30 lépés felfelé: legyünk jelen a JELEN pillanatban (4.)

A múltkor arról írtam, hogy ráébredtem, mennyi düh és frusztráció van bennem – ami önmagában egy érdekes felfedezés volt. Aztán készítettem egy “harag-listát”, vagyis összegyűjtöttem, hogy mik a főbb témák, amik visszatérőn dühítenek, idegesítenek, és egyeséve feltettem a legfőbb kérdést: “Kinek a hatalmában áll?” Hamarosan észrevettem, hogy háromféle dolog van a listán:

1. reménytelen vágyak keltette frusztráció
   Azok a dolgok, amik máson múlnak (Pl. valakinek valamit meg kéne tennie, vagy valamilyennek kéne lennie) vagy a múltra/jövőre vonatkoznak (Pl. másképp kellett volna történnie valaminek, vagy nekem kellett volna másképp reagálnom), illetve a kézzelfoghatatlan, hiedelmeken alapuló dolgok (pl. milyennek kéne lennie egy ideális párkapcsolatnak vagy rendes munkahelynek)
2. dolgok, amiken én magam tudok változtatni, de valamiért nem teszem meg
   Itt azt néztem meg, hogy miért nem teszek az adott dolog érdekében? Félek valamitől, vagy nem eléggé fontos? Ennek kapcsán egy nagy döntést is meghoztam, de erről később írok.
3. és a dolgok, amikre félig, hatással vagyok, félig nem
   Bizonyos szintig enyém a változtatás (vagy a hozzáállás megváltoztatásának) joga, bizonyos szinten viszont el kell fogadnom, hogy nem tudok hatással lenni az eseményre.

 

Egy szó, mint száz: kimondtam magamnak, hogy hosszú perceket, órákat, éveket töltöttem olyan dolgokon való idegeskedéssel, melyekre vagy nem vagyok befolyással – ez esetben felesleges rajtuk kínlódni; vagy képes vagyok változtatni rajtuk, ha szeretnék – ez esetben a cselekvés vagy elengedés lesz a megoldás, de semmiképp sem az idegeskedés.

Közben kezembe akadt egy nagyon látványos kép az érzelmi spirálról:

A harag-listám csoportosítása és a fenti érzelmi-spirál arra világított rá, hogy ne pocsékoljak több időt a frusztráció vagy düh hullámvasútjában ülve, lefelé száguldva a spirál aljára!

Én magam is meglepődtem magamon: alapvetően pozitív és tudatos embernek tartottam magam, de az elmúlt hetekben ráébredtem, hogy évekig folyt el az energiám és időm az olyan romboló érzelmekre, mint a szégyen, a bűntudat, az harag, a hibáztatás, az aggódás a jövőn és egyebek…

Most azt gyakoroltam, hogy ÉSZREVEGYEM ezeket a lefelé-száguldós pillanatokat, mikor az agyam “automata pilótára” kapcsol és önálló, negatív gondolatmeneteket indít el. Már észrevenni is nagy kihívás volt, de a nagy kérdés az volt, hogyan tegyek ellene?!

A legegyszerűbb megoldást választottam: egyszerűen csak igyekeztem ez esetekben kiszállni a száguldó gondolatmenetből, és VISSZAZÖKKENNI A PILLANATBA.

Jelen lenni a jelenben

A következő módszereket választottam ehhez:

1.KÍVÜLRŐL NÉZNI AZ ÉRZELMEKET:

A fenti spirál képe sokat segített benne, hogy megértsem és főképp kívülről lássam a bennem létrejövő érzelmeket. Ha már konstatáltam, mi zajlik bennem, könnyebb elengedni is az érzelmet – bár én nekem az “elengedés” néha túl megfoghatatlan, sőt, mondjuk dühös pillatban elképzelhetetlen is, ezért inkább kilépek az adott érzelmi állapotból a 2. lépéssel:

2. EGY TÁRGY / HELYZET MEGFIGYELÉSE:

A bárhol-bármikor bevethető technika: ha nagyon elkalandozom, igykeszem rajta kapni magam, és visszazökkenni a jelen pillanatba azzal, hogy megfigyelem mi van körülöttem, sőt, én ki is mondom magamban, mi történik, ezzel kényszerítve a gondolataimat, hogy itt-és-most legyenek jelen: “A busz kapaszkodója kék, a jegylyukasztó sárga.” vagy múltkor átsétáltunk a kisfiammal a Ligeten és sikerült több elkalandozásom megállítani: “Itt vagyok a Ligetben, ez egy gesztenye fa, itt egy piros pad. Ádi az oviról beszél, mit is mond?” Az elmúlt hetekben az egyik legnagyobb újdonság számomra ez a technika.

3. SPORT MÁSKÉPP:

Már korábban írtam róla, hogy a rutinból végzett edzésnél nincs rosszabb és saját bőrömön is tapasztaltam, hogy egy ideje se kedvem, se energiám az edzéseimre. Most azonban az edzéseken belül is igyekszem jelen lenni: olyan gyakorlatokkal, amik másképp vesznek igénybe. Súlyzók és gépek mellett most egyensúly gyakorlatokat és más módszereket is bevetek – közben pedig folyamatosan emlékeztetem magam, hogy az izommunkára koncentráljak:

• megtartás / karhajlítás-nyújtás kézállásban
• lassú visszaengedéses gyakorlatok gumikötéllel
• fitballos gyakorlatok

Ez még siker élményhez is vezetett, hiszen pl. kézen és fejen állni mindig is utáltam / féltem, és most ezzel picit átléptem a határaimat. Arra is ráébredtem, hogy a régóta végzett súlyzós és gépes gyakorlatok agyilag és izommunka szempontjából is már rutinból végzett tevékenységnek számítanak – a rutin pedig a nem-fejlődés és az elkalandozás táptalaja.

Ez hát a 4. lépés a 30 lépéses projektemben, és azt elmondhatom, hogy az utóbbi 1-2 hétben valóban jobban érzem magam. Hamarosan újra jövök egy személyesebb poszttal 🙂

Blanka

 

 

A “30 lépés felfelé” egy saját kis projektem, melyről itt olvashatsz többet!

CSODÁS FEJLŐDÉST. VÁLTOZÁST VAGY MEGNYUGVÁST, ÉPÜLÉST-SZÉPÜLÉST MINDENKINEK!:)

Blanka