogyan tegyek ellene?!
A legegyszerűbb megoldást választottam: egyszerűen csak igyekeztem ez esetekben kiszállni a száguldó gondolatmenetből, és VISSZAZÖKKENNI A PILLANATBA.
Jelen lenni a jelenben
A következő módszereket választottam ehhez:
A fenti spirál képe sokat segített benne, hogy megértsem és főképp kívülről lássam a bennem létrejövő érzelmeket. Ha már konstatáltam, mi zajlik bennem, könnyebb elengedni is az érzelmet – bár én nekem az “elengedés” néha túl megfoghatatlan, sőt, mondjuk dühös pillatban elképzelhetetlen is, ezért inkább kilépek az adott érzelmi állapotból a 2. lépéssel:
A bárhol-bármikor bevethető technika: ha nagyon elkalandozom, igykeszem rajta kapni magam, és visszazökkenni a jelen pillanatba azzal, hogy megfigyelem mi van körülöttem, sőt, én ki is mondom magamban, mi történik, ezzel kényszerítve a gondolataimat, hogy itt-és-most legyenek jelen: “A busz kapaszkodója kék, a jegylyukasztó sárga.” vagy múltkor átsétáltunk a kisfiammal a Ligeten és sikerült több elkalandozásom megállítani: “Itt vagyok a Ligetben, ez egy gesztenye fa, itt egy piros pad. Ádi az oviról beszél, mit is mond?” Az elmúlt hetekben az egyik legnagyobb újdonság számomra ez a technika.
Már korábban írtam róla, hogy a rutinból végzett edzésnél nincs rosszabb és saját bőrömön is tapasztaltam, hogy egy ideje se kedvem, se energiám az edzéseimre. Most azonban az edzéseken belül is igyekszem jelen lenni: olyan gyakorlatokkal, amik másképp vesznek igénybe. Súlyzók és gépek mellett most egyensúly gyakorlatokat és más módszereket is bevetek – közben pedig folyamatosan emlékeztetem magam, hogy az izommunkára koncentráljak:
Ez még siker élményhez is vezetett, hiszen pl. kézen és fejen állni mindig is utáltam / féltem, és most ezzel picit átléptem a határaimat. Arra is ráébredtem, hogy a régóta végzett súlyzós és gépes gyakorlatok agyilag és izommunka szempontjából is már rutinból végzett tevékenységnek számítanak – a rutin pedig a nem-fejlődés és az elkalandozás táptalaja.
Ez hát a 4. lépés a 30 lépéses projektemben, és azt elmondhatom, hogy az utóbbi 1-2 hétben valóban jobban érzem magam. Hamarosan újra jövök egy személyesebb poszttal 🙂
Blanka
CSODÁS FEJLŐDÉST. VÁLTOZÁST VAGY MEGNYUGVÁST, ÉPÜLÉST-SZÉPÜLÉST MINDENKINEK!:)
Blanka
