fitneszanyu

Sosem szeretem már meg az új testem?! - Gondolatok a szülés után

Nem, mielőtt bárki megkérdezné: a szülés után NEM az alakom volt a legnagyobb problémám, természetesen a középpontban a baba és az új feladatok voltak. Azonban most úgy döntöttem, igenis leírom: nagyon nehezen barátkoztam meg az új testemmel édesanyaként. Előtte szerettem és büszke voltam rá, tudtam, hogy uralom, kézben tartom a szervezetem folyamatait, ha akarok keményen edzek, ha akarok futok egy órát – a hányingereket és álomkórt viszont nehezen tudtam kontrollálni… Szóval ez a teljes-összhang-a-testemmel dolog már a várandóság alatt  megszűnt – és  már ezt is nehezen dolgoztam fel.

A szülés után pedig azzal szembesültem, hogy hiába telnek-múlnak a hetek és hónapok, a testem nem ugyanaz sem látványra, sem tapintásra, sem érzetre. Egyre inkább kétségbeestem: “Sosem szeretem mát meg az új testem?!”

Illik beszélni a szülés utáni új szerepkörökről, illik beszélni a párkapcsolati gondokról, illik beszélni a testünk egészségügyi változásairól (a méh visszahúzódásáról, a szoptatás technikájáról), de arról ritkán beszélünk még egymás közt is, hogy titkon úgy érezzük: a testünk már nem ugyanaz, nem vagyunk elégedettek a tükörbe nézve, és eleve: nem szívesen viseljük. És ezzel nehéz megbarátkozni.

Íme tehát 5 kérdés, amit talán már te is feltettél magadnak anyaként a testeddel kapcsolatban! 🙂 Én leírtam a saját megoldásaimat, de mindenkinél más arányban merülnek fel a problémák, és más megoldások léteznek. Egyet viszont biztosan kijelenthetünk: a szüléssel a testünk nem veszített az értékéből, sőt! Lehet, hogy a plakátokon szereplő lányok alakjától távolodott, de közben teremtőanyaistenként új életeket hozott létre, küzdött, alkalmazkodott, erősödött, tehát itt és most a Fitneszanyu Blogban jelentsük ki, hogy anyaként TILOS utálnunk a testünk! 🙂

 

1. Már mindig fájni fog a derekam, és félájult leszek?

Én már az első napokban egyedül voltam az újszülöttel, mert az apukája visszament külföldre dolgozni. Zombi-üzemmódba kapcsoltam, félájultan ténferegtem a pici körül – ha épp nem ténylegesen aludtam. A hűtőig kimenni kihívásnak tűnt, a kicsit (aki amúgy 5 kilósan született, hát nem is volt olyan kicsi 😛 ) emelgettem, és majd megőrültem a derékfájdalomtól, mely előtte ismeretlen volt a számomra. Ez az időszak fehér foltok tömkelege.

Szerencsére anyukám és a tesóm a közelben voltak, és egy idő után nem éreztem szégyennek, hogy segítséget kérjek. A sok-sok alvás és az 1-2 héten belül elkezdett (nagyon-nagyon kezdő és óvatos) edzésterhelés végül visszaadta az életkedvemet, és a derékfájásom is megszűnt!

2. Sosem fogom már szépnek érezni magam?

Utáltam az új, 90 kilós önmagamat, bár a kórházi 100 kilóhoz képest pillangónak éreztem magam. Természetesen nem átmeneti állapotnak, hanem a szépség és fiatalság végének láttam ezt az időszakot. Nagyon hálás vagyok, hogy a párom soha nem mondott egyetlen rossz szót sem az alakommal kapcsolatban, sőt! És ha tornázni akartam otthon, nem volt belőle probléma.

ÉN: Úristen, ez borzalmas, akkora vagyok, mint egy tank.
Ő: Csak nagyobb felületen vagy szép!

Ettől persze nem éreztem magam szexibbnek, de biztos segített, hogy nem továbi görcsöket alkaottam magamnak, hanem természetes volt számomra, hogy mozogni kezdek, és egy idő abbahagytam önmagam marcangolását és siettetését is. A kisfiam 3. szülinapján értem el újra a versenysúlyomat a 70-72 kilót:

3. A ráncos alhas és a striák lesznek a védjegyem?!

Mivel nagy babát hordtam ki, és jócskán híztam a terhesség alatt, a bőröm megnyúlt, és természetesen ráncos maradt. A striák csak ráadás, afféle kis hab a tortán. Nos,  ma már egyáltalán nem bánom, hogy én is megküzdöttem a hasammal, hiszen így a fogyás-izmosodás kérdéskörön túl a BŐR rejtelmeit is megismerhettem. Kozmetikusoktól tanultam, testkezelő is lettem, és a zsír-izom témán túli megoldásokat is megismertem (ezekről a VIP csoportomban írok részletesebben). Bevallom, hogy ez alatt az idő alatt csak méginkább megszerettem a hasam, és erre biztatok minden más anyukát is, pl. ebben a cikkben.

4. A falásrohamaim állandósultak?

A folyamatos éhségérzet annyira behálózta a mindennapjaimat az anyaság kezdetével, hogy kénytelen voltam a dolgok mögé nézni. Rájöttem, hogy relatíve nagyon kevesen foglalkoznak a túlevések témakörével, én viszont beleástam magam, és a többi édesanya tapasztalatit is meghallgattam. Rá kellett jönnöm, hogy az evések hátterében a legtöbb anya életében ugyanaz a 3 ok áll:

  • a mérhetetlen fáradtság: az energia készleteink kimerülésével a szervezet szénhidrát után kiált
  • a tápanyag hiány: keveset és rosszul eszünk, és a szervezetben hiányállapot jön létre, vagyis a szervezet vitaminok és ásványi anyagok után kiált, amit mi éhségnek élünk meg (itt egy cikk erről)
  • az érzelmi okok: az ingerhiány (játszótér-bolt-otthon, hát nem izgalmas pedig?!), az elismerés hiánya, az intimitás hiánya, és sorolhatnánk. (erről is írtam már cikket)

5. Megutáltam a szexet?

Az egyik legnagyobb problémám volt az első 2 évben, ami egyúttal engem is meglepett, mert sosem gondoltam volna korábban, hogy a fejfájós-típusú-asszonyka leszek. Nos, ilyen időszak is volt, és ma már tudom, hogy a nőiesség megélése milyen összetett is tud lenni! Korábban ajánlottam a blogban a Bennünk élő istennők c. könyvet, mely a 7 női archetípust tárgyalja: mindannyiunkban ott él a higgadt és okos Athéné, a gondoskodó Démétér-anya, a családot  koordináló és férjét imádó Héra, a kíváncsi és nyitott Perszephoné,  a harcias és tettrekész Artemisz, az elmélyült Hesztia és a szexuálisan vibráló, nőies Aphrodité. A szülés előtt mindig úgy gondoltam, hogy a 7 istennő közül Aphrodité (a szexualitás, gyönyör, nőiesség, lágyság, szerelem) az, ami adott egy nő életében. A többi néha eltűnik vagy erőre kap, de Aphrodité van. Nos, anyaként rá kell jönnünk, hogy nem így van! Újra elő kell hívnunk, megbecsülnünk, ápolnunk! Természetesen az önmagunk elfogadásának & fejlesztésének a helyes keverékével, a harmónia kialakításával, a mozgás adta flow-val és persze egy boldog párkapcsolattal Aphrodité is visszaköltözik előbb-utóbb az édesanyákba! 😉

Tipikusan anyákat foglalkoztató kérdések még, az én listámból kimaradt, de a blogban foglalkoztam ezekkel is: 

Mi lesz a mellekkel a szoptatás után?

Mi van a szétnyílt hasizommal?

Hámori Blanka vagyok, anyuka, edző, blogger. Ha fittebb formára vágysz anyukaként, kövesd a blogot vagy nézz rá a honlapomra, ahol egy csomó letölthető ingyen anyagot, programot, ajándékot és ingyenes konzultációs lehetőséget is találsz!

www.holisztikusfitnesz.hu

Blanka

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!