fitneszanyu

Gyerekkel az edzőteremben - Erre figyelj!

Én aztán tényleg tudom, milyen gyerekkel edzőterembe járni – a mózeskosaras időszaktól kezdve a négykézláb-mászós, majd totyogós korszakon át a fiam a konditermek állandó vendége. Mondhatnám: rutinosak vagyunk a közös konditermezésben, de mégis: ha tehetem nem viszem be magammal, vagy legalábbis van 1-2 dolog, amire kiemelten figyelek, ha mégis velem jön. Edzőként duplán megerősíthetem: ezekre a dolgokra nagyon figyelj, ha gyerkőccel jössz a teremben!

Délelőtti időszakban gyertek!

Ha teheted, időzítsd az edzésed egy kevésbé zsúfolt időpontra – az edzőtermekben általában délután 5-től van a nagy zsongás, ezért jobb, ha a gyerkőccel délelőtti, nyugisabb órákban tesztelitek egymás kapacitását. 🙂 m

Ne feledd: a gépek, a súlyzók veszélyesek!

Az első szabály, hogy határozottan tiltsd meg a gyerkőcnek a súlyzók pakolgatását és a gépek macerálását. Isten ments, hogy ráejtse a kezére, lábára, netán a fejére a súlyzót, vagy miközben valaki egy lapsúlyos gépet használ, a kicsi betegye a súlyzók közé a kezecskéjét, vagy becsípje valahova a kezét, lábát, vagy leessen valahonnan. Ne feledd, hogy az edzés megkezdésekor elismered, hogy a saját felelősségedre használod az eszközöket!

Mások edzését ne zavarjátok!

Mindenki azért van a teremben, hogy a saját edzését végezze, aminek vagy egy ideje, tempója, folyamata. Persze a gyerek látványa mindenkit lenyűgöz, még mosolyognak is rátok, de arra senki sem vágyik, hogy lekapkodja a gyereket a haspadról, vagy a kettlebell lendítése közben görcsbe legyen a gyomra, mert épp beszalad a lába közé a kicsi…

Az edződdel jobb – de kérdezz rá!

A személyi edzés lényege a személyre szabottság, ebbe belefér a “gyerekkel jövök”-opció is. Nálam legalábbis simán, én imádom pesztrálni a kicsit, és látni hogy anya végre boldogan edz 🙂 De azért kérdezz rá az edződnél, hogy működhet-e a dolog. Azt se feledd, hogy ha a gyerek után rohan, vagy kakilni kíséri, akkor az irántad való figyelme (így esetleg az edzésed tempója) bánja.

Csoportos órák

Na, a csoportos órákon már más a helyzet: itt sokan vagyunk, egymás mellett, az edző pedig abszolút nem ér rá 1-1 gyerekkel foglalkozni, ha 20 nő gyakorlatait figyeli. Ide csak akkor érkezz gyerekkel, ha tudod, hogy elüldögél a sarokban. Az én gyerekem szaladgálása is akadályozta már step-aerobik óránkat, így tudom milyen kellemetlen, mikor mindenki kényszeredett vigyorral, de idegesen bóklászik a step körül, hogy ne botoljon el a gyerekben…  a dinamikus edzés helyett.

Alakítsatok ki egy (sportos) gyereksarkot!

Mi hát a megoldás? Akár aerobik teremben, akár konditeremben: alakítsatok ki egy sarkot, ahol el van egy órát a gyerek: ez lehet egy minilaptop mesével is (én is néha bevetem), de lehet mozgós-sportos-trambulinos-saját játékokkal teli sarok, amit mondjuk zsámolyokkal vagy steppadokkal körbeveszel.

Ő NE csinálja a gyakorlatokat!

Gyakori látvány, hogy a gyerek utánozza az édesanya gyakorlatait: ezzel nincs baj, ha gumilabdával vagy saját testsúllyal vagy nyújtógyakorlatokkal próbálkozik, de még kis súlyt SE adjunk a kezébe, hogy súlyzózzon, és még kis súllyal SE használja a gépeket! Az ő szervezete (izmok, csntok, ízületek) erre abszolút nem áll készen, és nincs is szüksége rá.

Saját edzésed

Azért jössz a terembe, hogy leterheld magad egy-másfél órában, igaz? Ez egyértelműen könnyebb gyerek nélkül. Az edzés egyedül a leghatékonyabb, gördülékenyebb, gyorsabb. Ha meg tudod oldani, gyere a kicsi(k) nélkül!

Ne menjen el a látókörödből!

Akárhogy is: ha már ott a gyerkőc, ne feledd, hogy a TE felelőséged figyelni rá. Mindig maradjon a látóteredben, és ne légy nyugodt, hogy csak átszaladt a másik területre, hiszen ott senkinek nem felelőssége vigyázni rá. A recepciós figyelmét is elkerülheti, ha netán kiszalad az utcára… A kisfiammal nálunka jelszó: “MINDIG LÁSSUK EGYMÁST!”

🙂

+ 1 tipp:

Válassz gyerek-barát termet, ha tudod, hogy vele fogsz (rendszeresen) edzeni járni! Olyat, ahol van gyerek megőrző (ez Magyarországon elég ritka), vagy legalább gyereksarok. Választhatsz (kicsivel) baba-mama órákat, ahol természetesen a fentiekkel nincs gond, hisz pont az a lényeg, hogy bent lehet veled a gyerek. (De maximálisan megértem, ha terhelésben ezek az órák kevesek, és inkább komolyabb edzéseket választasz.)

Képtalálat a következőre: „with child in gym”

Remélem segítettem! 🙂 Kiemelném: a fentiek nem az anyukák ellen, hanem a gyerekekért írtam – mind saját tapasztalatból, vagy mert láttam a teremben az ebből fakadó károkat. Természetesen jó ötlet, ha a gyerek jelen van és lát sportoló embereket, de a saját szabályrendszer kidolgozása elengedhetetlen!

Blanka

Fitneszanyu - fitneszkölyök

A fitneszanyuság természetesen azt is jelenti, hogy elhangzik a hátunk mögött a bűvös mondat: „aztaaa de jól néz ki szülés után!!” Meg azt is, hogy mosolygósan, felszabadultan megyünk haza az aerobik óráról vagy a futásból. De ennél sokkal többről is szól. A példamutatásról.

Nagyon sok gyereknek már ott megszűnik a jó kapcsolata a mozgással, a sporttal, hogy először beáll a tornasorba első osztályban. Néhány hónappal előtte az óvodában, és néhány nappal előtte a játszótéren boldogon futkározott, labdázott, kúszott-mászott – majd eljön az első testnevelés óra, és (rossz esetben) napról napra gyűlöli meg a mozgást a kicsi. (Jobb esetben a tesióra csupa sikerélmény, aminek következménye a sportban gazdag életmód – de sajnos a magyar lakosságról készült, mozgással kapcsolatos felmérések szerint nem ez az általános.) Elméletileg ugyanúgy kúszni-mászni, labdázni és futkározni kell, a gyakorlatban azonban pontosan begyakorolt, végrehajtott mozgásokról van szó, majd ezeknek a felméréséről. Ma már tudjuk, hogy ebben az életkorban rendkívül káros a hagyományos értelemben vett tanulás (ugyanilyen az óvodai nyelvtanulás is pl.), hiszen ilyenkor még bőven a kreativitásnak kéne fejlődnie, amit a korlátok közé szorítás rombol. Ezenkívül az osztályzás, a többi gyerekkel való összehasonlítás az önbizalmat is rombolja – hiszen egyáltalán nem biztos (sőt, lehetetlen), hogy valakinek minden típusú feladat ugyanolyan jól menjen, mindegyik kondicionális képessége (erő, állóképesség, hajlékonyság) ugyanolyan fejlett legyen. Nem csoda, hogy már kiskamasz korban jellemző a mozgásszegény életmód, az elhízás. Azt mondják, a mai gyerekek lusták, én azonban megfordítom a kérdést: ki vette el a kedvüket a mozgástól? Hiszen egyik gyerek sem születik lustának. Ha találna olyan mozgásformát, amibe szerelmes, vajon ugyanúgy hosszú órákat töltene a kanapén?!

A mi feladatunk anyukaként megmutatni a gyereknek, hogy a mozgás jóval több, és izgalmasabb, mint amit a tornaórán lát! Nézzük meg, mit csinálhatunk másképp, mint a tesitanárok!

 

1. A mozgás öröme

Az első és legfontosabb szabály, hogy kompenzáljunk: ne hagyjuk, hogy a „mozgás” szóhoz rossz élményeket, esetleges cikizéseket, megaláztatásokat kössön, és egy életre megutálja a mozgást – és ezzel a saját testét. Találjunk neki olyan mozgásformát, amit szeret, amiben sikere van, ami alkatának megfelel! Bizony az alkat is rengeteg számít (magasság, csontosaz, hízékonyság) – és egyetlen olyan alkattípus sincs, amelyik valamelyik mozgásformában ne lenne előnyös! Ha mosolyogva jön ki az öltözőből a karate edzés után, vagy lelkesedik, ha biciklizni hívjuk – figyeljünk fel a jelekre, és biztassuk!

2. Önmagához képest fejlődjön

A mi testnevelőnk gimiben a Cooper-futást (mindenki rémálmát), nem pontosan a klasszikus skála (perc/osztályzat) szerint osztályozta, hanem figyelembe vette az előző félévi teljesítményt is: ha javítottunk ahhoz képest, eggyel jobb jegyet kaphattunk. Ő megértette azt, hogy mennyire fontos figyelembe venni az egyéni fejlődést! Értessük meg a kicsivel, hogy ha a külön edzéseken az edző azt mondja, hogy félév alatt sokat fejlődött, akkor az az igazi eredmény, és nem kell kétségbeesni, ha egy hét alatt nem tanulta meg messzebbre dobni a kislabdát.

3. Az életszerű mozgásanyag

A tornaórákon sok bevett gyakorlat van, melynek valójában kevés funkcionális hatása van. Például gondoljunk arra a gyakorlatra, amikor a medicinlabdát a fejünk felett, hátra felé kellett minél messzebbre eldobni. Ha van olyan mozdulat, amit a hétköznapi életben még nem csináltam, akkor az ez. Ha a gyerek szeret túrázni és úszni, azzal fejlődik az állóképessége, ha mászókázni szeret, fejlődik az ereje. Ha ezekben a mozgásformákban támogatjuk, vagy vele űzzük őket, remélhetőleg nem az előbbi gyakorlatot kapcsolja majd a „sport” szóhoz.

4. A háttértudás

Sajnos Magyarországon az a divat, hogy élesen különválasztják a tantárgyakat – a gyerek megírja a témazárót a biológia órán az emberi szervezet valamely részéből (amire összesen csak 1 évet fordítanak gimnáziumban!), majd a jön a tesióra, és fogalma sincs arról, hogy egy nagyobb futás után miért szúr az oldala, miért megy föl a pulzusa, miért lehet másnap izomláza. Nem látja át egészében a szervezetét, annak működését. Picit nagyobbacska gyerekeknél már meg lehet tenni, hogy egyszerű szavakkal elmagyarázzuk az élettani jelenségeket, ezzel is növelve az információk közötti kapcsolati hálót az agyban.

 

Fitneszanyu-tipp: a fenti tanácsokat akkor tudod leginkább betartani, ha Te magad is sportolsz, azonban a legjobb tanítás a példamutatás! Ha Te magad mosolyogva jössz haza a futásból, vagy lát egy táncbemutatón – a gyerek biztosan utánozni akarja majd a te viselkedésed: vagyis keresni fogja azt a tevékenységet, amivel ő is hasonló élményt élhet át!

 

Tetszett a bejegyzés, vagy nem értesz egyet? Mondd el a Facebookon! www.facebook.com/fitneszanyu Várlak a blogban 3 nap múlva, amikor átrágjuk a témát: mire jó a kondi és mire a kardió edzés! 🙂 Üdv, Blanka

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!